Lassan 3 evesem nem bírja elviselni ha nemet mondunk neki. Valami tipp?

Kitartás!

Ne engedj az elveidből! A nem az nem!

Majd túl lesztek rajta. Ez egy ilyen időszak.

:)

Elejet kell venni. A nem az nem. Ha engedsz, akkor kis akarnokot nevelsz belőle, aki csak elnyiffantja magat es mindent megkap.

Ez a dackorszak, lesz belole meg par. Ha hisztizik, hagyd ott. Én ilyenkor lathatatlanna tettem, es csak akkor figyelrem ra, ha lenyugodott.

Bar manapsag szokas istapolni a hisztizo gyereket, hogy jaj moat azert hisztizel mert anya nemet mondott, gyere egy oleles. Kb semmit sem er, mert egy hisztizo gyerek nwm hall, nem lat. Ha lenyugodott, utana meg lehet beszelni a dolgot.

Amikor a fiam 3 mult, hanyatt vagta magat a buszon, mert nem vettem neki fagyit. Atleptem es leultem a legkozelebbi szekre. Mondtam neki, hogy fajni fog, ha rad lepnek, persze paran atleptek, majd felallt, es leult mellem. Vegigszipogta az utat, de elmagyaraztam neki, hogy azert nem kapott fagyit, mert a buszra nem szallhat fel vele, ha hazaerunk kaphat, ha megnyugszik hazaig. Termeszetesen megertette, de ha ezt hiszti kozben magyaraztam volna, nem hallotta volna.

Nem ütném, de nem is engednék.

Átölelném, megsimogatnám és azt mondanám, hogy én most is szeretem. Akkor is szeretem, ha sír, ha hisztizik. Elmondanám neki, hogy a felnőttek sem mindig azt csinálják, amihez kedvük van (sőőőőt!). Erre példákat is mondanék. Elmondanám neki, hogy nem azért tiltjuk/kötelezzük erre vagy arra, mert rosszat akarunk neki. Szeretetből tesszük, és a javát akarjuk.

És ölelném, ringatnám, amíg meg nem nyugszik.

Esetleg, ha lehetséges, próbálnék valami mást kitalálni kompenzálásképpen. Pl. nem ehet vacsorára csokit (mert már aznap evett, és sok lenne). Cserébe viszont két mesét fogok neki olvasni lefekvéskor. Szóval próbálnék helyette olyat adni, amiből nem lesz baja, de érezheti, hogy kapott valamit ahelyett, amit megvontam tőle.

5: "Bar manapsag szokas istapolni a hisztizo gyereket, hogy jaj moat azert hisztizel mert anya nemet mondott, gyere egy oleles. Kb semmit sem er, mert egy hisztizo gyerek nwm hall, nem lat."

Egy dackorszakot már végigcsináltunk és ellenkező a tapasztalatunk. Akkor is lehet rá hatni, és pont úgy, ahogy előbbi hsz-omban írtam.

Vagy mondjuk így: a mi gyerekünkre igen. Lehet, hogy 5. válaszolóéra nem. A kérdező próbálkozzon, aztán vagy egyik vagy másik módszer jön be.

Aha persze, nemet mondok valamire, ő elkezd visítva hisztizni meg földhöz csapdosni magát, de még én menjek oda ölelgetni, ringatni, simogatni és nagyjából kérjek tőle bocsánatot, amiért nevelni próbálom és nem minden úgy van, mint ahogy ő akarja. Nem ehet vacsorára csokikát (egyáltalán ki az aki csokival eteti vacsorakor a gyereket), de helyette próbálok kompenzálni (nem

is értem mit??!) és két mesét olvasok. Szóval röviden tömören, tövig kinyalod a gyerek seggét, ha épp a semmi miatt hisztizik, és a legjobb hogy közben azon vagy hogy még mindenellé mivel tudnád kompenzálni azt, hogy jogosan nem engedtel meg neki valamit.. Az igen, ez aztán célravezető gyereknevelés és akkor csodálkoznak sokan, hogy milyen neveletlen rinyagépek lesznek a gyerekeik, az évek múlásával. Nem kell ezen csodálkozni, hisz manapság már ott tartunk, hogy lassan a gyerek neveli a szülőt és nem fordítva.

Igen-t is hall?

Változtass az arányokon.

Ha egesznap en is azt hallgatnàm hogy nem nem nem nem nem nem szabad nem vesszük meg nem arra megyunk, kb én is kiborulnék es nem 3 vagyok pedig.

8: "Nem kell ezen csodálkozni"

Nem, nem kell csodálkozni azon, hogy itt a gyakorin mennyire utálja sok kamasz és fiatal a szüleit.

Nem kell csodálkozni, hogy mennyien nem akarnak családot, gyereket (mármint a gyakoris válaszolók között). Itt a gyakorin tobzódik a gyerekellenesség mindkét oldalról: sokaknak nincs gyereke, nem is akarnak és utálják őket, koloncnak tartják. Akinek meg van, abban meg szeretet nincs, csak dresszírozás. És leugatja azt, aki szeretettel oldja meg azt, amit ők a gyerek eltiprásával.

Sajnálom az ilyen válaszolók gyerekét!

Én - veletek ellentétben - nem legyőzendő ellenséget látok a gyerekemben, hanem egy végtelenül szeretetre méltó kis emberkét, akinél mi (szülők) szabjuk meg a korlátokat, de minden cselekedetünk mögött az iránta való szeretetünk van. Amit éreztetünk is vele, amikor csak tehetjük.

És amit - csak mellékesen írom - nap mint nap ezerszeresen vissza is kapunk tőle.

Míg a ti gyereketek a buszon, boltban földhöz vágja magát, addig az enyém odabújik hozzám és átölel. És eddigi 5 és fél éve alatt soha nem hisztizett pl. nyilvános helyen. Bátran megyek vele bárhová, soha sehol nem hoz kellemetlen helyzetbe.

Ti meg legyetek nagyra a módszereitekkel, amivel a feszültséget generáljátok magatok és a gyereketek között!