1,5-2 év közötti gyerekeket mennyit tud/szokott sétálni egyhuzamban?

Nagyon keveset. Másfél éves és most kezdtem el igazán szoktatni a sétákhoz motor, babakocsi nélkül. Kismotorral egész sokáig bír menni, de ha fogom a kezét és battyog mellettem nagyjából 8 házat hagyuk a hátunk mögött és már kéri fel magát. Ha nem teszem, akkor leül az út közepére és sír. Tegnap egy ilyen után felvettem és mondtam neki, hogy "a kutyusos ház után leraklak és jössz a lábadon, oké?" Ő bólintott és tényleg szépen jött mellettem. Csak az a baj, hogy a végén már többet volt kézben.

Gondolom kitartónak kell lennem, de jó lenne valami ötletet hallani, hogy mivel lehetne jobban sétára bírni.

Az "egész nap mozgásban van" sajnos nem feltétlenül jelenti azt, hogy sétálni is szeret, akar, tud.

Mindkét gyerekem jóval nagyobb már, mindketten állandóan mozgó energiabombák, de mai napig nem igazán szívlelik a sétát. A kislányom sokszor még mostanában is felveteti magát egy idő után (januárban lesz 4 éves). A fiam (5,5 éves) megy, viszont akkor hajlandó nagyobb távokat megtenni, ha gyakran megállunk elszöszmötölni a mindenfélével: virággal, falevelekkel, kövekkel, kutyákkal, macskákkal, autókkal és még sorolhatnám.

Két évesen annyit mentek, amíg a 10 percre lévő játszóra kisétáltunk (ötvenszer megállva minden fűszálnál).

Viszont onnantól kezdve (kb. 2 évesen), hogy elkezdtek motorozni, majd futóbicajozni, megállíthatatlanok.

A séta a mai napig nem nagy kedvencük, járművel (most már pedáloa bicajjal) viszont nincs az a távolság...

A szüleim sztorijai szerint már nagyobbacska voltam, amíg még mindig nyekeregtem egy idő után pl. egy városnézésen. Sokszor felkéredzkedtem apukám nyakába (hál' istennek elbírt☺). Most 36 évesen viszont a mozgás, séta, kirándulás a lételemem.