Minden anya poénra tudja venni ha a gyerek fárasztja, vagy bajt okoz, csak én nem?

Hát belenéztem most egy videójába ennek a nőnek és azért vannak hülyeségei. Például az a miért nem végez egy anya a dolgával, vagy mi. Na az egy például egy hatalmas baromság, mert például ezért is van a járóka.

Ennek ellenére, én is többször vagyok ilyen, aki elneveti a dolgokat, mint aki nem. Az egyetlen titka a dolognak, hogy próbálok nem rágörcsölni a dolgokra. Néha lesz*rom már komolyan, hogy mi lesz. Ha nem veszélyes rájuk nézve, én már sokszor hagyom őket kibontakozni. Addig én is stresszesebb voltam amíg csak az első volt meg, és próbáltam megfelelni mindenkinek minden szerepben.

Nyugi, más is kiakad. Sőt, szerintem "kell is". Ha a gyerek bármit megcsinálhat, és anyu csak kacag, poénkodik, akkor az életben nem tanulja meg, hogy bizony vannak határok, amit nem kéne átlépni, mert anya mérges lesz.

Ettől még lehet, hogy pár nap múlva röhögve meséled a barátnődnek, mit alkotott a csemete. De nincs azzal baj, ha egy kiakasztó helyzetben kiakadsz. Azzal sincs baj, ha a pici megszeppen, hogy "húha, anya mérges, valami nem stimmel". Ordítozni nem szabad, de mérgesnek lenni és ezt kimutatni igen.

"Na az egy például egy hatalmas baromság, mert például ezért is van a járóka."

Mert az szuper jó dolog, hogy a gyerek üvölt a járókában, csak hogy ragyogjon az az ablak, mi? :)

*

Egyébként is ha nem tartod 0-24-ben járókában a gyereked, úgy is ugyanaz lesz a vége: kipakol, összemaszatol...

Max. nem a takarítást akasztja meg, csak utólag teszi feleslegessé.

Szerintem aranyos videó.

Te vagy az az anyuka, aki egész nap az irodában tartja a gyereket, mert dolgoznod kell, és állítólag senki nem vigyáz a 4 évesre? Mert akkor ott más bajok vannak.

Én egyébként százalékos arányban jóval többször poénkodom el a "húzós" helyzeteket, mint amennyiszer vérkomolyan veszem azokat. Korábban minden étkezésnél, amikor kiömlött vmi, és pakolhattam le az asztalt, evés helyett nyalhattam föl a padlót, majd felrobbantam. De megtanultam, hogy a gyerek kosszal, rendetlenséggel, sokszor káosszal jár. És mivel nem tudom megakadályozni, hogy kiöntse, kiszórja, elszakítsa, ugyanis egy 4 éves és egy 2,5 éves (a gyerkőceim) egész álló nap nyüzsögnek, átkattintottam a fejemben egy kapcsolót: egyszerűbb elfogadni, mint folyton harcolni ellene. És észrevettem, hogy minél inkább tudatosítottam magamban, annál könnyebben reagáltam nyugodtan, lazán. Ha kiborul, úgyis fel kell törölni, plusz energiát veszítek még azzal is, hogy dohogok, így nem teszem. Minél nagyobbak lesznek, annál ritkábbak lesznek az ilyen balesetek.

A boltban persze nem rámolhatnak, a minap a Deichmannban borítottak le egy cipősdoboz-toronyt a gyerekeim. Határozottan, nem kiabálva helyre raktam Őket, érezték, hogy ezt nem kellett volna, mert leültek, megszeppenve, csendben, én meg gyorsan visszaállítottam a toronyt. Az eladó megköszönte mosolyogva, nem húzgálta a száját.

Szval a gyerek ezzel jár, nincs keresnivalója az irodában, ha mégis, el kell tenni a nyomtató mellől a pohár vizet, és még sorolhatnám. Ha leesik a tortaszelet a földre...na és? Ha tényleg poénkodunk, csipegetünk belőle, de nem életszerű. Inkább gyorsan felszedjük, de nem veszekszünk a gyerekkel, mert gyerek. Leejti azt, amit leejthet. Én terhesen ejtettem ki mindent a kezemből, azóta sem.

Kérdező, ha pattanásig feszülnek az idegeid, érthető, hogy minden apróságon kibuksz. Mert ezek tényleg apróságok. A járóka pedig egy oltári nagy hülyeség, azt a szülőt ültetném bele, aki beleteszi az épp mászni, járni tanuló gyermekét, így korlátozva a mozgását egy épp mozgásfejlődésben lévő gyereknek.

En nem olvasom végig mit irtatok, de amugy neha sztem is ki kell akadni. Jo, nem mindenre, de ha mindenhez mosolyognek honnan tudna a gyerek, hogy amit most tett az nem jo?

A video meg arról.szol, hogy anyuka kiakad mint a taxiora a lánya meg kb ezt eszre sem veszi ami vagy jo vagy nem.

Van egy ismerősöm o ugy nevelte a lányát (aki ma mar nagykorú) hogy hagyta a személyiségét formalodni. (ezt ő mondta) Soha nem fegyelmezte, nem nevelte nem akadt ki ra. Megcsinalta helyette, peldat mutatott de ha a gyerek nem ugy csinalta vagy nem azt, akkor vagy elviccelte vagy legyintett ra.. Ennek eredménye, hogy a gyerek 13-14evesen a saját sz@rát sem húzta le. (az anyja a kolleganom volt es bejart az irodába a gyerek iskola utan es ha ott jött ra a nagydolog, elment es mi többiek meg ott oklenzetunk higy bzmeg ilyen nincs.. Es mégis.. Ilyen van) iskolát nem végezte el, az anyja nyakan el, gyakorlatilag egy erkölcsi nulla lett az a gyerek es fortelmesen pokhendi, nagypofaju, önző, mert mindig mindent elturtek neki vagy megdicsérték mindenért. (a semmiért)

Szóval nagyon jo ha a gyerek nem veszi eszre ha kiborul az anyja de ha ki kell akkor ki kell, mert ha en raszolok a gyerekre, hogy ne setalgasson a tortával meg ne szedje le a boltban a polcról a dolgokat akkor ne szedje le. En se szedem le.