Mennyi ajándék normális gyerekeknek születésnapra stb?

Hát az elég szomorú, ha valakinek ajándék az, hogy együtt a család. Normáliséknál bármelyik hétvégén lehet családi kirándulást szervezni, vagy leülni közös társasozásra.

Mit csináltok ti egyébként ünnepeken kívül? Le se xarjátok a gyereket, majd karácsonykor azt hiszitek ti vagytok a valakik mert elvittétek a gyereket egy játszóházba, és ezzel milyen különlegesek vagytok?

Az ajándék mennyisége meg persze nem áll egyenes arányba a szeretettel, de fordítottban nem. Ne hidd már azt, aki több ajándékot ad a gyerekének, az kevésbé szereti, vagy foglalkozik a gyerekével mint ti.

Megegyszer; a millió és ah egy között ott a középút. Az én gyerekem most 16, de biztos vagyok benne, hogy az összes ajándékáról tudja, melyiket kitől kapta. Lehet, hogy azt eltéveszti, hogy az 5. születésnapjára kapta e a nagy maxit a mamától vagy a 8. karácsonyára, de azt tudja, hogy a mama ajándéka volt. Bár igazad van, évi max 3 ajándékot nyilván könnyebb megjegyezni.

Nálunk a ruha amúgy nem ajándék, az szükséglet. Nálunk nincs ruha ajándékozás. Az meg, hogy a gyerekednek semmit em jelent egy kréta vagy színező, elég szomorú. Jó sivár eletet teremtesz szeg3nynek, ahol még kreativitásra sincs lehetősége..

A kérdező azt írta, hogy a szülinapon több család is együtt van (nagyszülők, nagynéni stb). Ez a legtöbb családban sajnos csak ünnepeken megoldható.

Szerintem inkább azok bizonytalanok, akik ilyen elszántan támadják a kérdezőt.

Vsz én sem ezt az egy ajándékos rendszert választanám, hanem a listámat, de engem is kiosztottatok és nullára pontoztatok. Nem mintha zavarna, csak vicces.

Azért meg nem kell több ajándékot adni, vagy bármit másképp csinálni, mert a tőbbi gyereknél úgy van. A legtőbb gyereket nem számomra tetszetős módon nevelik, mért követném őket akkor?

Nem kell ennyire félni a gyerektől. Meg lehet neki mondani, hogy itt ez a rendszer. Máshol meg az a rendszer, hogy a részeg apa ordít a családdal vagy elváltak a szülők, vagy büntetik a gyereket mindenért.

Mindig lesz olyan osztálytárs, aki többet kap. És ha következetesen, határozottan megtanul valaki a saját útján járni, és nem másokhoz hasonlítani magát, az elég nagy ajándék.

Én sem kaptam egy csomó mindent meg, egyrészt mert szegények voltunk, másrészt az én Anyukám is utálta a bóvlit, és ezt érthetően el is magyarázta, és én tudtam is azonosulni az elveivel. Nekem divatos ezaz helyett könyveim voltak, meg iskola a plüsseimnek, osztálynaplót vezettem, Anyu matekversenyt írt ki nekik, vagy ki-mit-tudot szerveztem, amin a szüleim zsűriztek. A telkünkön a bozótban fél napig oroszlánosat játszottam, vagy segítettem kertészkedni. Verseket, meséket írtam.

Az általános iskolánkban extrém tehetségesnek tartottak, pedig átlagos az IQ-m. Magas végzettségem lett. Be tudom osztani a pénzem. Nem vágyom olyasmire, amit nem engedhetek meg magamnak. Ki tudom várni, amíg beérik egy munkám gyümölcse.

Ezek a dolgok azért vannak, mert az Anyu úgy nevelt, ahogy. Nem cserélném el ezeket a Kevin barbira vagy Commodor 64-re.

Ettől függetlenül, ha a Kérdező helyében azt látnám, hogy a gyereknek visszatérő lelki fájdalmat okoz a csak-egy-ajándék rendszer, akkor finomítanék rajta. Illetva valóban fel kell arra készülni, hogy a kortárs nyomás erősödni fog, és a vágyai középpontjában sem a mikroszkóp lesz (engen inkább ez gondolkoztatott el, hogy egyedüli ajándéknak magàtól kívánta-e a mikroszkópot...).

Egyébként most olvasom a kréta-zsírkréta-színező dolgot, ebben viszont nem értünk egyet, ezek nagyon fontosak!

A tippem, hogy reál végzettségű, iskolázott ember vagy, ez klassz dolog, de ne felejtsd el, hogy a művészetek és a humán tárgyak, valamint a kortársak és a szabadjáték is nagyon-nagyon fontosak.

Rajz, színezés egy gyereknek igenis érték, az önkifejezés egyik fő útja.

26!

A lista jó- ha kérik. De nekem úgy jött le, te ratukmalod a családra és ha nem azt veszik, ami rajta van, akkor kuka.

Nálunk is van kívánságlista. Minden családtagnak van ilyen, amig alkalom előtt elkérünk és annaknismereteben próbálunk valami ajándékot venni. Nem feltetlenul a listáról, mert pl ha a gyereknek 3 hónapos a telefonja, de felírta, hogy neki iPhone 83 kell, akkor egyértelmű, hogy azt nem kap. De a lista jó segédlet. Ettől függetlenül ha a nagymama épp úgy dönt, hogy ő most x dolgot vesz a gyereknek, akkor a gyerek ennek akkor is örülni fog, ha amúgy azh adott dolog őt nem érdekli, mert mi azt tanítottuk, hogy az ajándék azért van, mert a másik gondolt rád és oromet akár szerezni.

De mi ez az "úgy jött le" dolog, leírtam, hogy örültek neki... Ettől függetlenül jogom van nem beengedni olyan tárgyat az otthonomba, amelyiket károsnak tartom. Szerencsére nálunk senki nem erőszakos, inkabb érdeklődnek, hogy mit gondolunk, és nem az ellenkezőjét csináljak.

Az ajándékozás nem az ajándékozót kell szolgálja szerintem.

Meg nyilván nem kell nagyon merevnek lenni.

Az a baj kérdező, te nem látod az aranyközéputat. Elképzeltél magadnak egy eszmét, és makacsul ragaszkodsz hozzá. Senki nem mondta, hogy millió szám halmozd el kacatokkal a gyereket, amikre 1 nap múlva emlékezni sem fog.

De magyarázd már meg nekem, hogy mi történik akkor, ha nagyi is vesz még 1 db ajándékot, a te 1 db ajándékod mellé? Elárulom, semmi, max összedől a képzelt kis világod. De hogy ettől nem lesz elkényeztetett a gyereked az tuti.

Amúgy bármilyen hihetetlen neked vagy a 66%-osnak létezik ám tudatos nevelés is, meg olyan hogy elbeszélgetünk a gyerekkel bizonyos dolgok értékéről. Nem csak a 2 véglet létezik (itt sem) hogy odadobunk mindent, mert az alap az jár, és nem beszélünk annak az értékéről, jelentőségéről, vagy 1 db ajándék van és semmi több. Rengeteg ember van aki gyerekként megkapott mindent mert jómódú családban nevelkedett, de értékelni is tudta a dolgait, és a mai napig nem kap agybajt ha nem tud egyből megvenni valamit, mert gyűjtenie kell rá, vagy kicsit visszafogni a költekezést. Nem lett önző, sem beképzelt, mert megtanították a szülei rá, hogy mindene ami van azt meg kell becsülni, hogy semmi nem hullik csak úgy az ember ölébe stb. Beszélgetni kellene azzal a gyerekkel.