2,5 évesen korai még a napközbeni 1 (délutáni) alvás elhagyása?

Előző: fogalmad sincs a magyar óvodapedagógiáról, én viszont óvodapedagógus vagyok, és a magyar rendszer az egyik legrugalmasabb, valamint többségében megfelel nemzetközi reformoknak (azaz ami máshol alter, az Magyarországon szerencsére többségi), és világszínvonalú!

Ellenben pl a direkt nevelési módszereket (tévesen) erőltető NY-Európával, szemben a 7 éves kor alatt reális indirekt fejlesztési módszerekkel.

Dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus és munkatársai hatására (Steiner és Freinet voltak a főbb előzmények) a 80-as években óvodai reform kezdődött meg sikeresen Magyarországon, habár még mindig nem minden magyarországi óvodára és pedagógusaira jellemző, de Magyarországon már legalább 20 éve a legtöbb óvodára jellemző a gyermekközpontú és rugalmas nevelési rendszer, amely eltér mind a "tanulós" (tanulós játék) hozzáállástól szerencsére, mind pedig az elkényeztetéstől!

Ellenben az önállóságra nevelés ill segítségnyújtás közti megfelelő egyensúly, és a differenciált nevelés keretében zajló egyéni kibontakoztatás áll a középpontban már kb 20 éve a legtöbb magyarországi állami óvodában. (A magánovik esete azonban nagyon változó, sokszor kritikán aluli, a felszínt erőltetik és a drága eszközöket, a lényeg helyett.)

Lehet, hogy Finnországban is ez a helyzet, de Magyarország ezen kevés reformerek közé tartozik a 80as évek vége óta (és mellékesen, mint említettem, a magyar állami ovikban sem kötelező az alvás, de nem tilos, mert van csendes pihenő).

Nem így Németország, Ausztria, Nagy-Britannia, Japán stb, mivel azokban sajnos merev, tanulós (játékos tanulás) óvodapedagógia jellemző, sajnos, szakkörökkel terhelve az ovisokat.

Mivel hát jó biznisz számukra, ellenben az a rendszer az óvodások több irányú fejlődése ellen van, többet árt, mint használ, kezdve attól, hogy megfelelési kényszert és neurózist alakít ki 7 éves kor alatt a játékos tanulás, és más, direkt fejlesztési módszerek túlsúlya! Idővel akár neurózist!

Nézz körbe a rideg, bal agyfélteke mániás (szinte mindent a logikának, semmit az EQ-nak) nyugaton!

Alig akad %-os arányban tekintve felnőtt ember nyugaton, akinek az érzelmi intelligenciája (EQ) megütne egy szintet, míg a magyar ovik túlnyomó részében az EQ a központi fejlesztés, a mozgás fejlesztés mellett a legfontosabbak egyike! (Nem a svábok többségéről beszélek, azok nyugati típusú emberek -akadnak kivételek persze-, és mindenki maga dönti el a saját értékrendszerét, és hogy fejlődőképes-e EQ terén, a többségük azonban azt választotta önmagának, amit a nyugat-európaiak, talán mert ők onnan származnak.)

Mondom, a magyar ovik többségéről írom, hogy világszínvonalú. Még nem az összest érték el a reformok.

Akkor miről is beszélünk...? Te milyen fajta szakember vagy, megtudhatnám, ha már belekotyogsz az óvodapedagógiába?

Mert ha vonatkozó szakember vagy, akkor szégyellheted magad, hogy alapvető információid sincsenek a magyarországi óvodapedagógiáról. Még Japánból is rendszeresen látogatnak ide pedagógusok tanulni tőlünk, mert neki e téren van hova fejlődniük, bár ők legalább nyitottak is erre.

Rudolf Steiner-ük meg hiába van nyugaton, meg Freinet, még mindig csak kevés nyugati "szakember" épít a reformjaikra, sajnos... Pedig pl e két szakember nem mostanában dolgozta ki a reformpedagógiájukat... Csak kiragadtam néhányat.

Előző, olvasd vissza, hogyan indítottál,

"kedves, tiszta lelkiismeretű" provokátor:

"és bocs, de pedagógia terén is előrébb járnak, mint a rugalmatlan, csőlátású magyar rendszer."

Javaslom, nézz magadba, utána kritizálódj. Köszönöm megértésed.