A ti 3 eves gyereketek is sok mindentol fel? Hogy tudnek segiteni?

Ez érdekes kérdés.

Sajnos nem tudok segíteni.

Én amilyen bolond gyerek voltam, olyan beszari lettem felnőtt létemre.

Kiskoraban mennyi lehetosege volt szocializalodni?

Az en 3 evesem nem ilyeb.

Az én 3 évesem meg ilyen.

És fogalmam sincs miért.

Példa.. Tavaly nyár elején gond nélkül csúszdázott aztán mindig vele voltam, láttam, hogy SEMMILYEN rossz élmény nem érte és egyszer csak félni kezdett. Aztán nagyon bátortalanul próbált néha felmászni, mire pár hete sikerült. Egyébként a magastól fél.

Sötétben fél.

Nagy zajoktól fél.

Előzőhöz kapcsolódik talán a zaj miatt, de géppel nem lehet vágni a haját. (Ollótól legalább nem fél..)

Más gyerekektől mondjuk kevésbé fél már de eléggé visszahúzódó természet. Mindig is ilyen volt. Kisebb korában pl 9 hónaposan, majd 1, 1,5, 2 évesen is csak állt és bámulta a többi gyereket. Ha valaki a közelébe ment, a lábamhoz bújt. Szintén ezen a nyáron csak elkezdett "ismerkedni".

Hogy hogyan lehet segíteni, hát passz. Sötétben nem hagyom, kislámpája van még éjszaka is. Csúszdán akkor ment fel, amikor akart. De nagyon akart amúgy, csak 1-2 lépés után inkább visszafordult. Majd egyre magasabbra ment. Gyerekekkel is rábíztam de mindennap megyünk játszóra, télen is voltunk játszóházban, szóval igyekszek gyerekek közé vinni mikor csak lehet. A férjem magának vágja a haját géppel. A múltkor a gyerek nézte, aztán aksi nélkül meg is kapta. Próbáljuk szoktatni hozzá, de hogy ez visz-e közelebb a félelem leküzdésében, fogalmam sincs. De nagyon érdekelnek a vélemények, hogy lehet segíteni ilyen esetben!

Az enyém ugyanilyen! Fél a zajoktol, a sötéttől, a karúszótól????, a nagy csuszdaktol, a repulotol, idegenektől ....

A gyerekektől mondjuk nem fél, bár tartja (főleg eleinte) a két lépés távolságot, de amúgy barátkozós.

Ő is a szívére veszi, ha valami nem sikerül! Hamar feladja egyébként is a próbálkozást.

Mi voltunk gyermekpszichológusnal (nem ezen okból). Ő azt mondta, próbáljam minél többször önállóan érvényesülni, adjak neki feladatokat. Hagyjam, hogy csinálja mert ebből lesz a sikerélmény és ettől lesz kevésbé félénk. Az enyém valóban kicsit onallotlan de már nagyon figyelek ezekre. A másik, ha valami nem sikerül nálunk pl az van, h bújik hozzam, elbújik és szégyelli magát. Na én ilyenkor babusgattam, vigasztaltam. De mondta a gypszichologus, h ne tartsam ebbe benne, ne ragadjunk bele. Mondjam, h minden ok, most nem sikerül, menjél játszani. Persze érzelmileg elérhető vagyok neki de nem vigasztalom a semmiért.