Egy 2,5 - 3 év közötti gyerek milyen értelmi dolgokat tud?

Hoppá. Mi matek tagozatos óvodásként sem tudtunk közel sem ennyi számot még 5 évesen sem... Igaz, nem is tanították őket nekünk. Az ment, hogy 3 labda több, mint 2.

Viszont 2-3 évesen tudtam egy csomó gyermekverset. Messze átlag feletti IQ. Ennyit tudok mondani.

A mai készségfejlesztésekhez nem értek, de bizonyára nem túlzok, ha azt mondom, hogy a leírtak alapján igen kivételes gyermeked van...

Még ha benne is van egy kis szülői túlzás, ez nem egy 3 éves gyerek fejlettsége, 5 éves korban nagyjából már megfigyelhető hasonló.

Amire figyelned kell, ha közösségbe (óvodába) kerül: a többi gyerek visszahúzhatja ebben a fejlődésben, konfliktusokba kerülhet, az ottani feladatok, foglalkozások pedig biztosan nem fogják lekötni, és ebből egyéb problémák adódhatnak.

Ha nem kamu a kérdés, erre annyit, hogy a mave -magyar védőnők- honlapjáról letölthető a státusz:

[link]

Az egy dolog, hogy ovis korban hol tart az értelmi fejlődés, de ha direkt módon tanítják -másképpen szólva ha DIREKT módon fejlesztik, vagy oktatják-, a későbbiekben neurotizája.

Erről számos tanulmány született.

Lásd: dr Vekerdy Tamás gyermekpszichológus szakküönyveit videóit, stb, többek között.

És mások:

[link]

Dr. Vajda Zsuzsanna ezt írja Siettetett gyerekek című tanulmányában: „Mivel a fejlődést az első hónapokban-években alapvetően belső érési folyamatok vezérlik, amelyek az éppen aktuális tapasztalat spontán megszerzésére késztetik a gyereket, kifejezetten kártékony a korai fejlődésbe való beavatkozás. A kisgyermek életének túlszervezése, a külső sémák és normák erőltetése hátráltatja a fejlődést. A korai fejlesztés azoknak a gyerekeknek az esetében indokolt, ahol valamilyen súlyosabb idegrendszeri sérülés, komoly, éves lemaradás tapasztalható. […] 6-7 év között jön létre az a fordulat a gyerekek értelmi képességeiben, amely alkalmassá teszi őket a szándékos és szervezett tanulásra.”

Más kérdés, hogy ha kérdez a gyermek, lehetőség szerint válaszolunk neki, az ő nyelvezetén. De nem kell vérszemet kapni, tehát hiába kérdez okosakat, nem szabad 7 éves kor alatt direkt módon fejleszteni a gyermekeket, erre javaslom ügyelned.

Ha óvodás gyermekkel foglalkozom, akkor a tehetsége kibontakozására bár hangsúlyt helyezek, de NEM veszem el a gyerekkorát, máskülönben a későbbiekben hiányok, és neurózis érné, sajnos. Tehát INDIREKT módon járulok hozzá fejlődéséhez, játékába úgy avatkozom bele, hogy Ő IRÁNYÍT, tehát a gyermek irányít, én meg indirekt módon terelem a játékát.

Rajzolásába egyáltalán nem avatkozom bele a kisgyermeknek, viszont adott esetben kérdezem őt, mit és miért rajzol, miképpen fogalmazza meg ezt.

A 7 év alatti gyermek legalapvetőbb tevékenysége a spontán, szabad játék, ezen át tanulja a világot. Tanulási módja utánzásos, spontán. Értelmi fejlődésére jellemző továbbá, hogy INDIREKT módon érhető el hatékonyan és mellékhatásmentesen ilyen életkorban az értelmi- és érzelmi intelligencia fejlődése.

Az anyanyelvi fejlődése nem véletlenül zavart a gyermekednek. Idegen nyelvet csak kb 7 / 8 éves kortól ajánlott tanulni.

Soknyelvű környezetben pech,

ha nem baba korától éri a sokféle nyelvi hatás, hanem kb fél éves kor és 7 éves kor között - ez baj, igaz, ez egy ritkább eset, sajnos nem tudom, mit lehet tenni ellene.

Egy biztos, mind inkább távol kell tartani idegen nyelvektől a gyermeket, amíg nincs legalább 7 / 8 éves. Ha erre nincs mód, az esetben nem tudom, mi a megoldás arra nézve, hogy az anyanyelvi fejlődése zavarmentes legyen.

Ellenben kb fél éves kora előtt a baba akár több nyelvet is anyanyelveként elsajátít, amennyiben kamasz koráig zavartalanul gyakorolhatja. Többnyelvűség esetén természetesen nem jelent akadályt, ha valamely nyelvet, nyelveket elhagyja, csak az, ha számára új idegen nyelv kerül képbe, kb fél éves korát követően.

Kedves kérdező, mint említettem -a biztonság kedvéért, mert sajnos Magyaro-on bár szerencsére fogyatkozó arányban, nyugaton sajnos üzletszerűen még rendszeresen-, léteznek óvodást, bölcsődést sajnos direkt módon tanító szülők, amely károkat okoz a gyermek értelmi és idegrendszeri fejlődésére nézve akkor is, ha "csupán" kiegészítésként eszközli, kivitelezi a szülő a szülő, a helyes nevelési attitűdök mellett.

Bár azt nem tettem hozzá. pedig szokásom, hogy a kivétel itt is erősíti a szabályt:

a reális élettani, idegrendszeri és pszichés tényezőket, összefüggéseket figyelembe vevő szülők és óvodák mellőzik a direkt tanítás folyamata mellett az úgynevezett "foglalkozások" tartását is, kivéve a heti egy-két nagytestnevelést.

A gyermekek direkt módon történő mozgásfejlesztése ilyen gyakorisággal -azaz pusztán alkalmasint, tervezett időközönként- még az átlagos, fogyatékkal nem élő kisgyermek számára is hasznos, de hangsúlyozom, hogy -a mozgásos tevékenységek között- kisebb arányban, a spontán mozgástevékenységek -udvari játék, mászókázás stb- mellett. De az e fajta kivételek csakis szakszerű keretek között történhetnek: átlagos óvodás korú gyermeket óvodapedagógus fejlesztheti ilyen módon, míg a fogyatékkal élőket más, erre szakosodott szakember, pl gyógypedagógus, esetleg speciális esetben kiegészítőleg óvodapedagógus is, integrált csoport esetén.

A további elenyésző kivételt -arra nézve, hogy direkt módon mely nevelési attitűd végezhető a 7 év alattiak számára- képezik a következők (ezeket laikusok, pl bármelyik szülő is alkalmazhatja, és szükséges is alkalmaznia) :

- napi rutin, napi ritmussal összefüggő alapvető "vázlatpontok";

- veszélyhelyzetekre való felhívás;

- eszközhasználat, pl evőeszközök;

- higiéniai szabályok és rutinok;

- konkrét formában való megfogalmazása annak, hogy egymás testi épségére vigyázunk, és mi módon vigyázunk;

Valamint ehhez hasonlóan feltétlenül indokolt információkat lehet és kell direkt módon tanítani bármilyen életkorú gyermeknek, az ő nyelvezetükön, de hangsúlyozom: ezek kivételek.

Az pedig -mint hozzátettem tegnap- valóban rendjén levő, és fontos, hogy ha a gyermek kérdez, akkor tömören, és az ő nyelvén, de válaszolunk neki, már amely tartalom az életkorának megfelelő, olyan vonatkozásban.

Utóbbi kommentedet figyelembe véve jól jársz el.

Azt is írtad, hogy a gyermeked baba korától folyamatosan beszéltek az angol anyanyelvű rokonok hozzá angolul - ezt rendjén valónak gondolom, ahogy tegnap említettem, ilyen esetekre. Ennek függvényében viszont

nem az angol anyanyelvű rokonok az oka, ha valóban észleltél problémákat gyermeked magyar anyanyelvi fejlődésében - ha jól értelek. Távolról, pusztán ennyi infóból nincs lehetőség sejtéseket sem írni ennek okáról, tippelgetni meg nem volna értelme, hacsak nem lehetséges okokat sorolni, de ennyire kevés infóból tucatszám lehetne, az meg elbizonytalanító és homályos ok keresés volna.

Reagálok erre is:

" ha a növényre mutatott hogy virág hanem orchidea vagy hibiszkusz éppen mi volt az."

Ez rendben van, viszont INDIREKT módon én ezt a nevelői attitűdömet ki szoktam egészíteni a kategóriák érzékeltetésével. Pl "elejtem" a gyermekkel való beszélgetés közben -miután a szegfűről, meg a rózsáról említést tettem a kisgyermeknek a kérdése okán-, hogy "milyen szépek ezek a virágok... :)". Amikor meg a búza is szóba kerül, akkor pl "jaj, mennyiféle finom gabonát eszünk mi emberek, búzát is, rizst is... Sok kertben meg ragyognak a virágok: rózsa is van, meg szegfű... Mennyi sok érdekes NÖVÉNY! Gabonák, meg virágok... :)".

Ez egy példa az INDIREKT tanításra / fejlesztésre.

Tehát NEM "iskolásan" ismertetem, hogy "kedves gyerekek, nézzük csak... a növény mint kategórián belül vannak pl virágok, és gabonák, és a gabonák egyik fajtája a búza, a virágok fajtái között pedig megtalálható a rózsa és a szegfű", hanem a fenti módon.

Ha jól érzékelem, te is indirekt módon jársz el, valamint a gyermeked érdeklődésére alapozol, szerencsére, csupán ki szerettem volna egészíteni avval, hogy jó, ha érzékelteted a kisgyermekeddel a kategóriákat is, persze indirekt módon, plusz figyelembe véve a kisgyermeki kíváncsiságot, a gyermek érdeklődéséhez igazodva.

Az agyat egyébként nehezebb túlterhelni kisgyermeknek, mint az idegrendszerét - utóbbi különösen érzékeny (erre is kitértél, ezért reagálok erre szintén). Bár múltkor említettem is, hogy a direkt tanítás a 7 év alattiakra nézve -az értelmes kevés kivételtől eltekintve- hosszú távon neurotizálja a kisgyermekeket, általában 8-10 éves korban jelentkezik neurózis, és akár evvel összefüggő pszichés problémák, pl figyelemzavar.

És még annyit, hogy óvodát, illetve pedagógust választani se mellékes kérdés, sajnos még mindig akadnak óvodák és pedagógusaik, akik sajnos direkt módon ,tehát iskolásan tanítanak többé-kevésbé, pl mint a szocializmusban: foglalkozás foglalkozás hátán, és bár kedvesen, de kikérdezve, a gyerekeket, illetőleg felesleges didaktikus magyarázatokban folyó óvodapedagógusokról is tudok. Kerülni javaslom az ilyen óvodapedagógusokat.

Az idő -úgy fest- a reális nevelési attitűd terjedésének kedvez, legalábbis a magyar óvodákban. Idővel a hibás attitűddel rendelkezők is felismerik komoly hibájukat, vagy ha nem, akkor idővel a nyugdíjaztatásuk "megoldja ezt a problémát".

Bocsi, nem szeretnék terjengős lenni, de ha elkezdek kifejteni valamit, olykor komoly hiányosságra eszmélek a saját kifejtésemben. Ez érthető, ha azt nézzük, hogy minden tényező mögött újabb tényezők lapulnak, és ha kellően tömören kell fogalmazni, akkor óhatatlanul kimarad pár fontos dolog, és az adott fogalmazás néhol félreérthetővé válik talán.

Tehát még egy kis pontosítás, mert bár részleteiben érzékelhető az írásomból, azonban nem biztos, hogy az olvasó számára megfelelő módon össze áll a kép minden lényegesről.

Szóval, említettem tegnap konkrét példát az indirekt nevelésre, a gabonák, búza, virágok stb kapcsán. Amit fontos kihangsúlyoznom ehhez (bár helyenként megemlítettem, csak nem közvetlen ennél) :

- fontos az is, hogy gyermekközpontúan neveljünk,

ami nem liberalizmust jelent, hanem az optimumot támogatja, és konkrét része, hogy a gyermek igényeiből induljunk ki, kivéve, amit a feltételezhetően kellően értelmes felnőtt feltétlenül felülbírálandónak vél;

tehát nem csupán amondó vagyok, hogy ha a gyermek kérdez, válaszol, hanem hogy kifejezetten kerülni kell -a felsorolt kivételes helyzetektől eltekintve- kerülni kell a felnőtt igényeinek erőltetését - példa:

felnőtt igény az (és ez még felnőtt korban is sántít, pláne 7 éves kor alattiak számára káros), ha a felnőtt állít össze ismeretanyagot, leölteti megfelelő időben a gyermekeket, és elkezdni azt magyarázni számukra. Ez akkor is hiba, főleg 7 éves kor alattiak számára (az oktatást didaktizmusnak is hívjuk, magyarán "iskolás módszernek"), ha a felnőtt kedvesen, játékosan teszi!

Tehát ha a gyerek kérdez _ váalzolunk neki, ez a helyes, de ehhez hozzátartozik tehát, hoyg SZINTE CSAK akkor nyújtunk 7 év alattiaknak ismereteke, ha a gyerek kérdez!

Nem állítunk össze ovisoknak tananyagot, foglalkozást!

- a helyzet adja - spontaneitás! Ez is fontos. Épp a gyerekekt érdekli pl az orchidea, vagy a gabonák pl rizs, és AKKOR beszélünk erről. Mert ugye érdeklődöt a gyermek, spontán, önmagától.

- differenciált nevelés: minden gyerek más és máűs ,leglábbis részben. Részben persze 10 éves kor alatt igaen nagy átfedést jeelntenek az életkori sajátosságok, intellektuálisan is, pszichésden is.

- szemléltetés! Nem elegendő, hogy kérdez a gyerek, és csak ekkor válaszolunk, de ezen felül szemléltetni is kell! Pl kérdezi a 3 éves Pistike, hogy "óvónéni, az ott mi az?", és válaszol az óvónéni, hogy az egy rózsa. A párbeszéd többi részét nem ismétlem el, tegnap írtam egy konkrét, fiktív példát. Ebben te is így jársz el, ha jól értelek, és ez oké. De fontos hozzátennem a tegnapi párbeszéd példámhoz, hogy -tegyük fel-

ha nem arról szól a helyzet, hogy lát a gyerek egy virágot, és rámutatva kérdez, hanem valami emlékfoszlánya miatt ("anyuval láttunk valamit egy pici kertben, amikor sétáltunk, az mi lehetett?"), akkor -helyzettől függően- IGENIS KERESEK egy képeskönyvet, és MEGMUTATOM neki, hogy "nézd csak, amit tegnap anyuval láttál, az ilyen? Igen? Az? :) De szép rózsa! :)". Vagy amit a helyzet ad illetve lehetővé tesz - SZEMLÉLTETEM.

Legtöbbször a gyermekek spontán igényei szerint kialakult játékfolyamatba szövök bele ismeretanyagokat -a fenti módokon: spontánul, akár arra rímelő versikét, gyermekdalt mondva hozzá, és jegyzem meg -látszólag mellékesen, de titkoltan direkt SZÁNDÉKKAL, viszont ezáltal INDIREKT ismeretközléssel-, hogy "Pistike, add csak ide légyszi azt a sárga kockát! Köszi!... Hm.... a zöldet odatennéd? Jó!"

AHELYETT, hogy foglalkozást tartanék, meg ahelyett,hogy kikérdezném a színeke a gyerekektől!

Ezek jutottak eszembe hirtelen fejből, hogy mi az én vonatkozó nevelési attitűdöm. Köszönöm kedves figyelmed!

Így már alapvetően talán teljes a mondandóm lényege.

Enélkül helyenként félreérthető lett volna a tegnapi.

Elnézést, hogy kapkodtam, és nem néztem át elírásaimat.

Pl leölteti -> leülteti