Melyik a jobb a gyereknek?

Kétévesen eszembe sem jutott irányított foglalkozásra vinni őket. A középső mondjuk bölcsis lett, de az muszáj volt.

Első gyerekemmel 3 éves koráig otthon voltam, egész kicsi korától jöttünk-mentünk, ha olyanunk volt: kirándulni, állatkertbe, ligetbe, játszótérre vagy csak be a városba nézelődni, sétálni; kedvenc programja az volt, amikor a parkolón sétáltunk végig, és figyelte az autók jelzését, amit el kellett neki mondani, hogy melyik milyen - 2 évesen már szinte az összes autót felismerte az emblémáról, de volt amelyiket a formájáról is. :-) Ezek teljesen random módon jöttek, ha úgy volt kedvünk, viszont nagyon változatosak voltak. Már nem emlékszem, milyen gyakoriak voltak ezek, nagyon régen volt, azóta már felnőtt lett belőle. Nagyon nyitott, könnyen barátkozó és ismerkedő srác lett, széles érdeklődési körrel.

Szerintem mindkét megoldás jó és egyik se sok vagy kevés a gyereknek.

Mi 8 hós kortól jártunk foglalkozásra, egyszer egy héten, habár nekünk a közelben senki de senki nem volt így szinte csak velem volt.

DE mi sportra jártunk, ahol iszonyat sokmindent tanult a gyerek amit tölem nem tanult volna akkor ott meg. AZ egy a türelem, és várakozás, hogy mások is léteznek rajta kívül. Mert a sporton bizony a hintára vagy egyéb dolgokra várni kellett...

A zenés foglalkozás amit imádnak ebben a korban...