Miért csak velem hajlandó beszélgetni a lányom?

Az, hogy csak veled így mennyire igaz? Apával, nagyival sem, tényleg CSAK veled beszélget?

Én ugyanis ilyen gyerek voltam csak a családommal beszélgettem, idegenekkel nem, soha egy szót sem és nem tudtak velem mit csinálni. Mikor ovis lettem akkor gyerekekkel, ovónénikkel kommunikáltam, de nem voltam valami beszédes akkor sem, később az iskolában sem, de azon kívül sehol.

Tehát ha mondjuk anyuval sétáltam és találkoztunk xy-al és kérdezett valamit csak néztem... Voltam már vagy 10 éves mire elkezdtem beszélgetni mindenkivel.

Mi volt az oka magam sem tudom, egyszerűen nem éreztem késztetést, hogy beszélgessek velük, de elmúlt. Egyébként pszichológushoz vittek, szelektív mutizmus a neve.

De ilyen kicsinél még lehet egyszerű szégyelnősség is!

:D

Miért KIVEL beszéljen még, ha otthon van és anyudék sem élnek? Az ajtóval?