Körülbelül hány éves korban szokott kiderülni hogy hiperaktív (ADHD) a gyerek?

Két és fél / három éves körül körül már van esély kiszűrni. Előbb semmiképp, mivel életkori sajátosság babáknál, ahogy a legtöbb más olyan tünet is csak ekkortól jelent bajt, amely tüneteket a (normális ütemben fejlődő) nagyobb gyermekek már "elnőnek".

Fokozatos a fejlődés. Ezt kb úgy képzeld el, kedves kérdező, hogy átlagos esetben ha pl egy ovis, vagy iskolás korú nem tud járni, az nyilván baj. Sőt, már a második születésnap felé határeset. Na de azt magad se gondolod bajnak, ha egy néhány hónapos baba még nem jár. :)

Épp így a hiper, az autizmus, a szobatisztaság, az olvasás, a beszéd, és így tovább. Mindnek meg van a határeseti értéke, persze van némi vita egyes szakemberek között, mert némelyek rákényszerülnek anyagilag az állami támogatásra, nos, azok között sajnos gyakori ezen életkori határértékeket túl alacsonyan venni. De azt azért senki se hiszi, hogy a 3 hós baba járjon, vagy beszéljen, vagy legyen szobatiszta.

Ahogy azt se várja el senki,

hogy ne mutasson a KÉSŐBBIEKBEN BAJT jelentő autizmus jegyeiből semmit pl egy 3 hónapos baba. Sőt, a súlyos autizmus (kanner) szindrómája az ég világon semmi bajt nem jelent kb a második szülinapig, mert életkori sajátosság. Épp így pl az asperger szindróma / magasan funkcionáló autizmus tünetegyüttese is teljesen normális jelenség - kb a harmadik szülinapig.

Azt kell megérteni, hogy ezek (az amúgy sok szülő számára rémisztően hangzó) tünetegyüttesek

NEM ABSZOLUT ÉRTÉKBEN jelentenek bajt.

Azaz életkortól függ, hogy baj-e, vagy sem.

Pontosan úgy tehát, ahogy nem baj, ha a 3 hós baba még

nem tud járni, sőt, az se baj, ha a 20-21 hós baba

nem tud járni.

De ha ettől későbbi időpontban se jár, az mér gyanura ad okot.

Azaz az úgynevezett részképességzavarokról is, meg a fogyatékok nagy részéről is elmondható, hogy életkorfüggő.

(Nyilván kivétel erősíti a szabályt, pl természetesen minden életkorban testi fogyaték a fél kar, amputált ujj stb.)

(Csak zárójelben, mert a köv. témában nem vagyok kompetens, csupán gondolkodom és sejtésem van. Nevezetesen a baba helyzetváltoztatása: hason a baba visszalélegezheti a kifújt széndioxidot, a csecsemőhalálozás egyik oka. Ebben már nem vagyok kompetens, de javaslom hozzáértőt megkérdezni efelől, nem baj-e, ha miután háttal fekteted le, hasára fordul a 3 hónapos baba. Remélem, relatíve kemény a fekhelye, nehogy süppedős legyen. És kókuszmatrac előnyben, az atkák miatt is.)

Folytatom.

Kimásolok egy részletet a tanulmányból, mert ez árnyaltabban utal az életkori diagnosztizálhatóságra:

"A tünetegyüttes képének változása a különböző életkorokban

Az ADHD-nak jellegzetes tünetei már egészen korai életkorban megjelennek. A diagnosztikus kritériumok által megszabott mozgástere van a szakembereknek a kórisme kimondásában, és a korai tüneteket, mint anamnesztikus adatot használjuk csak fel, ezzel együtt egy tapasztalt szakember (vagy szülő) már akár csecsemő vagy kisgyermekkorban is feltételezheti a tünetegyüttes meglétét.

A diagnózist leggyakrabban első-másodikos korban, illetve az iskolarendszerbeli (felsőbe, középiskolába, felsőoktatásba lépés) majd életállapotbeli váltások környékén (saját lábra, ill. munkába állás, első vagy második gyermek születése, gyermekes nők munkavállalása) kapja meg a gyermek, serdülő, ill. felnőtt.

A tünetegyüttes jellegzetes változáson megy keresztül, legtöbbet a felnőttkor küszöbén alakul.

A hiperaktivitás a kor előrehaladtával csökken,

mozgékonyságot felváltja egyfajta benső

nyugtalanság, illetve az állandó tevékenykedésre való sürgető igény, a hipo-aktivitást

lomhaság, döntésképtelenség."

[link]

_SZAKIRODALOM:

A hiperaktivitás és figyelemzavar tünetegyüttes képének alakulása a különböző életkorokban.

A beavatkozás lehetőségei.

Dr. Csiky Miklós, gyermekpszichiáter,

ADHDoki, MRE-Bethesda Gyermekkórháza, Svábhegyi Gyermekgyógyintézet.

Viszont szeretném hangsúlyozni, hogy 2 éves kor előtt nem kell túlreagálni bármiféle hasonló jeleket, mert attól korábban legfeljebb óvatos sejtést lehet eszközölni a hiperaktivitásról.

A korai fejlesztésben érintett szakemberek hajlamosak kissé vészmadárkodni, mivel több állami támogatás jár nekik, ha több gyermeket kezelnek, és sajnos egy részüket teljesen feleslegesen (ami ártalmas hozzáállást jelent a valójában nem-kezelendő gyermekek számára).