Hogy tudtál észnél lenni, amikor műtötték a gyermeked?

3 évest én már előre felkészíteném.

1,5 éves volt a lányom, amikor a veséjét műtötték. Az első nap kába volt, de utána se kelhetett fel egy hétig.... Ha a 1,5 évesnek sikerült, a 3 évesnek is fog. Hacsak nem sérült szellemileg.

Menj be a Pedagógiai Szakszolgálatba, és kérj szülőkonzultációt. (Vagy ha megteheted, keress magánrendelésen pszichológust, pl. a JóLélek alapítványnál.)

Ha ennyire nem vagy képes függetleníteni magadat, nem fogsz tudni támaszt nyújtani a gyerekednek, akkor pedig mindkettőtöknek sokkal nehezebb lesz. Ha belőled sugárzik a kétségbeesés, a kicsi még inkább kétségbe fog esni. Ha viszont azt tudod közvetíteni neki (nemcsak a szavaiddal, hanem a teljes személyiségeddel, magatartásoddal), hogy ez most rossz, de majd jobb lesz, biztonságban vagy, és a világ rendben van, anya "kézben tartja a dolgokat", akkor az lesz, amit az előző írt, a gyerek a vártnál sokkal simábban fogja viselni az egészet.

Sok sikert, és jó egészséget a kicsinek!

10. válaszolónál a pont. Szinte minden kisgyerek átesik komoly betegségen, mégsem játsszák el az anyukák itt a világfájdalmukat.

Kérdező, gondolkodtál már rajta, hogy tudod majd a gyereked megnyugtatni? Mikor már a műtét gondolatától is így pattogsz?

Gyerekapolo vagyok, hidd el vannak ennel sokkal nagyobb / hosszabb / veszelyesebb mutetek is.

A gyerekek jol viselik.

Nem lesz hirten eros fajdalom, erre van a fajdalomcsillapito.

Csak te porogsz feleslegesen, ismerem jol az ilyen szuloket, hidd el ezzel a hozzaallassal csak megnehezited a gyerek dolgat.

( A stilussal meg a szemelyzetet )

Bocs, hogy beleszólok a vitatkozásba, én abban viszont tudok segíteni neked kedves Kérdező, ha beavatsz a szituba, hogy hogyan tudod a gyerkőc gyógyulását úgy elősegíteni, hogy ne kelljen neki fájdalomcsillapítót adni, de mégse érezzen fájdalmat, közben pedig gyógyuljon is!

A kérdésedhez annyit, hogy elhiszem, hogy félsz, de ha stresszeled magadat azon, hogy műteni fogják a gyermekedet, kinek teszel jót? Szedd össze magad! Tudom, nem könnyű, illetve sokkal könnyebb másoknak tanácsolni, de azzal sokkal többet segítesz, nemcsak magadnak, de a család többi tagjának és a gyermekednek is, ha próbálsz higgadt maradni, és koncentrálod az energiáidat a célra, azaz, hogy a gyermeked meggyógyuljon! Ha ez nehezedre esik, semmi gond, nem ciki segítséget kérni tanácsadótól, pszichológustól sem.

"Soha ne kelljen atelned azt a tanacstalansagot es ketsegbeesest amit akozben erzel hogy a gyerek a mutoben tobb oran keresztül.."

Hiába kívánod kedvesen ezt, már elkéstél vele.

Ha nem tűnt volna fel, pont az a különbség közted, a kérdező ÉS köztünk, hogy mi már átéltük, milyen amikor a gyerek nagybeteg, műtik, hetekig válságos az állapota.

Pont ezért javasoltuk, hogy rövid úton hűtse le magát, mert ezzel csak árt a gyerekének.

Ilyen helyzetben az segít, ha a szülő egy szilárd bástya, nem pi. csog, hisztizik, hanem tartja magát, fogja a gyerek kezét és biztonságot sugároz. Mások nevezhetik érzéketlenségnek ("milyen jól bírod, én nem lennék képes"), de ezzel segítesz csak a gyerekednek, nem azzal, ha zokogsz az ágya mellett.