7 évesen iskolás?

Én ugyan gyerek vagyok, de 7 voltam, mikor az iskolába mentem.

A közelemben szinte mindenki évvesztes volt, így nem nagyon lógtam ki a korom miatt, a legtöbbeknél 2-3 hónappal voltam csak idősebb, mivel márciusi vagyok.

Az óvónők nem engedtek, mert hisztis voltam meg akaratos, én viszont nagyon menni akartam, a szüleim viszont beleegyeztek, hogy maradjak az oviban.

Így se lett belőlem hibátlan diák, de 4,5-4,8-as átlagom és viszonylag normális viselkedésem van.

Remélem segítettem, 15/L:)

87-ben mentem suliba, 7 évesen. Állítólag túl pici voltam és vékony és nem birtam volna el a táskát. Persze szerintem ez egy b,a,romság, nem attól függ. Az, hogy értelmileg érett voltam-e már 6 évesen az iskolához, szerintem igen, mások szerint nem. Én egyedül eljátszottam, csöndes visszahúzódó gyerek voltam, és az is voltam még sokáig, szoval ennyi erővel még mindig ovis lennék, mert habár most már megvédem magam és tudok hangos lenni, nem vagyok egy szociális személy.

Amúgy emlékszem, h nekem nagyon rosszul esett, hogy visszatartanak és a többiek mennek. Úgy éltem meg, mintha megbuktam volna. Különben már az oviban ismerkedtem a betűkkel és ákombákom betűkkel írtam. Szóval nem tudom, mi volt az apropója, de utáltam, hogy visszafognak.

Én is évvesztes voltam, az osztály nagyrésze az volt. Augusztusi vagyok, a legidősebb 5ben benne voltam.

Jött hozzánk negyedikben egy lány, aki még nálam is egy évvel idősebb volt, nem látszott egyáltalán, nem okozott neki gondot, sőt, népszerű gyerek volt.

Saját tapasztalat alapján első osztályban, aki rosszul olvasott vagy kevésbé ügyes volt, az megszenvedte a dolgot, a sok évvesztes gyerek, köztük én is, elég sokat csúfoltuk őket. Zavart, hogy miattuk kell mindenre várni egy csomót. Persze akkoriban nem tulajdonítottunk jelentőséget annak az egy év korkülönbségnek, nem is igazán fogtuk fel, azt hittük csak butábbak.

Visszatekintve a fiatalabbak mindig rosszabbul teljesítettek, és rosszalkodással akartak kitűnni vagy nagyon visszahúzódóak lettek.

Az én gyerekem vár egy évet, nagyobbnak lenni jobb, mint kisebbnek.

A kezdeti tapasztalatok pedig nagyon fontosak tanulás terén, ha valaki azt látja, hogy mindenki jobb nála, az megutálja az egészet. Nálunk legalábbis így volt.

6-os, ez azért hülyeség, mert az elsős gyerekek kb. 90%-át viszik-hozzák, legtöbbjét kocsival (főleg manapság), és ha elfáradnak, akkor a szülők átveszik tőlük a táskát.

Alapból azt kellene nézni, hogy értelmileg érett-e.

A fiam most csak 2 éves, de csak 10 kiló, valszeg 5 évesen is egy vékony alkat lesz, de ha értelmileg érett rá és képes végigülni 45 percet, akkor nem fogom visszatartani, csak mert fizikálisan gyengének TŰNIK. És itt a hangsúly a "tűnik"-en van.

A másik, hogy habár nem emlékszem, hogy hány kilós voltam 6 évesen, de nem tartoztam a sokat evő személyek közé, úgyhogy nem hiszem, hogy 7 éves koromra behoztam volna azt a 2-3 kilót. 14 évesen, amikor szakközépbe mentem kb. 40 kiló voltam a 160 cm-hez, mégis tudtam vinni a 10-15 kilós táskát, pedig akkor sem lett volna egészséges cipelni, mégse mondták, hogy addig ne menjek felsőbe, amíg be nem hozom az elvárt súly alsó határát.

Azt nem szeretem, amikor azt mondják, hogy aki vékony, az gyenge is, és nem tud cipelni meg hosszú távon gyalogolni stb. mert nincs hozzá ereje.

Logopédus és én sem akartam engedni tavaly 6 évesen.

Most 7 évesen már éretebb minden tekintetben.