Családi volt nálunk (férjem, sógorom, én) és látták a gyerekek. Mivel magyarázzam, mit mondjak?

Van egy 9 éves fiam és egy 7 éves lányom.

Egyik este összevesztem a férjemmel. Éppen jött hozzánk az öccse. Én próbáltam leplezni, hogy valami nem okés, nem akartam folytatni. A férjem viszont akkor sem hagyta abba, amikor az öccsével dolgoztak, próbált belém kötni a megelőző vitával kapcsolatban.

A sógorom megelégelte, hogy nem hagy békén és provokál és mondta neki elég ideges hangnemben, hogy nyugodjon már le, mi baja van. Na erre neki esett az öccsének, hogy ő mit ugat bele, húzzon haza inkább, azt sem tudja, hogy milyen egy komoly kapcsolat, nemhogy egy házasság, és hogy sokszor milyen nehéz hozzám hazajönni. (Hozzám, aki mindent megcsinál itthon, kajával várja, minden este vasalja a munkaruháját és még sorolhatnám, na de mindegy is...)

A férjem meglökte. Ekkor láttam meg, hogy a gyerekek a lépcsőn állnak. Mondtam nekik, hogy hagyják már abba, de semmi. Mikor mondtam, hogy itt vannak a gyerekek, akkor a sógorom abbahagyta, de a férjem ekkor megütötte és folytatódott a dolog. Közéjük akartam lépni, de a férjem olyan erővel meglökött, hogy nekiestem az üveg dohányzóasztalnak, ami szétvágta a kezem és közben beütöttem a fejem egy virágállványba.

A férjemen láttam, hogy megijedt, de nem ő jött oda megnézni, hanem az öccse. Mivel neki is felrepedt a szája megkérdeztem, hogy jól van-e, erre a férjem azt mondta, hogy még tőle kérdem? (A sógorom nem ütötte meg a férjemet, és a férjem viselkedett úgy mint egy őrült, akkor mégis kitől kérdeztem volna?) És elviharzott.

Mivel kicsit később szédültem, előbb elvittük a sógorommal a gyerekeket anyukámhoz és aztán bevitt a kórházba, ahol elláttak.

Na kb az eset óta nálunk megborult a rend és főleg a gyerekekre értem. A fiam nagyon mérges az apjára, azt látom, hogy csalódott benne. Nagyon szeretik a nagybátyjukat, a kislányom például a verekedéstől rémült meg jobban, végig sírt. Mégis a fiamat érinti rosszabbul. Nem tudom hogy azért-e mert ő már nagyobb és jobban megérti vagy nem tudom miért. A kislányom kisírta akkor magát és hogy engem nehogy bent tartsanak éjszakára a kórházban, de ő például már akkor is nagyon aggódott az apjáért, hogy ugye azért megnyugszik és hazajön.

De a fiam teljesen más. Azonnal azt mondta, hogy ne jöjjön, meg inkább maradjon a nagybátyjuk, ne is jöjjön vissza az apjuk.

Nyilván azóta a fiam is megnyugodott, de mégis van benne egy tartás az apja felé. Úgy éreztem, hogy beszélnünk kell kettesben. Mondtam, hogy mondja el, hogy mi bántja, kérdezzen ha valami érdekli. Azt kérdezte azonnal, hogy bocsánatot kért-e az apja. Mondtam, hogy megbeszéltük. De ő mondta, hogy bocsánatot kell kérnie, mert én is mindig azt mondom neki, hogy lányokat és a testvérünket nem bántjuk.

Igaza van. De most mit tegyek? Máskor ilyen nem volt, én magam sem értem, most akkor hogyan mondhatnám el? A férjem nem akar róla beszélni a fiunkkal.

29 éves vagyok és 10 éves kapcsolatról van szó, ilyen durva esetre még nem volt példa.