Mit tudok csinálni? Zavar hogy bántják az oviban.

A 11-es válaszolóval is részben egyet kell, hogy értsek. Ha ezoterikus szemszögből közelítem meg a dolgot, akkor azt mondom, hogy neki most ez a feladata, hogy ilyen rossz dolgokat kell átélnie. Persze ehhez kell/kellenek olyan személy/személyek is, aki/akik okozni tudja/ják neki ezeket a dolgokat (szellemi színvonaluk, agyi kapacitásuk annyit enged meg nekik).

Amikor már lelkileg nem bántja ez a dolog a fiadat, na akkor tette le ezt a terhet/feladatot. Elképzelhető, hogy ez az időpont egybeesik a óvoda befejezésével. Az is elképzelhető, hogyha a lelkének ez egy vállalt feladata, akkor egy másik óvodában is szembesülni fog ezekkel a dolgokkal. Persze mindezek ellenére én azt mondom, hogy meg kell próbálni tenni a dolog ellen, mert így egyenlítődik ki az adok-kapok mérleg. (erőlködés, küszködés, szenvedés, megpróbáltatások, sok bánat, keserűség)

Persze nem kell ebben hinni, amit fenn írtam, de sok esetben csak ez az egyetlen magyarázat az élet eseményeire, történéseire.

#21 Ebben csak az hibádzik, hogy az első 6-8 évben a gyereknek marhára nincsenek - és egyszerű fejlődéslélektani tények miatt nem is lehetnek - komplex megküzdési stratégiái, amivel "le tudná tenni" ezt. Kellő "felkészítéssel" ha tinédzser korában vagy idősebben találkozik ilyennel, akkor már beszélhetünk arról, hogy ez egy megoldandó feladat számára, de ilyen kicsi korban egyszerűen fizikailag nem lehet elvárni azt, hogy feladatként jelenjen meg neki a zaklatás, gyűlölködés. Ez egy szomorú helyzet, amiben egy kisgyerek maximálisan kiszolgáltatott, s nincs még azon a testi, lelki, érzelmi adottságok birtokában, amikor ezzel már kezdhetne valamit. Nem képes átfogó világlátásra, etikai, erkölcsi szempontok mérlegelésére, nincsenek tapasztalatai, hosszú távú emlékei, amik a következtetéseit befolyásolhatnák, amiket összevethetne az újabb tapasztalataival, így ez biztos, hogy nem oldódik meg magától akár az óvoda végére.

Amit Te írsz, elvársz, úgy egy felnőtt működhet. Olyan, mintha az ebéd elkészítését várnánk tőle: de nem éri fel a konyhapultot, életében nem fogott még kést, fogalma sincs mi az a sütő. Ebben a korban még csak a tudás gyűlik (a fizikai fejlődési sajátosságoknak megfelelő) és ha ilyenkor ilyen komoly - "felnőtteknek való" - problémával kell szembenéznie, egyszerűen determinálja a rossz következtetést és rossz stratégiáknak ágyaz meg. Ezért ha egyszer csak úgy is tűnne, hogy "már lelkileg nem bántja ez a dolog", szinte biztosra veheted, hogy valami olyan dolgot szűrt le, ami hátráltatni fogja majd felnőtt életében. Az ilyen gyermekkorban elsajátított "túlélési stratégiák" kiválóan tudják blokkolni a majdani felnőtt életét, s hosszas kutatómunka, önismereti hajlandóság kell ahhoz, hogy feltáruljanak a gyökerek, hol építettük be az életünkbe és miért.