A legtöbb felnőtt miért nézi ostobának a gyerekeket?
Ez csak általánosítás, de én úgy vettem észre, hogy a felnőttek többsége úgy kezeli a 6-7 évesnél fiatalabb gyerekeket, mintha nem lenne eszük.
Mindent százszor a szájukba rágnak a lehető legegyszerűbb szavakkal, mintha le kéne süllyedniük a gyerekek szintjére hogy ahhoz megértessék magukat velük, és gügyögve beszélnek hozzájuk, mint valami háziállathoz. Úgy kezelik a kisgyerekeket, mintha a lélegzést és zajongást leszámítva semmire sem lennének képesek egyedül, gondolkodni sem.
Az én gyerekem most 4 éves, de én sosem kezeltem őt így. Tisztában vagyok vele, hogy attól még, mert kisgyerek, nem lesz automatikusan szellemi fogyatékos, és hogy ő is egy önálló személy, akinek mindenről megvan a saját véleménye, gondolatai. Igen, a gyerekek többsége hajlamos szétszórtnak és szeleburdinak lenni, de ez még nem változtat azon a tényen, hogy pontosan tudják, mi folyik körülöttük, és döbbenetesen jól átlátnak azokon a felnőtteken, akik megjátsszák magukat.
Miért van az, hogy a felnőttek többsége nem hajlandó tudomásul venni, hogy a gyerekek kicsik, de nem ostobák, és kezelik úgy őket, mint önálló gondolkodásra képtelen, semmit sem tudó lényeket?
Ez valóban erős általánosítás. Én pl gyerekekkel dolgozom, de 1-2 nagyon-nagyon öreg és demens embert leszámítva soha nem találkoztam ezzel a jelenséggel.
Az idős demens meg olyan amilyen, nem belőlük kell kiindulni.
"és döbbenetesen jól átlátnak azokon a felnőtteken, akik megjátsszák magukat."
Persze, ezért van annyi gyerekrablás, meg "sikeres" molesztáló, mert a gyerekek olyan jól átlátnak rajtuk...
A gyerek nem kis felnőtt, teljesen más a gondolkodásmódjuk, felfogásuk, logikájuk.
Nem fogyatékosok, de nem is lehet mindent úgy megbeszélni velük, mint a felnőttekkel.
Én rövidebb mondatokban a lényeget mondom a gyereknek. Nem azért, mert szerintem értelmileg sérült, hanem azért, mert utálom a felesleges szócséplést.
Példa:
4 éves gyerek be akarja dugni a villásdugót.
Az én reakcióm: "nem szabad, ne nyúlj hozzá, veszélyes"
Más reakciója: "xy, nem szabad gyerekeknek hozzányúlniuk a konnektorhoz, mert abban áram fut, akkor is, ha nem látod, megrázhat téged, az nagyon fájna, bele is halhatsz, és akkor mind nagyon szomorúak lennénk"
Az amúgy is feszült gyerek az idegen reakcióját kapta előbb, ami a felnőtt "magyarázat". Teljesen kiakadt és magából kikelve ordított vagy 10 percig, amíg a nő(tanár) darálta ezt a szöveget.
Mikor én rászólok tömören, semmi baja sincs.
Szerintem sokan elrontják azzal, hogy felnőttként kezelik a gyereket és megpróbálják számára épp érdektelen felnőtt infókkal tömni. A gyereknek néha épp elég annyit tudnia, hogy nem szabad, mert nem engedik, ezzel a számára nem való felelősséget levesszük a válláról, hogy mindig tudatosan cselekedjen végiggondolva a dolgokat. Nyilván, ha kérdez, az más dolog, de szerintem kifejezetten hasznos, ha nem minden helyzetben tekintik felnőttnek a gyereket, hiszen nem az.
Felfokozott lelki állapotban pedig még egy felnőtt ítőléképességének morzsája sincs meg bennük, és nem is kell, hogy meglegyen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!