Mi lehet az oka annak, hogy nem tölt fel a családi kirándulás?

Úgy érzem nagyon a malomban vagyok, munka után mindennap a gyerekekkel foglalkozom, hétvégén rájuk mosok, főzök, takarítok, soha nincs már energiám énprogramra, szinte csak hajmosásig, kozmetikusig, ruhavásárlásig terjed az énidőm, barátnőmet már nem tudom soha betáblázni a fáradtságtól, vagy a malom okozta kedvetlenségtől.

Erre férjem előállt azzal, hogy vegyek ki szabit, menjünk állatkertbe, kirándulni, úszni, stb.

Mondjak konkrét tervet, rámbizza a szervezést.

Elkezdtem volna gondolkodni, a neten molyolni programok után és rájöttem, nincs egy olyan pillanatom sem hogy ehhez én nyugodtan le tudjak ülni.Melóban nem tudok ezen agyalni, melo után gyerekek összeszedése, cűgölése, itthon pörgés, vacsoráztatás, fürdetés, hogy időben aludjanak, férj "ellátása", hétvégeken háztartás, gyerekzsivaly, depi.

Mindig azt mondtam, majd holnap kész lesz a terv. És ebből mindig majd holnap lett.

A férjem kibukott, hogy szerinte nem is vagyok leterhelve mert szerinte mig hétvégén alszanak napközben, addig én pihenek (en inkább ugy fogalmaznék lerogyok es és kirohannék a világbol), szoval azokat az üresjáratokat hozza fel amikor látszolag semmit nem csinálok, szerinte ez nekem pihenés.

Magyarán már a szervezési fázisbol is vita van, ami szintén csak leszivja az energiám.

Tényleg, mintha energiavámpirok közt élnék

De elkezdtem képzelődni, tervezni. Tudom hogy minden percben gyereket kell majd fegyelmezni( nem rohanunk az autoutra, nem mászunk a kukába)ahogy ovodába menet jövet is és ahogy a legutobbi hajokiránduláson is, elterelgetni a nyitott ablaktol, beszélgetni a hajoskapitánnyal, gyerekeknek hajos sapkát adni, gyerekeket szórakoztatni, terelgetni

Mig mások olyan örömmel mesélnek a családi programokrol, én hogyhogy csak kimerülök tőle?

A férjem már lassan azzal jön, hogy szerinte én csak feküdnék egész nap, egy nulla vagyok. Ha le merek ülni, már epésen megjegyzi hogy ez vagyok ez kell nekem