Te hogyan reagálnál, ha az ovis korú kisgyermekedet a legjobb "barátnője" már többször megütötte volna?
Hát ez nálunk is mindennapos. Az óvónő igyekszik mindig közbelépni de van hogy nem sikerül ( 5-6 évesek a csajok).
A lányom és a kis barátnője igazi kutya macska barátságban vannak, hol imádják egymást, le se szállnak egymásról, aztán vmelyik bedühödik és bizony odacsapnak egymásnak :(
Két dudás egy csárdában, mindketten határozott egyéniségek és bizony konfliktusos a kapcsolatuk.
Tiltani nyilván nem lehet őket egymástól, az óvónő igyekszik ügyesen kezelni, van egy kibékülős kis versikéjük is, bocsánatot kérnek stb. De ez óhatatlan szerintem.
Igen, így olvasva a ti helyzetetek egyértelmű. Mindketten odacsapnak. Csakhogy az én lányom nem üt. A kislány jól megveri az enyémet, ő meg csak sír. Nem ovistársak, így nem az óvónő feladata helyretenni ezt a helyzetet.
Eleinte én is úgy gondolkodtam, ahogy ti is. De mostanra elkezdett aggasztani az a gondolat, hogy ha én ezt hagyom és ez így marad, akkor az én kislányom ezt fogja elfogadni 'normálisnak' és esetleg később nagykorában is, akár egy párkapcsolatban is elfogadhatónak fogja tartani, hogy őt megütik, verik. Lehet, hogy rosszul gondolom, jó lenne erről egy pszichológust is megkérdezni...
Én leépítettem az ilyen kapcsolatokat. Játszani mással is tud, keresünk más programot. Az anyuka elintézi egy nagy sóhajjal "jaj Pistike nem szabad", "hát ő ilyen kis erős akaratú, határozott egyéniség, nem tudok vele mit csinálni"
Meg kell tanulnia azt is, hogy egy egészséges barátság nem arról szól, hogy mindent megengedünk a másiknak. Az én felelősségem, hogy milyen emberek veszik körbe. Szerencsére óvodán kívül meg tudom válogatni kivel találkozik.
2 es vagyok, nem értem miért kellett lepontozni.
A gyerek alap személyiségéről nem tehetek, nyilván az óvodában az óvónő teszi helyre, itthon vagy máshol pedig én. Sose hagynám ahogy írta vki hogy "jaj hát ő ilyen ez van" hanem igyekszünk változtatni rajta.
Megértelek kérdező, mert a nagyobb gyerekem pedig ilyen típus volt mint a te gyereked, ő volt az aki sose ütött vissza, nem egy kakaskodó típus, mai napig kerüli a konflitkusokat (pedig fiú).
Nála ez volt a megoldás hogy aki csépelte, azzal nyilván nem jártunkössze az oviban meg jó óvónői voltak, akik mindig kiálltak mellette.
(de még így is történt hogy odacsaptak neki, vagy lelökték vhonnan)
A kislányod már ilyen áldozat típus, aki nem áll ki magáért, ezt nálatok kéne helyretenni..
Odaszól neki? Kiabál, hogy hagyja abba? Hogy nem leszek a barátod, ha így viselkedsz?
Hol az anyja, aki ezt végignézi, és nem szól?
Ráadásul ez a verekedés nálunk úgy néz ki, hogy erőtlen legyintés cél nélkül, így egy csapás simán a másik gyerek arcától a hasáig tart(a lányomnak fogalma sincs, hogy kell ütni rendesen, mert sosem látott/kapott pofont)
Ha a gyerek rendesen veri a gyereked, tehát célzottan felpofozza, rácsap a kezére, vagy mittudomén belerug, az anyja meg nem csinál semmit, én megszakítanám a barátságot.
Te vagy az anyja, a barátait nem te választod meg, de azt, hogy milyen közösségbe kerül, azt igen.
Vidd új gyerekek társaságába, majd ott is talál barátot.
Az önbizalmát meg növeld, hogy ki merjen állni magáért.
Köszönöm a válaszokat!
Nem pontoztam le senkit!
4-es! Az én felügyeletem és a másik anyuka felügyelete alatt.
Az anyuka ilyekor rászól a kislányára, hogy "nem szabad", majd megkéri, hogy kérjen bocsánatot.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!