Sírás nélkül hogyan tudnám rávenni a két éves gyerekemet hogy egyedül aludjon el?
Kb fél éve szokott rá arra hogy csak mellettem alszik el. Szeretném leszoktatni róla, ha megoldható sírás nélkül.
Esetleg valami jutalmazással? De hogyan, mint? Várnék ötleteket! Köszi!! (Nincs alvósállata, és szerintem nem fél.)
Még esetleg azt tudnám javasolni, hogy mikor már hűvösebb az idő, de még nem kezd sötétedni, olyan 8 óra körül vidd ki kicsit babakocsizni!
A nem megszokott dolgok kizökkenthetik, lehet, a jó levegőn akár a babakocsiban el fog aludni, onnan meg átteszed a kiságyába, mikor hazaértek.
Ugyanúgy, mint ahogy a hisztinél is a kizökkentést szokták javasolni, hátha ebben az esetben is beválik: egy próbát megér ;)
Hát azért szeretném leszoktatni róla mert vannak napok amikor kétszer egy-másfél órát szenvedünk egymás mellett. Átlagban viszont kb 40 perc szokott lenni. Nekem sok ez.
Főleg hogy ezelőtt tökéletesen működött hogy letettem és kijöttem, ő meg elaludt amikor elaludt.
Mint mondtam nem azt szeretném hogy órákig sírjon egyedül a sötét szobában (Első két szó a kérdésemben!), létezik egy másik lehetőség is: békésen elalszik egyedül a szobájában. Tökéletes volt neki is, nekem is.
Az volt a kérdésem hogy valakinek sikerült-e ezt elérnie valami jó ötlettel vagy nincs ilyen.
Én teljesen értem a "problémád" kérdező!
A mi sztorink: egy éves korig altattam a kisfiam minden elalváshoz, de kb 10 perc volt az egész. Aztán egytől másfél éves korig megitta az esti tápszert, puszi, be az ágyba és magától kb két perc alatt elaludt, legalábbis addig jött ki hang tőle. Aztán másfél éves kortól igényelte, hogy csak feküdjek oda hozzá, fogta a kezem és 10 perc alatt elaludt. Ez ment egy pár hónapig, nem is volt vele problémám, örömmel bújtam hozzá én is, majd a 10 peecből 2,5 éves korára másfél-két óra lett, és amikor ki akartam jönni tőle, üvöltött. És persze, azért vagyok itthon (vagyis részmunkaidőbe visszamentem dolgozni) hogy érte legyek, na de amikor este hazajött a férjem és még köszönni sem tudtam neki (pont alvásidőben ér haza) vagy esetleg együtt megvacsizni, mint egy pár, vagy az elmaradt házimunkát nem tudtam ellátni, mert két órája fetrengtem hiába... Hát nekem is sok lett... (próbáltam mindent - később lerakni, lefárasztani, stb - hiába). Pláne hogy újra kismama lettem.
Na szóval mikor tarthatatlan lett az állapot - hisz nem csak anya vagyok, hanem feleség, háziasszony, dolgozó nő, és hamarosan két gyermekes anya - egy este elolvastam neki a szokásos mesét, össze-vissza puszilgattam, elmondtam neki, hogy mennyire szeretem és hogy még fürdenem és főznöm kell, de neki meg aludnia, hogy nagy legyen és én ki fogok menni, de legyen nyugodtan, csak a konyhában leszek, és kimentem. Első este párszor utánam jött, én tényleg a konyhában ültem, visszavittem, megint nagyon megszeretgettem, elmondtam amit írtam, és kb egy hét múlva már nem jött ki, alszik végre szépen.
3 éves fiú amúgy.
Remélem tudtam segíteni :)
Kérdező, volna két kérdésem:
1. Szopizik-e még? Vagy szopizott-e valaha?
2. Egy szobában aludtatok-e addig is, amíg el nem kezdődött ez a csak anya mellett elalvós korszaka?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!