Anyukák! Hogy tudtatok lemondani hosszú-hosszú évekre a karrieretekről?

Itt sajnos nem arról van szó, hogy gyerekek mellett nem lehet egy nőnek karrierje, hanem arról, hogy ti ketten azt választottátok, hogy gyerekek mellett a férjednek legyen csak, és neked ne. Az élet kompromisszumokat követel az embertől, ha van gyerek, akkor pláne. De nálunk például az nem férne bele a kompromisszumba, hogy akkor én eláshatom magam, és csak a férjemnek jön be az élet. Neki ugyanúgy fontos az is, hogy én is előbbre tudjak jutni a munkámban. Mondjuk szerencsések vagyunk, mert az én munkám klasszikus munkaidőben van, 4-kor mindig végzek, viszont nekem meg sokszor tanulnom kell mellé, tanfolyamokra járni, stb., szóval a férjem sem vállalhat be mindenféle munkát kötetlenül, mert hétvégén sokszor kell itthon lennie a gyerekekkel. Ő ezt az áldozatot hozta meg az én előmenetelemért, én meg azt az övéért, hogy általában ha neki beesik egy tárgyalás késődélután, este, akkor én vagyok itthon, én nem tudok túlórázni, vagy csak nagyon ritkán (hála az égnek, nálunk tényleg nem is nagyon kell, vagy meg tudom csinálni otthonról).

Mondjuk abba sem a férjem nem menne bele, sem én, hogy bármelyikünknek is olyan munkája legyen, ami ennyire leköt minden percet. Család vagyunk, gyerekeink vannak, akiknek szükségük van ránk. Mindkettőnkre. Az, hogy szinte soha ne legyen közös hétvégénk, nálunk nem opció.

Szia! Teljesen megértelek. Sajnos én is abban a cipőben járok, hogy a férjem munkahelyéhez alkalmazkodó családbarát munkahelyen kell maradnom, mert nincs segítségem. Szeretem egy szintig, de a túl nagy felelősség mellett anyagilag közel sem éri meg. Hozzá teszem tudatosan maradtam ezen a helyen, mert így éreztem a gyerek szempontjából biztonságosabbnak.

Rendszeresen 2-3 vagy akár 6 napig is teljesen egyedül vagyok a kisfiammal,a férjemnek havi 1 szabad hétvégéje van, ha van. Bevallom így azért mondhat bárki bármit, nem az a csodálatos dolog a babázás...mikor nem tudod kiadni a kezedből egy percre sem. Én önmegvalósíthatnék a munkámban, de nincs rá keret :)

Igazából nagyon jónak látom a helyzeteteket, ha ennyi pénz mellett esetleg hiteletek sincs, akkor ez az egész nem az anyagiakról szól, hanem másról.

Esetleg alacsonyabb életszínvonal mellett egy boldogabb család? A gyerekeknek közös élmények kellenek igazán és nem baj, ha nem teljesül azonnal minden vágyuk csak legyetek velük...igazából ez lenne szerintem a legfontosabb. A gyerekek egészséges lelki fejlődéséhez szükség van apára. Amennyiben ez megadatott nekik és Ti is szeretitek egymást a férjeddel értelmesebb lenne más opciót találni a család érdekeit és a lelki békéteket szem előtt tartva. Nekem a család a legfontosabb, így majd hobbikban, sportban élem ki magam, ha szükségét érzem...jelenleg az alvás a hobbim egy örökmozgó 1 éves mellett :D

Vagy vársz, amíg nagyobbak lesznek.

Amíg elhiszitek, hogy adott helyzetbe csak úgy "belekerültök", addig igen, ez lesz. Amint fel mertek ébredni és meglátni a saját felelősségetek és döntésképességetek az ügyben, változni fog minden. Mivel átéltem, biztosan tudom.

Melyikőtök mondta már ki nyíltan és egyenesen a párjának, hogy "nekem ez így nem jó, változtatni akarok, keressük meg a módját!" ???