Ismerős gyerekéről van szó: viselkedészavar? Hogy reagáljak, gyerekeim miatt is kérdem?
A kisgyerek 3 éves, most tanul beszélni, egy-két tőmondat megy. Elég értelmes, megért sokmindent. Most nevelik szobatisztaságra, elég jól haladnak.
A kisgyerek nemigazán szófogadó. De a szülők sem igazán tartatják be szabályokat. Ezenkívűl agresszív, minden ok nélkül üt vág. Nem annyira zavarna, de az én gyerekeim is kárát látják.
Konkrét helyzetek.
Ülünk mondjuk a konyhában. Van egy ajtó a hátsó folyósóra a konyhából, onnan cask egy lépés a hátsó ajtó, ami az udvarba vezet. A hátsó ajtó tárva nyitva. A kisgyerek ki akar menni, a szülő nem akarja, hogy kimenjen. Rászól, hogy ne menjen ki. Ezt párszor elmondja, miközben a gyerek megy kifele. És végül ki is megy. A szülő nem megy utána, legalább is nem rögtön, max jó pár perc múlva.
Mondjuk szanaszét van a gyerek játéka, és felszólítják, hogy pakoljon össze. Többször elmondják, gyerek nem pakol, végül anyuka pakol össze, és egy perc múlva már újra kiönti a gyerek a játékokat.
Ma ott voltunk náluk. Ülök hátradölve a kanapén, már majdnem fekvő pozícióban. Kezemben a meggyes üdítőm, elég stabilan fogom. A gyerek rám néz pár másodpercig, majd odajön és megpróbálja kiverni a kezemből az üdítőt. Sajnos sikerült is leöntenem a blúzom.
Ilyen történeteket a szülők is elmeséltek nekünk a gyerekükről.
Játszik a gyerek az én gyerekeimmel. A gyerek minden ok nélkül fogja magát és el löki, hátba veri a gyerekemet.
Szerencsére az én gyerekeim elég alakalmazkodók, nem agresszivak, egész délután tűrték tőle az ilyesmit, nem ütöttek vissza. Nem muják a gyerekeim, de próbálom az agresszió elkerülésére nevelni őket, valamint ha az én gyerekeim megütnek ok nélkül egy másikat első alkalommal elbeszélgetek velük, sokadjára már biztos kapnak egy fenékbe billentést.
Az a baj, hogy ez kismilliószor előfordult a délután és azt hiszik a szülők, hogy azzal, hogy rászólnak, hogy nem szabad és megkérik, hogy ölelje meg azt, akivel valami rosszat csinált, azzal el van intézve. Ez egy párszor oké, de ennyiszer már valahogy tényleg keményebben fel kéne lépni.
A végén már mind a három gyerek üvöltött, ráfogtam, hogy álmosak az enyémek és távoztunk. Már a kocsiban hazafele kutya bajuk volt. Csak annyi történt, hogy kiakadtak attól a másik gyerektől. Próbáltam elbeszélgetni velük a délután történtekről, de őszintén szólva nem tudom, mit mondjak nekik, ha megkérdezik tőlem, miért olyan rossz az a másik gyerek, miért nem kezelik a szüleik.
Az én nagyobbikom 8 éves. A minap tanujelét adta, hogy jobban megérti, átlátja a helyzetet, mint gondolnám. Ő mondta, hogy a kisgyerek azért nem fogad szót, mert a szülei nem jól tanítják, be kéne tartatni vele a szabályokat.
Délután a gyerek eldobálta a cipőit. Az anyja egyszer rászólt, szedje össze, majd ráhagyta és ő maga szedte össze és akarta volna a helyére tenni. Én megállítottam és mondtam neki, hogy kérje meg a gyereket, hogy tegye a helyére. Párszor el kellett mondani, de végül kitette a helyére a cipőt.
Ha bevezetnék, hogy nem lenne ráhagyva minden, hanem igenis betartatják vele a szabályokat, pár hét alatt sokkal kezelhetőbb lehetne ez a gyerek.
A mai délután után-nem az első ilyen délutánunk- komolyan elbeszélgettem a férjemmel, hogy ha ez így megy tovább, nem lenne fair a gyerekeimmel szemben, hogy elvárjam, hogy tűrjék a másiktól ezt a fajta viselkedést.
Házukból kifele jövet egyébként a 3.5 évesem elkezdte a mentalitását utánozni. Rugdosódott, meg ilyenek. Én azonnal leállítottam és elmagyaráztam neki, hogy ez nálunk nem megendedett.
Nem azt mondom, hogy az én gyerekeim betartanak minden szabályt, hogy élire áll a szobályuk-közel sem-, olyanok mint a jól betanított kiskatonák, de azért megpróbálok mindent, hogy valami szabályrendszert betartsanak.
Egy másik ismerősük javaslatára azt mondják, felkeresnek szakembert. Én meg bíztattam őket, hogy hátha pár tanáccsal el tudják látni őket. Reméljük megtanulják kezelni.
Pszichologus vagyok.
Az emlitett gyereket minel hamarabbberdemes lenne elvinni egy gyermekpszichologushoz. Viselkeseszavara nincs az en megallapitasom szerint, csak gyerek. Rossz gyerek, aki sajnos rossz nevesesben minosult. Mar azt sajnalattal olvastam, hogy most tanul bedzelni, valamint most 3 evesen nevelik szobatisztasagra. Az en gyermekem 1,5eves, borzalmasan sokat beszel, valamint szobatiszta, de ezt szulo/gyermek is valogatja mennyire fogekony.
Amig nem javul a gyermek magatartasa, javaslom a sajat erdeketekben, hogy ne nagyon talalkozzanak a gyerekeitek, hiszen at fogjak venni az o stilusat hisz latjak, hogy neki szabad, megengedheti maganak, ezert ok is ezt fogjak csinalni. Esetlegesen a szulokkel egyeztetve megprobalhatjak azt a kovetkezo talalkozaskor, hogy onok szoljanak ra erenyesen az o gyerekukre, tudni illik a szulo szavara sokszor annal inkabb csinalja a gyermek a rosszat, de a kulsos szemelyekre hallgatnak.
Azért jó, hogy mindenki átlátja, hogy az 1-es mekkora kamu troll.
Ha pszichológus lenne tisztában lenne vele, hogy idegrendszeri érés kérdése a beszéd és a szobatisztaság is, és azzal is, hogy a lassúbb idegrendszeri érés nem gyengébb értelmi képességeket jelez.
Én abban is kételkedem, hogy a kérdezőnek van gyereke, vagy legalábbis annyi idősek, mint írja, mert mintha elfelejtette volna, milyen egy kisgyerek.
Teljesen átlagos viselkedést írt le. A korszak normális reakciója a dac, a tiltakozás, az ellenkezés, mindenre a nagy NEM. Főleg otthoni környezetben.
"Viselkeseszavara nincs az en megallapitasom szerint"
Mindezt egy pár soros, egyoldalú leírásból? Haha. Hol az anamnezis, hol a többszöri megfigyelés?
Kérdező!
Biztasd a szakember felkeresésére te is, addig meg hanyagold a találkozásokat.
Vannak gyermekeim, és az enyémek se angyalok. Tudnak csinálni olyanokat, hogy a hajam égnek áll. Egy kicsit hagyom őket a szobájukban egyedül játszani, és pár perc múlva kijön a kicsi dicsekedve, hogy csinált magának tetoválást meg kifestette a körmét a nővérétől csent filctollal.
De azt, hogy ok és düh nélkül tiszta erőből megüssék egymást, szanaszét dobálják a játékaikat, cask úgy...mert a kisgyereken se örömöt, se dühöt nem látok, mikor hajigálja a játékait, cask azt, hogy ezt így kell és kész. Ilyet én még gyerektől nem láttam.
Az egyes olyan messze van a pszichológustól,...mint én a heggesztéstől.
Az első gyerekem 3 évesen kezdett el beszélni, 1.5 évesen már mutatta jelét, hogy készen állna valamilyen szinten a szobatisztaságra, 2 évesen majdnem szobatiszta lett, de heti pár alkalommal 3 éves koráig még voltak balesetek. Teljesen normális gyerek lett. Másodikom 2 évesen már folyékonyan beszélt, de majdnem 3 évesen még nem volt szobatiszta, semmilyen jelét nem mutatta. Aztán az óvoda mondta, hogy nem kéne pelenkásan vinni,azon a hétvégén szombaton reggel levettem róla a pelenkát, sikerült pár pohár üdítő után belepisilnia a bilibe és onnantól kezdve az ő kis fenekét soha többé nem érte pelenka.
A szobatisztaságot és a beszédet max megpróbálhatjuk segíteni, de ha nem elég érett rá, akkor hiába erölködünk.
Viszont a viselkedést, azt már elég jól irányítani tudjuk.
A gyerek nem cask vendégségbe ilyen. A szülők-mint leírtam-hasonló történetekről számolnak be nekünk.
Apuka nézi a tévét az ágyon a gyerekével és egyik pillanatról a másikra a gyerek behúz egyet apukának teljes erőből.
Szerintem az kissé túlzás, hogy ez cask símán rossz gyerek viselkedés és hogy normális.
Én a szülők helyében elgondolkodnék, hogy pár év múlva majd a nagykést fogja cask úgy belémvágni?
Merthogy telefontól és mindennapi olyan tárgyaktól sincs eltiltva, amivel nem kéne játszani.
Pl van egy vízszűrős kancsójuk, azzal is játszik..
Most pl kinn bográcsoltunk. Aztán bejöttünk, dumáltunk a konyhában. Pár szülő kinnmaradt. A kisgyerek is. Felengedték a bográcsot vizzel. A gyerek cask símán belehajította a cipőmet a bográcsba, mindenféle következmény nélkül. Aztán bejött kicsit később és lekapta az asztalról a férjem telefonját és már futott volna a bogrács felé. Úgy kapta el egy másik szülő. Rászólva nem lett.
Síma hétköznapokon ugyanilyen. Szülők mondják. Azt mondják, az utóbbi időben ilyen cask. Hát nem tudom, én amióta ismerem, ilyennek látom.
A kapcsolat lazábbra vételére én is gondoltam. Megpróbálunk inkább hozzánk szervezni bulikat, itt kicsit kezelhetőbb.
Jó, az én 3 évesem meg (a 3. szülinapja előtt 1 héttel) bedobta az apja telefonját a felmosóvödörbe.
Nyilván nem dicsértük meg, de leginkább magunkat hibáztathattuk, mert egy ekkora gyerek még nem tud minden összefüggést, fogalma se lehetett, hogy mi lesz a következménye. Nem lesz ennyitől "viselkedészavaros".
Játszón van egy hasonló kisgyerek. Ugyanoda járunk szinte mindig, ők is. Sosem szólnak rá semmiért és sosem dícsérik meg. Homokot-mindent dobál, veri a többi gyereket stb.
Én azt vettem észre a környezetemben, hogy a figyelemhiányos gyerkőcök csinálnak ilyeneket. Mindent megtesz azért, hogy a szülője rá figyeljen végre. Ha jót tesz, nem kap figyelmet, így elkezd rosszalkodni, majd egyre hajmeresztőbb dolgokat művel.
Az előbb említett játszótéri gyerekkel én egyszerűen elkezdtem kommunikálni. Megdicsértem, ha ügyes, és rászóltam ha rossz. Elképesztő, hogy csillog a szeme, mikor dícséretet kap. Néhány alkalom után sokkal jobb lett a helyzet. Nyilván otthon nem változott, hiszen a szülők hozzáállasa sem változott. De nem buták a gyerekek. Tudják, kivel szemben mit tehetnek meg.
Szóval én a helyedben rászolnék és dícsérném, mintha csak a sajátom volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!