Mit gondoltok egy ilyen kislányról? Normális ez a viselkedés ebben a korban?
Unokahugomról van szó... 11 éves a kislány és teljesen önállótlan. Semmit nem tud egyedül megcsinálni. Nem képes kenni egy szelet kenyeret vagy odamenni a csaphoz inni. Emellett érzékeny is és folyton sír mindenen. Elég ha nem az van amit ő akar, vagy nem sikerül neki valami, bármin megsértődik és olyankor órákon át zokog. De ilyen apróságokat képzeljetek el, pl.: rosszul kötötte be a cipőjét és megmutattam neki hogyan kell, erre megsértődött és két órán át folyamatosan sírt.
Félénk is, nem oldódik fel egy hamar, idegeneknek nem mer köszönni, szinte már remeg, annyira fél ha kérdeznek tőle valamit. Amikor anyuval megyünk látogatóba hozzájuk, eleinte mindig fél, de aztán feloldódik. Utána már azért jobban el lehet lenni vele, de akkor is azt kelll figyelni, hogy mit mondasz meg hogy mondod, mert bármin elsírja magát. Nem vagyunk bunkó parasztok, higyjétel el, mielőtt azt írjátok, hogy rosszat mondunk neki!
Szóltam a nővéremnek, hogy talán pszichológushoz kéne mennie a kislánynak, mert ez nem teljesen normális, de jól leoltott, hogy mit képzelek és hogy az ő lányának angyal lelke van és ezért sír mindenen.
Mit gondoltok erről? Ez tényleg normális?
Kedves Utolsó! Köszönöm a részletes hozzászólásodat. Nagyrészt egyet értek a mondandóddal, de jelen esetben egyik általad felsorolt dolog sincs jelen, ebben biztos vagyok.
A lány kitűnő tanuló. Jól vág az esze, könnyen és gyorsan tanul, érti a humort, a szarkazmust, jó a kézügyessége stb. Itt az egyetlen probléma a szorongóssága, ami olyan méreteket ölt, ami a mindennapjait megkeseríti.
Sajnos a testvérem ezt vagy nem akarja látni vagy tényleg ennyire hülye, hogy azt hiszi, hogy angyalt szült le a földre és ezért ilyen.
Oviban történhetett valami, erről én kérdeztem már, annyit mondott, hogy egyszer rászólt a dajka. Mondjuk elég sok gyerekre rászólnak, mégsem lesznek lelkisérültek...
Sok oka lehet ennek, látatlanban nem tudhatjuk. Nem biztos, hogy a szülő tehet erről, de ez se kizárt, ahogy az se kizárt, hogy egy pedagógus, vagy egy másik felnőtt okozta a szorongását.
Ezen kívül lehet magasan funkcionáló autizmus, és lehet, hogy mindösszesen traumatizált (ami persze szintén épp elég baj).
Függ az eset attól is ,hogy mióta ilyen, stb. Amióta e tünetek mutatkoznak, érdemes abba az időszakba visszatekinteni, mi történhetett akkoriban a kislánnyal.
(Ha csak mostanában lett ilyen, akkor lehet, h csak kamaszodik.)
Mivel szorong, én nem tartom elvetendőnek egy jó gyermekpszichológus felkeresését, bár van pszichológusból jobb és rosszabb is, ahogy látom a "távoli kollégák" között. A pszichológus ugyanis segít feltárni az okokat, és azon keresztól könnyebb alternatívát nyújtani a hogyan-tovább kapcsán.
Kedves 01-22 12:34, tiszteletben tartom élete tapasztalatait, de hadd jegyezzem meg szintén pedagógusként, hogy a szocialista rendszerben
nem volt kevesebb diszlexiás, diszkalkuliás, és aspergeres (magasan funkcionáló autista), hanem arról van szó, hogy egyfelől sokkal kevésbé (általában egyáltalán nem) foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel sem a pszichológusok, sem a pedagógusok, másfelől sokkal ritkábban ismerték fel ezen szindrómákat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!