Ilyen esetben is bekövetkezhet elidegenedés?

Szerintem nem.

Igaz nem szülő, hanem mama, de anyósom erre jó példa.

Anyósom nagyon jó mama, fiam kicsi korától kezdve lehet nála, amennyit szeretnének.

Most 5 éves, épp a 2 hetes nyaralását tölti nála. Messze van, így nem napi szintű a találkozás, kb 3 havonta, meg télen 1 hét, nyáron 2 hét nyaralás. (Mi Bp-en, ő Balatonon)

De van, hogy tök magától eszébe jut a mama meg a papa, és mondja, hogy hiányoznak neki, vagy pl a múltkor álmodott velük. SZóval ha ritkán találkoznak, akkor emlegeti őket. Telefonon (skype-on) 1-2 hetente beszélünk.

Nekünk is nagyon jó a viszonyunk velük.

SZóval ebből kiindulva, ha az a személy, aki a gyerekkel van folyamatosan, pozitívan táplálja a gyerekben a szülői kapcsolatot, akkor a gyerek is jó viszonyban lesz, még ha ritkán találkoznak, akkor is. A baj azzal szokott lenni, ha folyamatosan negatív dolgokat hall a gyerek, akkor ő is negatívan fog állni a ritkán látott személyhez.

Ha törődik vele a távol levő szülő (nem naponta két percet skypeon és nem három mondatot meg két pillantást mikor otthon van), akkor megmarad a jó viszony, és megmarad a gyerek szülője. Ha vannak közös témák, élmények, emlékek, szóval minden, ami a közel lévő féllel megvan, akkor megmarad a kapcsolat.

Ha akarod, írj, én a gyerek oldaláról tudom elmesélni, hogy milyen volt, hogy apa tizensok évig külföldön dolgozott, és amikor hazajött se volt igazán az apám. Most elvileg itthon van egy éve, de az édesapám valahol évekkel ezelőtt lemaradt a kanyarban, és nem találunk vissza egymáshoz. Pedig látszólag mindent úgy csinált, ahogy azt az apáknak kell, csak van egy rakat finom buktató, amitől egy szülő igazából nem lesz többé teljesen a gyermeke szülője.