Hany ev az idealis kulonbseg tesok kozott?

A két lányom közt 1 hónap híján 7 év van.

Én nem tudtam volna vállalni azt, hogy csak 2-3 év korkülönbség legyen köztük, nem bírtam volna 2 kicsivel.

De egyébként számomra az ideális az 5 év lett volna, de sajnos nem álltak úgy a körülmények.

Nem tudom miért pontoztatok le (1. válaszoló), arra válaszoltam, hogy az én gyermekeim között mennyi van, az, hogy mennyi az ideális az mindenkinek más. Nem tudjátok, hogy miért ennyi, valószínű oka van, csak húzzátok le más válaszát ész nélkül, gratulálok!

A bátyám és köztem 6 év van, a férjem és öccse között 2,5 év.

2 es vagyok, 4 es : nekem se nyűg ha társasozni KELL velük...én nem a társasozásra írtam (ott még nem is baj ha van felnőtt is egy jó darabig hiszen eleinte egymásra borítják a táblát kb ha vki veszít...) hanem más egyéb játékra.

Barátnőm szerepjátékozik barbizik kiskutyásat játszik stb a lányával , nyilván 38 évesen nem tud olyan partner lenni ebben mint egy másik gyerek.

És igen vannak különféle gyerekek, gondolom,hogy van aki egyedül is elvan és nem igényli más gyerek társaságát (sem hívni nem kell mást , sem őt vinni társaságba).

Nálunk 3,5 év van. A lányunk nagyon várta a tesót, nagyon örül neki, féltékenység üax nyomokban fedezhető fel (pl. anya, most add oda apának a tesót és inkább velem játssz). Nem haragszik a kicsire, tök megértő, ha pl. épp szoptatom, és nem tudok rögtön menni. Szeret vele foglalkozni, öleli, puszilja. Persze nyilván figyelünk, hogy rá is legyen elég időnk, ne érezze azt, hogy lecseréltük. Eddig tök jó, bár még csak pár

3 hetes a kisfiunk. Mi hamarabb nem is akartunk babát, én szerettem volna mindkettőjük babakorát nyugiban kiélvezni, nem nekem való az egyik kicsi, másik pici felállás. Plusz nem hiszek abban, hogy a kis korkülönbség miatt lennének jó testvérek, sok példát látok arra, hogy ez semmit nem jelent.

Az enyémek között 3-3 év szinte pontosan. Hamarabb akartuk a kistesókat, de hamarabb nem jöttek. A kisebb korkülönbség jobb, mert tényleg szinte ikrekként nőnek fel, de ennek hátrányát is látom egy ismerős családnál. Ugyanis a valóságban nem ikrek azért 1,5-2 év korkülönbséggel. ÉS a kicsin elég nagy teher tud lenni, hogy szinte azonosan kezelnék a nagytesóval.

Én igazából már nem bánom, hogy így alakult. A legnagyobb 6 éves, már nagyon sok mindenben meg lehet bízni benne, a legtöbb dologban teljesen önálló. A középső 3 éves, még erősen igényel, de mégsem karon ülő már, kezd partnere lenni a nagynak, tudnak együtt is játszani. A legkisebb újszülött. Őszintén szólva, kmivel segítségem nincs, ha még a legnagyobb is csak 4 éves lenne, azt hiszem, sokkal nehezebb lenne....

Fiam 20, lányom 12, kicsi fiam másfél éves.

Nekem így tökéletes.

Teljesen más életkorban vannak, mindhárom igényeit ki tudom elégíteni.

Nincs veszekedés, féltékenység, civakodás.

Az első es második kozott 4 év van, igy jott össze, es nagyon jól elvannak, semmi rossz nincs benne.

A második es harmadik kozott 3 év lesz, o ra nem kellett annyit várni, igy kisebb lesz a különbség, de szerintem ezzel se lesz gond.

A gyerekeknek szerintem oly mindegy a korkülönbség, ha szeretik egymást, úgyis találnak közös érdeklődési pontot :)

A szülőknek úgy látom, akkor könnyebb, ha nagyobb a korkülönbség, akár 7 év is, a gyerekek viszont a nagyon nagy korkülönbséggel inkább külön-külön egykeként nőnek fel. Ez nem jelent mindig rossz testvéri kapcsolatot, simán számíthatnak egymásra mindenben felnőttként, tehát nem rossz dolog. De azok a gyerekkori emlékek, amik közös játékokat idéznének, nagy valószínűséggel nem lesznek meg, vagy másképp.

Több olyan ismerősöm van, ahol 9 év korkülönbség, vagy akörül van a testvérek között. Egyrészt rájuk igaz, amit írtam, másrészt a szülők nagyon sokat tudnak változni ennyi idő alatt, és ezzel együtt a nevelési stílusuk is. Ezeknél az ismerősöméknél mind kijött az "igazságtalanság", hogy a kisebbet már sokkal engedékenyebben nevelték, mint a nagyot.