Nektek is volt ilyen érzésetek ovi kezdés előtt?
Olyan "furcsa", kicsit torokbagombóc érzés, hogy már itt tartunk.
Nagyon örülök és boldoggá tesz, hogy már ilyen nagylány lett és oviba megy. Naponta többször mondja, hogy már holnap menne (1 hét múlva kezd) és beszélgetünk róla, hogy milyen szuper lesz.
Azt leszögezném, hogy a gyerek felé semmit nem mutatok és nem ezen kattogok, csak így este elönt több időm van gondolkodni. Ez egy nagy korszak lezárása. Azért is furcsa ez, mert alap esetben nem vagyok ilyen érzelgős. :)
Sőt annak is örömmel nézek elébe, hogy egyre önállóbb csaj lesz belőle és végre én is felnőtt társaságba jutok jobban, amit ismét dolgozni kezdek.
Csak érdekességként kérdezem, hogy mások is voltak így?
Upsz , bocsi sms- irtam veletlen.
Szoval ez normalis, a szulonek nehezebb :)
Köszi a válaszokat.
Igen, ez az elengedés a nehéz. Tudom, hogy jó helyen lesz, mégis van egy kis félsz bennem.
Remélem pár nap és nem hiányzom majd nagyon neki. Most úgy látom nem lesz gond a beszokással
Szerintem is teljesen normalis, ahogy beszelgettem errol a baratnoimmel azota, a tobbseg igy erez. (Nekunk joval hamarabb lettek gyerekeink, mint nekik, amikor en voltam ebben a helyzetben, akkor elmondtam nekik ezt, de nem igazan ertettek. Azota sorban hivnak fel, amikor a gyerkocok megkezdik az ovit, hogy mar ertik mit ereztem.)
En sem mutattam egyik gyerek fele sem, vartuk nagyon egyutt az ovodat, de az elso nap megis kicsit "nehez" szivvel vittem oket.
Egyebkent azutan ugyanezt ereztem sulis kezdesnel, talan meg erosebben (kulfoldon elunk, 4 evesen sulit kezdenek es ott mar egesz nap vannak, mig az enyemek oviban csak fel napot voltak, szoval inkabb a suli a nagyobb "elvalas".)
De mondok neked meg jobbat, a nyari szunet utan en is picit fajo szivvel indulok utnak az elso sulis napon veluk, mert ilyenkor ujra azt erzem, hogy milyen jo volt egyutt lenni ejjel-nappal es milyen gyorsan nonek... (Pedig mar nem kicsik, megszokhattam volna.)
Szerintem Anyakent ezt erezni fogjuk legtobben minden nagyobb lepesuknel, amikor lezarul egy-egy korszak.
Nekem a bizalmatlanság volt a legerősebb érzelem
Kb egy évig nem mult el.pláne ahogy láttam beszoktatás alatt, hogy a sírni hagyással is jocskán probálkoznak.
A gyermekemet ahogy tudtam, felkészítettem. Bölcsis napirendre tértünk kezdés előtt és 8 honapos korátol jártunk közösségbe, játszobölcsibe is. A gondozokat bemutattam neki, hogy lássa, anya is ismeri őket.
Nekem igazábol a görcsölés/aggodás a meghatottságot jocskán felülirta.
Meg ugy az anyáknapját is. Folyamatosan azt hallgattam hogy mindent tiltanak a gyereknek, de bevonni, vagy csoportot foglalkoztatni luxus.
Köszönöm mindenkinek a választ.
Most naponta beszélgetünk az oviról és ez sokat segít (nekem is). A lányom már alig bírja ki hétfőig, hogy elkezdhesse.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!