Extra durva dackorszak, vagy mi ez?

Hármasiker fiaim vannak, most múltak 3 évesek. Benne vagyunk már egy ideje a dackorszakban és nem látom még a végét, de amit az utóbbi időben egyikük produkál az már megijeszt és nem tudom mit tegyek, kell-e tennem valamit.

Nagyon érzékeny, de iszonyú akarattal rendelkező gyerek, ő kezdte leghamarabb a témát, már egy évesen (!) a földbe verte a fejét ha valami nem úgy volt ahogy ő akarta. Azóta is ő a leghisztisebb, de nagyon értelmes gyerek és egy idő után sok mindent meg lehetett vele beszélni, megmagyarázni a miérteket. Egy hónapja viszont, az ovikezdés óta iszonyatos amit művel és egyrészt nem tudok hatni rá, másrészt totál készen vannak az idegeink, még a testvéreit is idegesíti már. Tudom hogy nem egyszerű nekik az átállás bölcsi után, főleg hogy egész nyáron együtt voltunk, nagyon anyás, ragaszkodó, de ennek ellenére más téren nincs gond az ovival, szépen beszoktak, együtt vannak, azt mondják és azt is látom hogy szeretnek menni. Mégis azt gondolom hogy ezek a semmiből előtörő dührohamok talán emiatt vannak.

Hisztizik azon ha valami (bármi) nem sikerül neki, ha pl. megbotlik (de el nem esik) a lépcsőn, ha valamit ő akart csinálni de én nem tudtam és megcsináltam helyette (csak a ma reggeliek: lehúztam a wc-t, én ébresztettem a tesóját és nem ő - de ezeket előre nem jelzi hogy ő akarja csak utólag akad ki rajta, és ilyenkor jön a "visszacsináljuk", vagyis újra ráül a budira hogy újra pisiljen, persze nem sikerül ezen is kiakad, feküdjön vissza a tesó és ő ébreszti stb.).

Aztán ma reggel volt hiszti azon hogy rossz helyre tettem (??) a pólóját amit kikészítettem neki, mosásnál leesett a nadrágjából a beleragasztott ovis jele, nem mondtam azt cipő felvétel közben amit a tesójának mondtam (hogy "húzzuk fel a macicipőt"... ne kérdezzétek), és hogy az autóban a tesója ülésébe akart ülni. Asszem ennyi volt. És ezek MIND visítozós, lábamat cibálós, földön fetrengős hisztik, nem sima nyűglődések.

Délután már az ovi kapujában kezdi a nyűglődést, nem volt még olyan nap hogy szépen nyugodtan haza tudtunk volna érni, itthon aztán rendeződik de estére ahogy álmosodik megint jönnek a "hülyeségek".

A férjemmel már teljesen készen vagyunk, totál lemerít minket egyrészt hogy hímes tojáson kell járkálnunk és mindig figyelni arra nehogy valamivel kiakasszuk, másrészt meg hogy különböző módokon kezeljük a hisztit.

Köszi ha idáig elolvastatok... Teljesen tanácstalan vagyok, pedig azt hittem van már rutinom ebben.

Szóval a kérdésem egyrészt hogy mennyire "normális" az ilyen szintű dackorszak, illetve hogy kell-e valamerre elindulnom vele (első körben valamilyen tornára gondoltam pl. TSMT). Vagy várjak türelemmel. Tavaly ilyenkor mikor a bölcsit kezdték akkor is így reagált, de az kb. egy hónap alatt lecsengett. Most egyelőre nem látom a végét :(

Köszönöm