Mit tehetnék hogy ne sikítozzon úton-útfélen a 27 hónapos fiam, ha nem hagyom érvényesülni az akaratát?
Sikít torkaszakadtából,ha rászólok hogy hagyja abba annál jobban ordít,ráadásul verekszik is.
Akkor csinálja ha nem engedem hogy az legyen amit ő akar.
Pl: villamosról még nem akar leszállni,másik irányba szeretne menni,más gyerek játékát elakarja venni,pocsolyában szeretne ugrálni stb,stb....
Végülis mindegy miről legyen szó,ha nem az van amit ő akar akkor jön a hiszti.
Hiába mondom el 1000x hogy NEM és felkapom,ölbe veszem, lefogom,elviszem (szituációtól függ) akkor sem nyugszik le.
Mindenáron,nagyon kitartóan próbálja véghez vinni az akaratát.
Pici korától ennyire akaratos.
Soha nem hagytuk rá ezt a fajta viselkedést, mindig rá lett szólva,kivonva az adott szituációból.
Volt már nemegyszer hogy a kezére csaptam,ha olyat csinált és elmondtam hogy többet meg se próbálja,de ez sem hat rá.
Agyonütni nyilván nem fogom a gyerekemet,pláne hogy még rosszabb a viselkedése ha a kezére csapok,igy nem látom értelmét.
Az apjától jobban tart mint tőlem,ő elég ha megemeli a hangját és bár duzzogva,morogva de abba hagyja a hisztit.
Elkeserítő már ez számomra,mert folyton csak kiabálok vele,pedig imádom.
Muszáj kiabálnom, mert a szép szó nála egyáltalán nem hat.
Nyilván az utcán nem ordibálok,max megemelem a hangomat, de már akkor is mindenki minket néz.
Nemtudom mit gondolhatnak rólunk az emberek,de azt látom hogy másokat is nagyon zavar hogy a fiam ennyire hisztis.
Az a baj hogy tényleg hiszti, nem csak hébe-hóba csinálja van hogy egy 15 perces út alatt 4-5 műsort is lead.
Tényleg imádom a fiamat,de már kikészít a viselkedésével.
Otthon nincs is vele nagy probléma, de amint kilépünk a házból rögtön kezdi.
Egyébként még nem beszél,szavakat sem mond.
Vannak saját maga által kreált szavai, de társalogni sajnos nem lehet vele.
Igy ebből kifolyólag nem is tudom megbeszélni vele, hogy amit tesz az miért nem jó.
Persze elmondom én hogy nem illik,meg rosszat tett,de ő nem tudja elmondani hogy mégis miért teszi ezeket.
Mit tehetnék hogy változzon picit?
Én rontottam el valahol?
Semmiképpen ne üss a kezére. Azért verekszik, mert tőled is ezt látja.
Ajánlj fel neki helyette valami sokkal izgalmasabb dolgott. Kompromisszumot kell kötni. Nyilván a villamosról le kell szállni, de pl miért ne ugrálhatna a pocsolyába ha hazaértetek?
Ha olyan helyen vagytok, ahol "szabad", akkor a hisztit teljesen figyelmen kívül kell hagyni (pl nálunk a helyi kisboltban odébbmentem, tudtam, hogy nem lehet baja, illetve nem annyira égő, mert ismernek).
Azt kéne neki megtanítanod, hogy ha hisztizik, akkor BIZTOS hogy nem lesz amit ő akar, hanem a legrövidebb úton indulás haza. Ha szépen kér (akár a maga nyelvén), akkor ESETLEG meggondolod a dolgot (aztán mérlegelsz, hogy lehet-e az adott dolgot).
Szinte szo szerint en is irhattam volna, amit te. Annyi kulonbseggel, hogy 26 honapos es az apja sem tud hatni ra. De amugy minden mas igaz.
Cafolnam a tenyt, hogy egy ekkora gyerek azert ut, mert te is. A mi kisfiunk is ut, csepel, belem mar, pedig en nem teszek ilyet. Egyszeruen igy jon ki az indulata, sajnos. Nyilvan fekezzuk, de akkor is csinalja.
Nem tudom, mi a megoldas, de figyelem a tanacsokat, ki mit ir.
Az én kisebbik lányom ilyen akaratos, bár ő mér 6 éves. Mikor ekkora volt, ő is visítva földhöz vágta magát akárhol. Ami nálunk bejött, hogy az ilyen viselkedés ne kapjon figyelmet. Ne próbáld meg vele megbeszélni szépen, kiabálva, kezére ütni, kérlelni, odébb vinni, meg száz másik módon reagálni rá, mert akkor abból az jön le, hogy ha visít, akkor Vele foglalkozol.
Ebben a korban tanulják meg a gyerekek, hogy akaratuk van, és az nem mindig érvényesül. Ráadásul ilyenkor kezdik el érezni az olyan érzéseket, mint düh, csalódottság, frusztráció, amivel először nem tudnak mit kezdeni. Valamelyik gyereknél könnyebb a dackorszak, valamelyiknél nehezebb, de mindkettő normális.
Magadban kellene először rendbe tenni, hogy ez egy ilyen korszak. A villamosról ha le kell szállni, akkor leszálltok és kész, ha visít hát visít, majd abbahagyja. Az utcán meg gondoljon mindenki amit akar. Ha Te nyugodt maradsz, ő is könnyebben túllendül a hisztin.
Egyébként 2 évesen már elvileg kellene néhány szót beszélnie. Orvos, védőnő nem mondott erre semmit? Lehet hogy attól még frusztráltabb és hisztisebb, mert nem tudja kifejezni hogy mit szeretne.
Az enyem ugyan meg csak 11 hos (mar stabilan jar) es szinte szorol szora ugyanezt csinalja mint a tied. En nem erzem ugy hogy elrontottam barmit.
Szerintem ilyenek a gyerekek. Sokat jarunk kozossegbe es igazabol azt latom, hogy minden gyerek ilyen egy bizonyos eletkorban. Talan vannak ritka kivetelek, de biztos nem sok. Sok olyan gyereket lattam mar felnoni, akik irto hisztisek voltak, aztan teljesen lenyugodtak idovel.
Köszönöm mindenkinek hogy válaszolt. :)
Igazából én is tisztában vagyok azzal hogy most ez a dackorszak nála (igaz már 1 éves korától tart) és ezen túl kell esni, mert erre szükség van.
Az a gond hogy itt erre ahol mi élünk rengeteg hasonlókorú gyerek van,de esküszöm még egyiktől sem láttam ilyen viselkedést.
Persze ők is hisztiznek, de hamar kilehet zökkenteni őket és általában hallgatnak a szülőkre is.
A kézrácsapással kapcsolatban: a fiam már jóval azelőtt is ilyen verekedős és erőszakos volt hogy a kezére ütöttem volna.
De az tény hogy ha hogy utána még agresszivebben viselkedik.
Egyébként csak akkor ütök a kezére ha nagyon muszáj.
Pl: a konnektorból kitépi a villásdugót,másokhoz hozzávág valamit.
Sajnos van olyan helyzet mikor muszáj.
A beszédhiányra azt mondta az orvos és a védőnő is hogy ellehetne vinni a városi fejlesztőbe.
Ez volt a 2 éves státuszon.
Megmondom őszintén sajátszakállamra döntöttem úgy,hogy várok még vele.
A fő indok az volt, hogy akkoriban a 2 villamosmegállónyi úton sem lehetett vele bírni (5 perc),amikor anyáékhoz mentünk.
Ez a fejlesztő pedig villamossal több mint félórára van tőlünk.
Ráadásul idegen helyen akkor balhékat tudott akkoriban csapni,hogy az leírhatatlan.
A gyerekorvostól is mindig úgy jöttünk ki hogy szakadt rólam a víz (-10 fokban),ő meg ordított.
3 hónap telt el azóta.
Rengeteget javult a viselkedése a régebbi állapothoz képest,viszont még mindig megtud izzsztani ha belelendűl.
Ezen a hétvégén fogom megírni a kérelmet a fejlesztő bizottság felé.
Remélem nem utasítanak el minket,mert én is úgy látom hogy a beszédhiány nagyban hozzájárul az agresszív viselkedéshez.
09.30.
Bár hisztifélében nincs saját tapasztalatom, de szerintem a beszéd nem függ össze a másik, főleg családtagok beszédének megértésével.
Ahogy láttam, inkább azok a gyerekek tanultak hamarabb beszélni, akiknek azért kellett -vagy úgy gondolhatták- ahhoz, hogy megkapják, amit akarnak. Akik mindent megkapnak, kérés, beszéd nélkül, mert a környezet jól kitalálja, hogy mire gondolnak, mit szeretnének, azok szerintem később beszélnek. De nem baj, majd kifejezi, amit már nem ér el beszéd nélkül.
Mondókát, szójátékot, csip-csip-csókát, kerekecske gombocskát se mond? És énekel-e? Mert vannak gyerekek, akik könnyebben énekelik el a mondandójukat.
Sétálva, ugrándozva se mondogat dolgokat? De, biztos.
Szoktunk mondókázni és olyankor mondja ő is,csak nincs benne egyetlen értelmes szó sem.
Mostanában énekelget is néha,de azt csak ritkán.
Abban igazad lehet hogy nincs motivációja arra, hogy megszólaljon hisz egyéb módon is 100%-ban megérteti magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!