Nektek mi a vélemenyetek arról, ha a szülő a gyerek kedvenc játékat az orra előtt adja oda a másik gyereknek, akinek megtetszett?

7-es vagyok, így már más. Soha nem adnám oda és nem is vinnék így el játékot.

Egyszer tetszett meg az unokatesónak egy játékunk, amit elvileg már kinőttünk, de mégis kedvenc maradt. Nem adtuk nekik, vettem egy ugyanolyat és azt kapták meg.

Kövezzetek meg, de én egyik játékát sem adom oda még játszani sem senkinek. Ha nem akarja éppen azt odaadni ami a másik gyereknek kell próbálom kompromisszumra bíztatni hogy játszanak mással, amivel mindketten tudnak stb.

Abból indulok ki, ha mondjuk a Férjem kölcsön adná valakinek a kedvenc ékszeremet vagy bármit ami az enyém biztos kiakadnék.

Az az övé és kész. Ő dönti el kibek adja oda.

Örökbe tuti nem adnám, főleg ha tudom hogy a gyerekem szereti. Olyan volt már, hogy húgom épp szortírozta a millió kacatot, a fiamnak megtetszett egy fürdős játék és ahelyett hogy kidobta volna inkább odaadta neki, a két saját gyereke is ott volt akkor nem is foglalkoztak vele.

Ha vendégségben vagyunk vagy vannak nálunk akkor evidens hogy nem engedem kirángatni a játékot más gyerek kezéből, de nem is jellemző.

Én attól kapok agyérgörcsöt, mikor nekiáll a fiam játszani valamivel és már rögtön rá is repül 1-2 másik gyerek és szaggatnák ki a kezéből, azt amit addig le se toltak. Ilyenkor nagy önfegyelemre van szükségem, mert abban hiszek hogy az ilyet tudnia kell megoldani. Egy éves, de ha ilyen történik és nem akarja odaadni akkor a 4 éves se veszi el tőle. Azért figyelek, hogy tetlegesség ne legyen a dologból, de hál isten ez sem jellemző.

A saját példámból kiakadva biztos,hogy nem, legalábbis a kedvencét. Kiskoromban a kedvenc babámat, elvitte egy gyerek a játszótérről,mikor anyukám odaadta neki játszani.Nagyon fontos volt nekem,abban az időben sokat voltam kórházba, az a baba volt mindig velem. Mai napig ,pedig már felnőtt nő vagyok, emlékszem,hogy megsirattam.Évekig jártam még ki a játszótérre könyörögni a gyereknek, hogy adja vissza...

Az utána lévő kedvenc babámat,amit fájdalomdíjként kaptam meg az egyik barátom vágta a földhöz, mert összekaptunk valamin játszás közben.Ennek csak a szeme esett ki. Megint csak hetekig sírtam. Szóval alapvetően nem szoktam irigykedni, de a lányom kedvenc dolgaira biztos,hogy nagyon vigyázni fogok,helyette is, nem ,hogy én adjam oda másnak.

Miert nem pakolta el a kedvenc jatekat?

Szerintem illik vendegseg elott osszepakolni, megtervezni milyen jatekok maradnak elol es megbeszelni a gyerekkel hogy most par oraig minden jatek kozos ami szem elott van. Ez naluk alap mondjuk. De aki ismeri a gyerekeket, az tudja, hogy teljesen kozombos jatekokbol is rogton "kedvenc" lesz, ha egy masik gyerek szemet vet ra.

Azt nem tudom, hogy tényleg igaz-e, de volt egy zsidó osztálytársam, akinek valami zsidó ünnepkor kellett a kedvenc játékát becsomagolni és odaadni valami gyűjtésre, hogy a nálánál szegényebb gyerekeknek ajándékba adják. Be is csomagolta az egyik babáját, amivel játszani szoktunk. Úgy is kap másikat, azt mondta.

Nem valami ilyesmi volt?