Más is úgy gondolja, hogy egy kisgyereknek (2-9 év) nem lenne való tablet és telefon?

Az en 10 eves rokonaim olyanok mint a zombik, teljesen beszippantotta oket a virtualis vilag! NEM fog a gyerekem 14 eves kora elott ilyen eszkozoket kapni.Es utana is csak kello felvilagositas utan. Es nem fog erdekelni, hogy ki mit gondol. Igyekszem majd olyan ovodaba, iskolaba iratni, ahol hasonlo gondolkodasu szulok vannak. Akik nem akarnak zombi szornyet csinalni a gyerekukbol.

(1,5 eves gyerek anyukaja)

Sok ostoba naiv szulo, MEGLOPJATOK a gyereket, nem fejlesztitek...

Vegyuk a kirakost peldanak:

Az erzes, amikor leemeled a polcrol a kirakos dobozat....a remenykedes, hogy nem hianyzik belole az utolso darab

..a buszkeseg, amikor ott van elotte kirakva az asztalon...a szomorusag, hogy megint szet kell szedni es visszarakni a dobozba...

Illatokat, tapintast, erzeseket, torteneteket vesztek el a gyerektol az idiota villogo tablettel, telefonnal! A VALODI dolgokat!!

Én is 20 éves vagyok és pontosan így látom, mint te.

Mindkét szülőm informatikus, amikor erre a szakra jelentkeztek az egyetemen még nem láttak számítógépet. Utána voltak játékfüggők is, aztán valahogy ebből alakult ki a nevelés, amit mi kaptunk a testvéremmel.

Én is ténylegesen 3-os koromban tanultam meg bekapcsolni a számítógépet, telefont 4-es koromban kaptam, de az is csak telefonálásra és Snake-ezésre volt alkalmas. 5-es koromban három hónapig egyáltalán nem volt telefonom, mert oda kellett adnunk valakinek, és egyszerűen nem volt prioritás, hogy csakúgy kapjak egy másikat, pedig egyedül jártam haza minden nap. (Otthon is egyedül voltam, de ott ott volt az otthoni telefonunk). Nem is érzem utólag sem, hogy szükségem lett volna rá.

Én úgy látom, hogy ennek a változásnak sok különböző oka, nézete van.

Egy ilyen tablet vagy okostelefon tényleg rendkívüli módon meg tudja könnyíteni az ember életét, annyi játék, tudás van belepasszírozva, amit egyébként nagyon nehéz lenne összegyűjteni, ezáltal sose volt még jobb (ahogy anyukám fogalmazott a tv-vel kapcsolatban) "digitális gyerekmegőrző". Erre a szülőknek szükségük van, nem lehet egyszerűen 0-24-ben minden időpillanatot a gyerekkel tölteni.

Másrészről tényleg ott a nyomás, hogy a mai fiatalok ebbe nőnek bele, nem szabad lemaradnia a gyereknek, hiszen ez a "korszerű", de szerintem itt van egy kis csavar a történetben. Mi valóban ebbe nőttünk bele, és ösztönösen mozgunk ebben a világban, gyakorlatilag nem tudjuk elképzelni nélküle az életünket. Azonban ez azzal együtt járt, hogy mi nem csak a digitális életbe nőttünk bele, hanem a fejünkbe vésték annak szabályait, veszélyeit is, illetve kisgyermekkorunkból még él egy másik kép és aktívan össze tudjuk hasonlítani.

Én a saját szüleimen, illetve más szülőkön is azt tapasztalom, hogy a digitális világot, mint korral való haladást nagyon előre tartják, azonban a veszélyeivel, korlátaival, hatásaival nincsenek tisztában.

Nekem nagy élmény volt, hogy ha kíváncsi voltam valamire, a 20 kötetes nagylexikonból kerestem ki (emlékszem egyszer még a Celsius-Fahrenheit átváltást, pedig akkor már biztosan használtam számítógépet, amikor azt tanultuk), a színezők nem azt jelentették, hogy ráböktem egy foltra, és olyan színű lett a körülhatárolt terület, vagy hogy amikor ötödikesként délután otthon voltam képes voltam egyedül órákon keresztül eljátszani a kitalált játékaimat. Sok szülő úgy érzem nem elég tudatos ahhoz, hogy realizálja, hogy a gyerekeknek nem csak az számít, hogy a tablettel azonnal mindent meg lehet oldani, hanem az is, hogy a megoldáshoz milyen út vezetett. (Lásd valamelyik válaszadó puzzle-s példája.)

Aztán ott vannak a gyerekek, az egész jelenségben középen álló személyek, akik szerencsére ösztönszerűen nem változnak annyira, mint amennyire ez a téma a felnőttek kedélyeit felkavarja. Tény, hogy az elektronikus eszközök, a virtuális világ zombit csinál a gyerekekből, ez igaz volt a tévére is, akkor is, amikor mi voltunk gyerekek. Ha egész délelőtt azt bámulja a gyerek, kezelhetetlen lesz. Ez még felnőtt korban is így van, ha sokáig csinálunk ilyesfajta tevékenységet, nehéz visszatérni a valós világba.

A tabletek, okostelefonok végeláthatatlan csodaforrások, ezáltal képesek függővé alakítani a gyerekeket, azonban alapvetően ők nem érzik ennek azt a súlyát, ami miatt ez a vita elindult. Persze, érdekfeszítő a játék, ami rajta megy, de számukra ugyanolyan érdekfeszítő a legózás, babázás, gyurmázás vagy szerepjátékok játszása is.

Ha ezek a játékok elmaradnak, és tablettel pótolják őket, akkor van baj.

Személyes tapasztalatom egy most 6 és 8 éves gyerekkel van. Az idősebb (kisfiú) 5 évesen, a fiatalabb 4 évesen kapott tabletet. A szüleik természetesen korlátozták valamennyire a használatot, de kezdetben leginkább annyi volt ez, hogy ne egész nap azt nézzék. Akkor ez volt a favorit, állandóan a tablet kellett, és sokszor valóban agresszivitást váltott ki a sok inger. Azóta viszont azt figyeltem meg, hogy elmúlt az újdonság varázsa, játszanak még rajta, de nagyjából úgy kell elképzelni, mintha tévéznének, naponta max fél-egy órát, és van, hogy maguktól elrakják, mert a valós játékok élvezetesebbek. Utazások során szokták még használni, de néha olyankor is inkább újságot nézegetnek, mint azt. (Bár valóban azt vettem észre, hogy az, hogy kifele nézzenek a kocsiból, nem köti le őket egyáltalán, de talán ez nem is ezen múlik.) Szóval azért siratni nem kell ezeket a kisgyerekeket, ha már a szüleik ész nélkül tömik beléjük a technológiát, akkor is érdekesebb még a való világ.

Ettől függetlenül én úgy tervezem, hogy a saját gyerekeimnek nem fogok ilyen dolgokat venni ennyi idősen, egyrészt mert nincs rá szükségük, másrészt mert szerintem szükség van arra az űrre is, amit ez kipótol. Én úgy gondolom, hogy a fejlődéshez, a kreativitás növekedéséhez szükség van unatkozásra is gyerekkorban. Én legalábbis rengeteg dolgot találtam ki így gyerekként, és úgy érzem ez nekem jó volt úgy, hasznomra vált. Valószínűleg most is hasznomra válna, ha nem töltenék ennyi időt a számítógép előtt.