"Rémes-kétéves" - Borzasztóan veszekedősek a napjaink, tudom, hogy máshogy kellene csinálnom. Nektek mi a trükkötök a higgadt napokhoz?

6-os vagyok

Kitartás, fog ez változni hamar :)

Az enyém is ilyen volt 2 évesen, aztán most 3,5 évesen már alig vannak hisztik, csak kissebbek :)

2 évesen:

Ha nem arra mentünk amerre ő akart akkor eldobta a motorját, lefeküdt az út közepére és ott fetrengett ordítva. Ugyanezt eljátszotta bevásárlóközpontban (mínusz motor és nagy nézőközönség :D) Néha próbáltam értelmesen beszélni vele, ölelgetni ésatöbbi, semmi nem használt, aztán feladtam. Mondtam neki én megyek, ha akar maradhat.. Az elején lesett, azt hitte hülyéskedek de aztán mindig jött utánam, elhitte hogy otthagyom :D Én meg közben paráztam mivan ha nem jön utánam :) Ma már hálistennek nincs ilyen, alapvetően egy szófogadó kissrác lett belőle :)

Peluscsere szintén rémálom volt. Akkor rászoktam a bugyipelusra, könnyebb volt hogy nem kellett minden cserénél lefektetni, azt utálta.

Volt sokminden nàlunk is, de most 3,5 évesen könnyen kezelhető kismanó. Az akaratossága még megvan de már nem hisztizik és csak fontos dolgokban erőlteti hogy az ő akarata érvényesüljön. Engem is megdobált néha a játékaival, de olyankor mindig elmondtam hogy nem szabad, folyamatosan mondtam, leszokott róla. Mondjuk nem dühből csinálta hanem mert dobálni volt kedve a játékait és eltalált néha vele. Egy időben fejelgette a hasam, vagy ütögetett, mindig lefogtam a kezét, mondtam nem szabad, leszokott róla.

Nem tudom mennyire volt nehezen kezelhető a fiam, biztos van nála rosszabb, de csak az segített hogy kategorikusan mindig mondtam neki nem szabad és mostmár ennyi idősen tudja mik azok amit sohanem, nem is próbálkozik. Néha én is ordibáltam vele, de elég hangosan tudok, szóval olyankor mindig sírás lett a vége, megsajnáltam, úgyhogy próbáltam magam visszafogni :)

Az én kétévesem már kis ravasz, tudja, mivel lehet kihúzni a szelepemet, ha paprikás vagyok, ugyanis ilyenkor elmondja, hogy szeret. Hatásos, úgyhogy amikor éppen nem mondja, akkor én magam hívom fel a saját figyelmemet, hogy szeretjük egymást, gyorsabban lehiggadok. Nekem ez vált be, de kinek mi.

Egy biztos, ő akkor dacos, amikor fáradt vagy unatkozik. Illetve van az a helyzet, amikor kizökkentem abból, amivel épp elfoglalja magát, ez sem egyszerű mindig. A reggeli öltözködések pl. tipikusan ilyenek, sokszor nagyon nehéz őt rábírnom, hogy felöltözzön és elinduljunk (általában vásárolni). A fogmosás meg a fésülködés a legrosszabb.

Úristen, azt hittem ,hogy csak az enyém nem engedi tisztába tenni magát:)))

Én az esti fürdés utáni öltöztetést, pelenkázást ,krémezést úgy oldom meg, hogy addig nézhet reklámot.

Szerintem nem kell mindig higgadtnak maradnunk,ez nem erről szól!Nem lehet és kész.Ez ilyen időszaka a kicsik életének,és tényleg kinövik egyszer!

Nyugtatom magamat is,mert nálunk (is) a legtöbb nap pont olyan,mint más 2,5 éves kisgyerekkel:hangos,hisztis,követelőzős...de ennek ellenére boldog.

ui.:A nyaraláson (ami szándékosan rövidre volt tervezve a kicsi miatt) azt hittem,hogy csak nekem van ilyen rosszcsont gyerekem. ÉÉÉés igen!!! :) Láttam a parton vagy tíz kisgyereket,akik elpacsmagoltak a lapáttal,vizet mertek,építettek jóóóó hosszú időn keresztül.Na igen,én meg csak rendszabályoztam,csitítottam,tereltem.Ennyi. :)