Kisgyerekek mellé való brit macska? 9 hós és két éves.

Ha most akarod hozni a családba én még várnék vele pár évet.

Ők még nagyon durván bánnának a kiscicával, nem tudnak finom mozdulatokat végezni így ebből szegény macska farka/füle tépve lenne,ütögetnék.

Oké tudom elmagyarázod hogy kell de addig szegény terrorizálva lesz. Várnék ovis korig kb hogy el lehessen magyarázni hogy kell bánni egy állattal, hogy kell gondozni (még ha rád is fog ez maradni persze) és hogy kell simogatni.

A britet nem ismerem, általánosságban állat tartása csecsemő mellett megosztja az embereket. Vannak egyes kórokozók, élősködők, amik megbetegíthetik a picit, akinek még nem lehet elmagyarázni, hogy macskázás után mindig mosson kezet, szájába ne vigye a macskaszőrt. Ételt amibe a macska beleevett/ivott, abba ne egyen/igyon Ő is bele, ne bántsa az állatot, mert visszakarmol/harap, stb.

A betegségek szerencsére ritka esetek és jórészt kivédhetők az állat alkalmas beoltásával, élősködő- mentesítésével, szobatisztává nevelésével. De a rizikó bizony soha nem nulla.

Ugyanakkor az ember immunrendszerét edzi, a szocializácót pedig jól segíti egy élő állat közelsége. Így pro és kontra érvek egyaránt vannak. Nekem sajnos nincs picim, de ha lenne, biztos tartanék egy nyugodtabb természetű, jó szándékú macskát is a házban, mert minél hamarabb szeretném ha megtanulna más élőlényekkel együtt élni, kapcsolatot tartani.

A betegségektől nem félnék, az én gyerekeim állatok "közé" születtek, ha be vannak tartva dolgok, nem veszélyes gyerekre.

Viszont attól függ, milyen a gyerek, mert ha túl temperamentumos, nem szófogadó, nehezen kezelhető, stb.akkor pár évig biztos nem tenném ki a cicát neki.

Attól is függ, te mennyire vagy állatbarát, mennyire tudod és mennyire akarod a cicát a gyerek bántalmazásától, nyaggatástól megvédeni.Látok olyat sajnos, akiknél hagyják a szülők, hogy a gyerekek bármit csináljanak szerencsétlen állattal.Egész nap nyúzzák, hurcolják, gyötrik, szerencsétlen se aludni, se nyugodni nem tud tőlük.

Ha tudsz úgy szeretni egy cicát, mintha ő is ahogy hozzátok kerül a 3.gyereked lenne, mint egy újszülött, és úgy óvod még a saját gyerekeidtől is, mint egy kisbabát kéne óvni, akkor nincs gond. De ha ezt nem tudod megtenni, akkor nem vinnék cicát még pár évig!

Három gyerekemmel nem volt gond, mindig nagy óvatossággal bántak az állatokkal, kiskorukban csak felügyelettel voltak velük, aztán megtanulták hogy az állat nem játékszer, érző lény.

9 hónapos biztos nem tudja még, hogy bánjon vele, hogy a cicának mi a jó, mi nem.A 2 éves meg agyon gyötörné szegényt.

Én 2,5 éves unokám imádja az állatokat, náluk nincs, de ha nálunk van, megőrül a cicákért, felügyelettel simogatja, eteti őket, játszik velük, de egyedül még nem hagyható velük, mert még csak tanulgatja az állatokkal való helyes bánást, kicsi még ahhoz, hogy betartsa egyedül.

A macskát én ugyan csöppet sem félteném a nyúzástól/nyaggatástól".

Egyrészt nem véletlenül mondják, hogy kilenc élete van. :)

Több száz macskánk volt, ahány - annyiféle természettel, így jól tudom miről beszélek. Másrészt nem hülye jószág a házi macska. Remek vadász, kiváló rejtőzködő és igen jó futó, a lakás meg tele szekrény hátuljával, ágy aljával, fa tetejével, stb... :)) A Cica minden ponton csuklik, mindenhova odakaphat mint az áztatott kötél meg a felspanolt gumipók keveréke. Végül pedig nagyon is okos és számító állat, aminek minden végződése szúr/harap/karmol, kivéve a farkát, ami viszont eltéphetetlenül erős. Szerencsére nemtetszését általában audio üzenettel előre jelzi, mielőtt a fizikai tűzfalat felemeli, vagy páratlan fegyverzetét aktiválja.

Többségük valóban egy szelíd és kedves társasági lény, bár kissé eltérő mértékben... A gyerek meg gyorsan megtanulja, meddig mehet el. - Nyilván addig, ameddig a macsek hagyja. Szóval bármilyen ijesztőnek tűnik emberi szemmel amit egy kisgyerek tesz a macskával, abban az esetek nagy részében az állat is partner.

Játéknak tekinti, gyakran szereti is, máskor egyszerűen eltűri. Kis eszével megérti, hogy gyerekkel van dolga és mint saját kicsinyeire, ugyan úgy -ösztönösen- próbál rá vigyázni.

Ha épp nincs jó kedvében a cica, akkor a gyerek pityergése és kezén a méretes, fájdalmas, de hamar és legtöbbször nyomtalanul gyógyuló karom meg harapásnyomok gyorsan és időben jelezni fogják a negatív visszacsatolás fokozódását.

Én inkább a gyerek szemét félteném és tanítanám meg óvni, mielőtt egy igazi macska közelébe ereszteném...

Mert bár nem szándékosan, de játék közben a vadászösztöntől vezetve időnként elvéthetik a mozdulatot. A sezlon fedezékéből a madzag vagy kezünk felé kapva közeli fejünk is eltalálhatják. 9 éves korában nagynéném szemébe kapott az egyik házi kedvenc. A sérülés és a mancson lévő, bevitt fertőzés miatt kis híján kivették az orvosok a fél szemét. Azóta is csak nagyon rosszul lát vele. Szóval ahogy először írtam - az efféle, rendkívül ritka esetektől félteném a picit. Nyilván mindentől nem lehet és nem is szabad megóvni, mert ha nem lesz életrevaló a gyerek, az első igazi probléma az életben megölheti - ez a biológiai szelekció, a szülőknek pedig legfőbb kötelessége (lenne) erre felkészíteni gyereküket.

Úgyhogy a szemet leszámítva a karmolásoktól, harapásoktól nem félteném. A fertőzések zöme meg macska nélkül is eléri és általában ezekbe se fog belehalni, legfeljebb megerősödni tőle. Ezért is írtam, hogy némi rizikó az állat. De összességében jóval többet használ, mint árt a gyereknek. Ritka kivételek mindenütt vannak, ezt el kell fogadni és megtanulni együtt élni a tudattal, mert ha az életben az ellenpéldákat néznénk mindig, akkor soha semmit se tehetnénk meg...