Megüt a 22 hós kisfiam, higy reagaljam le?

Kedves második válaszoló. Idegesítő lehet hónapokban megadni egy kisgyerek életkorát, ha csak nagy általánosságokat ír valaki. Viszont az idegrendszer fejlődésében (pl. hogyan képes kezelni vagy nem kezelni az indulatait, milyen jellegű utasításokat, magyarázatokat képes megérteni) rengeteget számít néhány hónap. Három gyerekem van és a legkisebb pontosan ugyanannyi idős, mint a kérdezőé. Másfél évesen, vagyis négy hónappal ezelőtt képtelenség lett volna megbeszélni vele még, hogy pl. az oda úton sietünk, ezért be kell ülnie a babakocsiba, de visszafelé ráérünk, ezért kiszállhat majd. Feltételezem, hogy további két hónap múlva, vagyis két évesen még könnyebben megért hasonló dolgokat.

Mindezt azért írtam le, mert a probléma és kérdés szerves része, hogy a kisgyerek mit ért meg, és mivel nem érdemes még próbálkozni.

Én azt mondanám, a legfontosabb, hogy ha tudod, miért üt, arra reagálj. Ha például játékból üt, mert tetszik neki a reakciód, akkor azt elég könnyű figyelemeltereléssel, egyébbel kezelni. De ha a dühét fejezi ki, ahogy írtad is, akkor már meg lehet mondani neki, hogy érted, hogy dühös, nem haragszol rá emiatt, de ütni semmiképp nem fogod engedni, másrészt az ütései miatt nem fogod meggondolni magad (abban, ami nem tetszett neki).

Ha meg bírod állni, semmiképp ne üss vissza. A kicsi ütés azért értelmetlen, m ert nem érzi át általa, hogy milyen az, ha bánt másokat, sőt, ahogy írtad, még tetszik is neki, igazi ütés meg nyilván nem helyes, ütéssel nem lehet arra nevelni gyereket, hogy nem ütünk. Nonszensz.

Ha megérted, hogy mi játszódik le benne, és biztosítod róla, hogy a dühével, érzelmeivel nincs semmi baj, szabad dühösnek lenni, ettől még ugyanúgy szereted, akkor jó eséllyel élét veheted az ütéseknek.

De.... én például egyformán neveltem a gyerekeimet. A középső szelíd, észérvekkel meggyőzhető, korának megfelelően átgondoltan cselekszik. Nem volt jellemző az ütés-rúgás a dackorszakban sem. A legnagyobb egészen nagycsoportos koráig hevesen, azonnal kimutatta mindig az indulatait. Aki tagadja, hogy személyiségfüggő is a dolog, az nem látott még más gyereket a saját egyszem gyerekén kívül.

Csak azt ne mondd neki hogy ez fáj anyának. Épp azért csinálja! Ha tudatosul benne, hogy ez neked milyen rossz, akkor mindig meg fog majd ütni ha valami nem tetszik neki. Azt rosszul tetted, hogy csak picit ütöttél rá. Így azt hitte, csak játék. Ha erőből odasózol talán még az is jobb lett volna.

Én figyelemeltereléssel próbálkoznék. Kicsiknél működni szokott. Mikor meg akar ütni, elkapod a kezét, de nem zsörtölődsz hanem azonnal viszed játszani vagy valami újat mutatni neki. Jópárszor megcsinálod, mire működik.

A harapdálós kérdésnél is leírtam. HA a gyerek megüt, akkor nem ütéssel hozzuk a tudtára, hogy ez milyen rossz dolog, és ezt nem szabad. Mert ha nekem szabad, neki miért nem????

Egyik lehetőség, hogy otthagyod, elmész onnan, pár percig tudomást sem veszel róla.

Másik, hogy megfogod finoman a csuklóját, hogy ne tudja elhúzni a kezét, és úgy mondod, hogy nem szabad ilyet csinálni.

Enyém is ennyi idős, ő nem is a hiszti közepén, hanem sokszor annyira felpörög vagy elöntik az érzelmek, épp boldogságból vagy unalomból hogy elkezdett ütögetni vagy harapni.

Ilyenkor mindig erősebben,határozottan megfogtam a karját hogy nem szabad anyát ütögetni, én mikor ütöttelek meg téged? Aztán persze ilyenkor eltörik a mécses általában de otthagyom aztán jön utánam úgy is.

Ha lenyugodott megmutatom hogy simi-simi kell és el se hiszem de pont a napokba odajön hozzánk sokszor és nem megüt hanem megsimogat meg puszit ad, oltári aranyos :)

Ha nagyon behevül a játékba, birkózásba van hogy harap de akkor vége a játéknak, visszaadni sose adtam neki vissza.

Elkapom a kezét, "nem szabad" és megy a szőnyegre.

Nem ütök vissza, kap eleget a nagytesótól, de így járt. :) Me fogja tanulni felesleges ütés nélkül is, hogy ne bántson.

Egyébként kiírod még párszor?!