Nő a gyerek, uj a helyzet. Hogyan kell helyesen reagalni amikor pl olyanokat mond, hogy te virgacsot erdemelsz a telapotol?

A megmond az óvónéninekre egyetlen jó reakció van. Miért is akarod anyát megmondani az óvónéninek?- igen, értem, tudod ez nagyon csúnya dolog. Anyukád szeret téged és elszomorít, hogy így viselkedsz velem, mert én sem árultalak be az óvónéninek amikor pl. összefirkáltad a falat stb. Csak a komoly esetekben szólunk az óvónéninek, nem mászkálunk árulkodni, mert az csúnya szokás és ugye te sem szeretnél rossz gyerek lenni.

Csak annyit lehet tenni, hogy felvilágosítod, hogy amit tesz, az rossz szokás és a szüleinkkel nem így bánunk. De nem feltétlen kell befenyíteni, ha ilyet tesz. Érzelmi terrort érzelmi alapon kell kezelni.

Pl. Én most már nagy vagyok hagyjál békén. Oké, már nagy vagy békénhagylak, aztán mikor jönne vissza babásan, hogy anyu vegyél fel stb. akkor adni kell az értetlent, hogy de te már nagy vagy, a nagy gyerekeket már nem vesszük fel. Akkor valószínűleg már bánni fogja, amit mondott.

Mindig bele "kell" menni a játékba, lássa minek milyen következménye van. Ez az amilyen a fogadj Isten alapon... csak ebből tanulnak.

Mint a népmesékben itt ott amott fellelhető tanulságos történetekben (én ilyeneket olvasnék neki, nem cukormázas habsztorikat). Érezze a tettei súlyát, mert ezt ilyen korban kell kialakítani.

Megmondasz az óvónőnek? Hát mondjál. Attól még fel kell öltözni, az óvónő is hord ruhát, nem?

Elvisznek a tűzoltók? Hát vigyenek. Nem hoz nekem semmit a jézuska. Hát akkor nem hoz.

Kész pont. Nem kell túlreagálni.

Legyél határozott. Az én fiam most kezdte az első osztályt, nálunk most az jött a divatba, ha valamit nem engedek meg neki, akkor fog egy lapot és közli, hogy anya, beírok neked egy 1-est, vagy adok egy 3-ast a magatartásodra. Mire én: Hát, írjál. Attól még szót kell fogadni. Nem rosszat akarok neked, még akkor sem, ha ez neked nem tetszik. Vannak dolgok, amik akárhogy nem tetszenek, de neked nem lehet, vagy így vagy úgy kell csinálni. Illetve ő már nagyobb, neki elmondom, hogy majd ha nagy leszel, akkor megköszönöd, hogy nem lett minden rád hagyva és nem a te akaratod érvényesül. Én fel sem veszem az ilyeneket. Egyébként nagyon jó a kapcsolatunk, nagyon szeretjük egymást, de van, amikor nem foglalkozom dolgokkal, van amikor nem veszek fel dolgokat és van, amikor meg határozott vagyok.

Természetesen, ha mond vagy tesz olyat, amivel bánt, akkor viszont ezt meg is mondom neki. Hogy ezzel nekem bánatot okozott. Olyankor átmegyek másik helységbe, vagy nem szólok hozzá. Igen, csúnya dolog az utóbbi, de ért belőle.

Nyugodj meg kérdező, hogy a gyereked csak a határait feszegeti, abban a korban van, amikor is mindennel dacol, de nagyon jól tudja, hogy mennyire nagy szüksége van rád, nagyon is szeret téged és nyugodj meg, semmi pénzért nem adna oda a tűzoltóknak, ezek csak szavak. Amiket van amikor nem kell mellre szívni. Mert akkor sosem fogja abbahagyni. Ha tudja, hogy lepereg rólad, akkor idővel leszokik róla, vagy ha látja, hogy nem ér el velük semmit.

Mert ha igen, akkor mindig ilyen lesz, mint most. Amúgy én nagyon türelmes vagyok a fiammal, az apja sokkal kevésbé, meg az apja sok mindent felvesz, amit én nem szoktam. Úgyhogy ha én egyszer határozott vagyok, aminek hangot is adok, akkor a fiam tudja, hogy ha anya ilyen, akkor tényleg nagy gáz van és mindjárt tud rendesen viselkedni és megcsinálja, amit kérek.:)

Reagálj arra, amiért mondta.

"Sajnálom, hogy mérges vagy, de hamarosan indulnunk kell." "Haragszol, ha nem engedem, hogy.... azért nem szabad, mert..."

"Jobban szeretnél most egyedül....?" Ha lehet, tényleg csinálja egyedül amit akart. Dicsérd meg, milyen ügyes, ha pedig mégsem boldogul, segíts tapintatosan.