Ezt meddig lehet elviselni? A gyerekért?
18 éves voltam, amikor megismertem a páromat, aki 11 évvel idősebb.
20 évesen terhes lettem. Nem mondta, hogy ne menjek abortuszra, de igazából szükség sem volt rá, mert végig azt éreztem rajta, hogyha így alakult, akkor egyértelmű, hogy hogyan tovább. Otthagytam az egyetemet.
Amikor a fiunk 3 éves lett, elkezdtem valami teljesen mást tanulni, mint az egyetemen. Ma is ezt csinálom. Van egy 4 éves lányunk is azóta.
A párom tudása és munkájának nehézsége nincsen arányban azzal, amennyi pénzt keres. A nagyapjától kezdve öröklődik ez a hivatás. Mikor összejöttünk neki már régen volt háza, mindene.
Elég narcisztikus volt mindig is. Az elején ezt a korkülönbségre és a tapasztaltságra fogtam. Aztán jött, hogy ő az egyedüli pénzkereső, nem is erőltette, hogy saját talpra álljak. Mindent megvett. Másrészt viszont amikor a saját vállalkozásomat akartam elindítani, anyagilag és mindenben segített, szóval kicsit ellentmondásos.
Viszont ahogy telt az idő, egyre durvábban és lekezelőbben kezdett el velem beszélni. Néha félek idegenek, vagy távolabbi ismerősök előtt kérdezni valamit mert olyan stílusban reagál, amit szégyellek, itthon megszoktam. Annak ellenére, hogy átlagon felül keresek, még mindig ő keresi a (jóval) több pénzt.
A fiunkkal sem foglalkozik igazán. Aki viszont a mindene az a lányunk. Akármi van, ő az első, imádja. Előfordul, hogy mikor próbálok kicsit szigorúbb lenni vele (ez sem jellemző), akkor ő teljesen kikéri magának, hogy a gyereket ilyenért ne büntessem. Ezzel ellentétben a fiunkat bátran bünteti és meg van lepődve, ha azt meg én nem akarom.
Itthon semmit sem kell csinálnia, a legkisebb dologtól a legnagyobbig mindent én csinálok, de szó szerint. Ha nem akarja akkor még a szennyesbe sem dobja bele a ruháit.
Mások előtt és másokkal szemben kiáll értem, hozzám sem szólhatnak azok, akik ellenségesek velem, ha ő ott van. Máskor viszont pont ő az, aki megaláz a stílusával.
Nem tudom, hogy mi lenne a jó a gyerekeknek. Ha most elválnánk, akkor a fiunkkal tuti megszakadna a kapcsolata, és ezt nem akarom. Most össze vannak kényszerítve és remélem, hogy közeledni tudnak idővel egymáshoz, de ismerem a fiamat, ha elválnánk, nem akarna hozzá menni.
A lányunk meg a másik véglet, volt, hogy hetekig nem láthatta az apját egy szerencsétlen eset miatt és sírógörcsei voltak, nem tudott aludni, ült egész nap az ajtóban és sírt, nem evett.
Úgy érzem, hogyha elválnánk mind a kettőtől elvenném a lehetőséget egy normális gyerekkora. Rajtam nem hiszem, hogy éreznek bármit is, mert képes vagyok teljesen felvenni a látszatot, és néha teljesen bele is feledkezem és már szinte nem is játszom, elhiszem, hogy végül is tök jó, hogy mindig mindent megadott, mert akárhogyan is nézzük azért egy saját luxus kocsi, hatalmas ház, márkás ruhák, stb... mindenkinek tetszene, de azt hiszem nem ilyen áron. A másik meg amitől félek, hogy azt hiszi, másért hagynám el, és nem hagyna békén.
Szerintetek meddig lehet ezt csinálni? Mikor megbánt úgy érzem, hogy nem ezt érdemlem. De a gyerekeim meg normális életet. A gyerekeknek ez a jó, nem?
válasza: válasza:Egyetértek az előttem íróval, s látod, nem Te vagy az egyetlen, aki hasonló cipőben jár.
Először is, Téged nem vesz komolyan a Párod, ami nagyon nem-ok. Annyira nem, ahogyan írod: "gyerekként kezel". De hozzáteszem ez nem is csak gyerekként kezelés, hanem 'kis hülye-gyerekként', vagy 'cselédként', de talán a legjobb szó rá, hogy tulajdonként tart számon, mintegy birtoklás . Ő hozza a lét (igen-jólétet), Te meg 'csak' lásd el a Családot. Mint Őseink idejében. Lehet tényleg, hogy az ősrégi magyaros 'patriarchális' társadalom csökevény-utódja, amiről persze nem tehet, de hogy a mai korszellemnek megfelelően egyenrangú társként kezeljen... az meg még nem megy neki, holott az Ő felelőssége lenne. (Nem kenhetünk mindent bajt az Őseinkre!) De, valóban, Te rajtad is múlik! Mert, ha nem hagyod magad lekezelni (lásd: előttem író példáját), azaz változtatsz eddigi szokásaidon (hogy meghunyászkodsz), ha MEGVÁLTOZOL, Ő is kénytelen lesz változtatni. Problémát érzel, ezért Van Megoldás is! Szavaid közt ott rejlik a Válasz: "...hiába mondom..." --> Ne 'csak' mondjad, CSELEKDJÉL! Hogy mit? Hát épp az ellenkezőjét, amit eddig tettél. Ha eddig pl. hallgattál, akkor most NE HALLGASS, hanem eredjen meg a nyelved, kiabálj! (Ne gyerekek előtt!) Amire eddig NEM-et mondtál, most mondj IGEN-t és fordítva is! Hallasd a hangod. Persze... értetlenül néz majd rád, s ellenségesnek, zizzent-nek fog tartani. Igen. Mert tudnod kell: Minden változás, VÁLTOZTATÁS fájdalommal jár. Talán Neked is, de Neki főleg. AZ, amit Ő csinál Veled, az egy színjáték. Amíg Te részrehajló, megalkuvó vagy, addig Te ezt elfogadtad, tehát Te is 'szerepet' játszol, bár... látszik tisztán, hogy ez Neked nem tetszik. Érthető is. Számunkra. Na most, valahogyan érthetővé kell tenned Számára is! Ez a cél, gondolom. Egyenrangú Társként akarsz élni a családban és a gyerekeknek is EZT KELL LÁTNIUK, HALLANIUK, mert Ők is azt tanulják meg Tőletek, amit Ők megtapasztalnak otthon. A gyerekeitek akkor lesznek vidámak és boldogok, ha TI EGYMÁSSAL JÓL KIJÖTTÖK és TI vagytok egymással boldogok. A gyerekeknek nem az kell, hogy egyik, vagy másik szülő jól kijöjjön Velük, a gyermeket szeressék jobban (fenekét kinyalják), de Ti szülők meg NEM boldogultok egymással, hanem az kell a gyereknek, hogy a szülők között mindent Ok-snak érezzen. Ha, ezt nem leszel képes keresztülvinni (önmagad változtatásával), akkor még tovább is romolhat a kapcsolatotok, s a gyerekek ezt fogják látni, megtapasztalni és MEGTANULNI: Apának csak PÉNZ keresni, sokat! Anyának a Családot ellátni és egyébként Neki 'Kuss' a neve. Ez talán elment még 100 évvel ezelőtt, de manapság... "Nincs jó megoldás"...írod. Talán ez egyetlen jó/nemjó, de megoldás: VÁLTOZTATNI MAGADON! A Felálláson. És nem a sminkre, ruházatra gondoltam... Arra gondolj, hogy Aki szerepet játszik, az Tud változtatni. Márpedig Ő is, meg Te is csak egyfajta szerepet játszotok a saját 'családi szinházban', szappanoperában. Változtatni annyi: Kezdjél Te bele egy másik szerepbe. Egy teljesen más szerepbe, mint amit eddig csináltál. Különben nem fog változni semmi. Ha kell, akkor kérjél ehhez segítséget. Mert vannak segítők e-téren is. Elnézést, hogy ily hosszúra kerekedett, de a problémád engem is fölkavart, hisz hasonlót megéltem már én is. (Gyermekeid pszichés/mentális zavarai (sírógörcs) pont onnan fakadnak, hogy Ti szülők nem vagytok jól egymással, nem vagytok azonos 'hullámhosszon', s nem vagytok 'egyenrangú' kiegészítői egymásnak. Lásd: Yin-Yang)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!