Miért van ez? Miért őket kell bántani?

"mert a kisebb biztos a nagytól tanulta"

"a nagy nem figyelt a kicsire"

"csak úgy" :D

Ez nálunk is így történt.

2,5 év volt köztünk a húgommal. Amint megszületett, hirtelen ő került a középpontba, én meg úgy éreztem, félre lettem dobva, mint egy megunt játék - de ez önmagában természetes dolog, és ilyenkor a szülő dolga lenne, hogy ennek az ellenkezőjét éreztesse a nagyobb testvérrel. Nálunk ilyen nem történt. Én mindig is jó gyerek voltam, a húgom meg egy önző kis hisztérika - az emlékeim es a szüleim beszámolói szerint is -, szóval én húztam a rövidebbet, mert amíg ő mindig kihisztizte magának, amit akart, én megtanultam, hogy a legjobb amit tehetek, hogy ku.ssban maradok. Ha összevesztünk, hangosan bőgni kezdett és eljátszotta az áldozatot, így értelemszerűen én kaptam a lecseszést. Marha jó érzés volt, mondhatom.

Mindig csak nőtt bennem a frusztráció, amit sehol nem vezethettem le, mert bezzeg ha én fejeztem ki a nemtetszésemet, akkorát kaptam, hogy a fal adta a másikat. Hiszen egy 4 éves gyereket már nyugodtan fel lehet pofozni, nem? Nem lesz semmi baja tőle, max. néhány perc fülzúgás. Hogy mi? Megalázottság, kiszolgáltazottság, bizalmatlanság, elhagyatottság, megfélemlítettség érzése? Teljesen hidegen hagyta a szüleimet.

Olyan szinten magamba fordultam ettől az egésztől, hogy lelassult a fejlődésem, nem tudtam és nem is próbáltam kommunikálni a korombeliekkel, úgy kezdtem el viselkedni, mint egy autista. Kamaszként sokáig meg voltam győződve róla, hogy autista vagyok, aztán leesett, hogy mégis miért csodálkozom rajta, hogy már ovisként is furcsán viselkedtem, amikor folyamatosan el voltam nyomva, már mióta az eszemet tudom? Az elnyomás miatt teljesen bezárkóztam, nem tudtam, hogyan beszéljek a problémáimról, és szó szerint képtelen voltam megvédeni magamat bárkivel szemben, mert azt tanultam, hogy felesleges bármit is mondanom, nekem úgyis ku.ss a nevem. Ezzel még nagyobb támadási felületté váltam, az újabb támadásoktól pedig még zárkózottabb lettem. Egy ördögi körbe lettem taszítva, méghozzá 3 éves koromtól.

Mindezért nem a húgomat hibáztatom, hanem az idióta szüleimet, akik alkalmatlanok voltak a gyereknevelésre. A gyerekvállalást IQ és EQ szinthez kéne kötni, illetve gyereklélektani ismeretekhez.

Nálunk még picik a gyerekek, a kisebb 9 hós. Ő még direktben nem bántja a nővérét, de ha fogja, rászólok, mert ez a probléma dühítő és komoly sérüléseket okoz emberekben, akár az 5-ös válaszolóban. Már most van, hogy mondom a kicsinek, hogy ne húzd a haját, neki az fáj, még ha csak véletlen is. A nagy lássa , hogy nem csak neki vannak tiltások. Sajnos sok nagyokat hibázó szülő van, és látom azt is, hogy én is hibázok valamiben, de igyekszem korrigálni. Szerencsére ma már sokan olvasnak gyermekpszichológiát, és a gyerekre igazi értelmes, érző mini felnőttként tekintenek, aki érti a világot és a bennünket körülvevő dolgokat ugyanúgy felfogja.

Én köztes gyerek voltam, nem tanult, de értelmes szülőkkel. Szerencsére soha ilyen megkülönböztetést nem éreztem. Most is próbálok a nagyobbal kettesben minőségi időt eltölteni, hogy nehogy azt érezze, Ő most második lett. Főleg figyelek az egyenlő bánásmódra.

De attól is a falra mászom, amikor ösztönzésként azt mondják, látod a Julcsi már tudja a verset, látod a Gizike már egyedül pisil, akarsz olyan ügyes lenni, mint Eszti, stb. stb. A másokhoz, akár testvérhez való viszonyítás is legalább ilyen káros. És sorolhatnánk.

"Mert a nagytól elvárják, hogy ő a nagyobb, neki legyen több esze." 

Ezzel csak az a baj, hogy a kicsinek is van esze, és ha szereted hangoztatni ezt az idióta érvedet, hogy "a nagyobbnak legyen több esze", akkor a kisebbnek gyorsan leesik, hogy ő mindent megtehet, mert hát ő a "kicsi", és ki is fogja használni ezt.

Abba belegondoltál már, hogy a "nagy" is csak a fiatalabbik testvérhez viszonyítva nagy, és egyébként ő is gyerek még? Te vagy a felnőtt, neked kéne, hogy több eszed legyen, és nem hagyni, hogy a fiatalabbik testvér azzal manipuláljon téged, hogy ő egy pici kis babuci, aki semmit sem szándékosan tesz, bezzeg a csúnya gonosz rossz nagy, neki már van esze és mégis csinálja...!