Hany eves kortol hagyhatjuk el a babakocsit ugy, hogy onnantol mar megbizhatoan jon sokat a sajat laban? Hogyan tudom legalabb 15 percnyi setalasra ravenni?

2,5 évessel (32 hónapos) sem raktuk még el. Havi egyszer kell már csak ugyan, amikor két átszállással megyünk a város másik végébe kontrollra, de akkor nagyon kell. Nem tud még kapaszkodni a buszon, és kocsival legalább neki mindig van "ülőhelye", nem kell a 13 kilóját cipelve egyensúlyoznom.

Egyébként 1,5 évesen indult el, addig nehéz is lett volna elrakni. Utána szép fokozatosan sétáltunk egyre többet. Előbb a ház elé, majd a sarki boltig és vissza. 3 hónapja járt, amikor már ment a "messzi" játszótér (800 m). Volt rengeteg izzasztó helyzet, földön fetrengés és ha siettünk, akkor inkább vittük a kocsit. De azért szép fokozatosan csak kialakult, hogy a napi rutinhoz (bolt, posta, orvos, gyógytorna.. ) nem kell kocsi, jön a lábán.

De miért kell elrakni, ha szükség van rá? Ne foglalkozz már vele, hogy mások mit szólnak. Nem akarod cipelni meg ordíttatni a gyereket, akkor viszed kocsiban. Nem szégyen az, két éves az a szegény gyerek, nem tíz.

Az én fiam lusta volt, de nem érdekelt, hogy két évesen sétáljon fél órát, mert mit szól a szomszéd. Mentünk kocsival, nem kellett a cuccokat sem cipelni, őt sem, aludt, ha elfáradt. És képzeld, nem maradt benne örökre. Most öt évesen többet megy, mint amit mi tudunk.

Majd észreveszed, mikor nincs már ra szüksége, addig meg ne szívasd magad.

Függ a gyerektől is, és a körülményektől is, nincs kőbe vésve. Vannak olyan gyerekek, akiktől már szinte onnantól lehet kézen fogva közlekedni gyalog, hogy megtanultak stabilan járni, és vannak, akiket még jó sokáig babakocsiban kell tolni (vagy hordozni, kinek mi szimpatikus). Én mindkét gyerekkel elég sokáig babakocsiztam/babakocsizok, más más okok miatt. A nagyobbik például szívesen sétált velem már másfél évesen is, viszont hamar elfáradt a lába, és akkor cipelnem kellett. Ezért inkább vittem a babakocsit, ha tudtam, hogy sokat fogunk mászkálni. Ha csak bölcsibe mentünk, majd onnan délután játszóra, és onnan haza, akkor nem vittem, mert 20 méterre volt tőlünk a játszótér, és onnan még 5 méterre a bölcsi. De ha tudtam, hogy még el kell mennünk délután ide vagy oda, akkor már vittem a kocsit is.

A kicsinél meg azért járunk még most is babakocsival, hiába, hogy nyáron már két és fél éves lesz, mert ugyan stramm kislegény, és a lába bírná a sétát hosszasan is, de ki nem állhatja, ha fogják a kezét. Mostanra sokat javult a helyzet, de egy éve még attól is dührohamot kapott, ha csak megfogtam, kettőt léptünk, és már rogyasztotta be a lábát, és nem volt hajlandó jönni. Úgy viszont nem lehetett vele közlekedni, hogy elengedem a kezét, mert ment ezer felé. Amivel nincs baj, ha parkban sétálunk, játszótéren vagyunk, sétálóutcában szaladgálunk. De ha megyünk valahová célirányosan, akkor nem tudunk így haladni, illetve veszélyes is lehet. Úgyhogy őt a mai napig babakocsival viszem, ha sietni kell, vagy forgalmas helyen járunk. Most a bölcsi sincs olyan közel, az én tempómban 15 perc gyalog, vele - ha jönne rendesen - kb. fél óra. De nem annyi, mert egy idő után húzza a kezét, menne másfelé, stb. Ha nem sietek reggel, van, hogy elviszem kocsi nélkül most már, de ez ritka, mivel fél 8-ra járok dolgozni, nem akarok fél hétkor elindulni ahhoz, hogy be is érjünk időben. De mondom, már javul a dolog, kisebb távokat már meg lehet vele tenni kézen fogva.

Na a másik meg az, hogy sokaktól hallom, hogy az ő gyerekük már egy éves kora körül elhagyta a babakocsit. Csak éppen az a hatalmas nagy különbség, hogy az esetek többségében ők mindenhová autóval mennek, míg mi busszal vagy gyalog. Ha autóval mennék például bevásárolni, én se vinnék babakocsit, mert minek? A bolt előtt kiszállunk, elsétálunk a bejáratig, gyerek beül a bevásárlókocsiba, utána az autóig eltolom, ott berámolok, és jövünk haza. Így nekünk sem kellene babakocsi. De mivel gyalog megyünk (kb. 15 perc) és gyalog is jövünk vissza (akkor már hegynek fölfelé) tonnányi cuccal, biztos, hogy nem megyünk gyalog, hogy utána málhás szamárként még a gyereket kergessem, vagy éppen cipeljem még őt is.

Szóval nem mindegy, hogy a gyerek mennyi idősen lesz együttműködő, mikortól bírja már fizikailag a célirányos sétát, mekkora távolságokat kell megtenni, és hogy amúgy mivel közlekednek.

Én nem aggódom ezen, a nagy már 10 éves, nem babakocsival tolom suliba :D A kicsi is majd jönni fog a lábán, ha itt lesz az ideje. Gyakoroljuk persze a dolgot, de nem vagyok saját magam ellensége sem.