Ismerős gyerekéről van szó: viselkedészavar? Hogy reagáljak, gyerekeim miatt is kérdem?

A kisgyerek 3 éves, most tanul beszélni, egy-két tőmondat megy. Elég értelmes, megért sokmindent. Most nevelik szobatisztaságra, elég jól haladnak.

A kisgyerek nemigazán szófogadó. De a szülők sem igazán tartatják be szabályokat. Ezenkívűl agresszív, minden ok nélkül üt vág. Nem annyira zavarna, de az én gyerekeim is kárát látják.

Konkrét helyzetek.

Ülünk mondjuk a konyhában. Van egy ajtó a hátsó folyósóra a konyhából, onnan cask egy lépés a hátsó ajtó, ami az udvarba vezet. A hátsó ajtó tárva nyitva. A kisgyerek ki akar menni, a szülő nem akarja, hogy kimenjen. Rászól, hogy ne menjen ki. Ezt párszor elmondja, miközben a gyerek megy kifele. És végül ki is megy. A szülő nem megy utána, legalább is nem rögtön, max jó pár perc múlva.

Mondjuk szanaszét van a gyerek játéka, és felszólítják, hogy pakoljon össze. Többször elmondják, gyerek nem pakol, végül anyuka pakol össze, és egy perc múlva már újra kiönti a gyerek a játékokat.

Ma ott voltunk náluk. Ülök hátradölve a kanapén, már majdnem fekvő pozícióban. Kezemben a meggyes üdítőm, elég stabilan fogom. A gyerek rám néz pár másodpercig, majd odajön és megpróbálja kiverni a kezemből az üdítőt. Sajnos sikerült is leöntenem a blúzom.

Ilyen történeteket a szülők is elmeséltek nekünk a gyerekükről.

Játszik a gyerek az én gyerekeimmel. A gyerek minden ok nélkül fogja magát és el löki, hátba veri a gyerekemet.

Szerencsére az én gyerekeim elég alakalmazkodók, nem agresszivak, egész délután tűrték tőle az ilyesmit, nem ütöttek vissza. Nem muják a gyerekeim, de próbálom az agresszió elkerülésére nevelni őket, valamint ha az én gyerekeim megütnek ok nélkül egy másikat első alkalommal elbeszélgetek velük, sokadjára már biztos kapnak egy fenékbe billentést.

Az a baj, hogy ez kismilliószor előfordult a délután és azt hiszik a szülők, hogy azzal, hogy rászólnak, hogy nem szabad és megkérik, hogy ölelje meg azt, akivel valami rosszat csinált, azzal el van intézve. Ez egy párszor oké, de ennyiszer már valahogy tényleg keményebben fel kéne lépni.

A végén már mind a három gyerek üvöltött, ráfogtam, hogy álmosak az enyémek és távoztunk. Már a kocsiban hazafele kutya bajuk volt. Csak annyi történt, hogy kiakadtak attól a másik gyerektől. Próbáltam elbeszélgetni velük a délután történtekről, de őszintén szólva nem tudom, mit mondjak nekik, ha megkérdezik tőlem, miért olyan rossz az a másik gyerek, miért nem kezelik a szüleik.

Az én nagyobbikom 8 éves. A minap tanujelét adta, hogy jobban megérti, átlátja a helyzetet, mint gondolnám. Ő mondta, hogy a kisgyerek azért nem fogad szót, mert a szülei nem jól tanítják, be kéne tartatni vele a szabályokat.

Délután a gyerek eldobálta a cipőit. Az anyja egyszer rászólt, szedje össze, majd ráhagyta és ő maga szedte össze és akarta volna a helyére tenni. Én megállítottam és mondtam neki, hogy kérje meg a gyereket, hogy tegye a helyére. Párszor el kellett mondani, de végül kitette a helyére a cipőt.

Ha bevezetnék, hogy nem lenne ráhagyva minden, hanem igenis betartatják vele a szabályokat, pár hét alatt sokkal kezelhetőbb lehetne ez a gyerek.

A mai délután után-nem az első ilyen délutánunk- komolyan elbeszélgettem a férjemmel, hogy ha ez így megy tovább, nem lenne fair a gyerekeimmel szemben, hogy elvárjam, hogy tűrjék a másiktól ezt a fajta viselkedést.

Házukból kifele jövet egyébként a 3.5 évesem elkezdte a mentalitását utánozni. Rugdosódott, meg ilyenek. Én azonnal leállítottam és elmagyaráztam neki, hogy ez nálunk nem megendedett.

Nem azt mondom, hogy az én gyerekeim betartanak minden szabályt, hogy élire áll a szobályuk-közel sem-, olyanok mint a jól betanított kiskatonák, de azért megpróbálok mindent, hogy valami szabályrendszert betartsanak.

Egy másik ismerősük javaslatára azt mondják, felkeresnek szakembert. Én meg bíztattam őket, hogy hátha pár tanáccsal el tudják látni őket. Reméljük megtanulják kezelni.