Elaltatták a kutyámat. Nagyon megrázott. Nem látott még sírni a lányom, de most igen és kérdezősködik. Hogyan mondhatnám el?

Valahogy úgy, hogy "A kutya felköltözött a mennybe az angyalkákhoz."

Részvétem.

Én simán megmondanám neki, hogy meghalt. Megállt a szíve, és örökre elaludt. (Mivel nem vagytok vallásosak, muszáj ezt mondanod, kikerülni nem tudod, hiszen előbb-utóbb úgyis találkozik a halál fogalmával/tényével). Persze jönni, fog a következő kérdés tőle, hogy egyszer neked is meg fog állni a szíved, stb. Na, ezt nem tudod kikerülni, erre jó az angyalkás-mennyországos sztori, mert megemészthetőbbé teszi számára az egészet.

Különben mi vallásosak vagyunk, de nem csináltam ebből ekkora problémát/tabut. A fiam két éves, és amikor pl. leütöttem a legyet, akkor mondtam a fiamnak, hogy látod, már "nem repül, meghalt". Meg simán beszélünk előtte a már meghalt nagypapáról stb. Amikor horgásztunk és kifogták a halat, előtte csapták fejen és pucolták meg. Elmondtam neki, hogy mi miért történik, vagy a többi halat miért dobjuk vissza. Stb.

Tényleg nem értem, hogy miért kell ezt túldimenionálni.

Tényleg azért kell az embert lepontozni 0-ra, mert nem ért egyet azzal, hogy tabuként kell kezelni a természetes dolgokat? Gratulálok!

Akkor kedves kérdező és hasonszőrű társai, nyugodtak nyafogjatok, hogy "jajj, mit mondjak a gyereknek, ha megkérdezi, hogy ...?". Míg az értelmesen gondolkodók az igazat mondják a gyereknek a saját szintjén, nem generálnak problémákat és nem csinálnak bolhából elefántot.

Mond meg neki, hogy meghalt a kutya. Ennyi.