Hogyan tudok segíteni a kisfiamnak a cicája halála után?

Az biztos, hogy beszélni kell róla. Ha úgy látja nem szabad vagy elhessegetitek a témát, akkor magában tartja és az sokkal rosszabb dolgokat fog szülni.

Nem voltam még ilyen helyzetben, de valószínű arra irányítanám, hogy meséljen kedves emlékeket róla, emlékezzen milyen volt játszani vele, rajzolja le vagy bármi. Ezekre a gondolatokra koncentráljon, ne az utolsókra. Elfelejteni nem fogja, de meg lehet szerintem "szépíteni" - már amennyire lehet egy ilyet..

Ha esetleg már iskolás, kérdezd meg az iskolai pszichológust, hogy van-e javaslata?

Adj neki lehetőség, hogy elbúcsúzzon tőle. Tegyétek ki a képét valahova, gyújtsatok neki gyertyát, tegyetek ki oda virágot, beszélgessetek a cicáról. Elmondhatod azt is, hogy most már nem fáj neki a sérülése, és te is sajnálod és hiányzik neked is.

Új cica beszerzését addig nem javaslom, amíg ő nem mondja, hogy szeretne.

Pár nap gyászidő után ha nem javul a kedve, akkor mozdítsd ki. Menjetek el fagyizni, sétálni, játssz vele, és beszélj arról, hogy az élet megy tovább. A cica se szeretné, hogy örökké szomorú legyen miatta.

Vállalom a lepontozást, de egyszerűen fel nem fogom, hogy hogy lehet egy kisállatot véletlenül elütni?!? Én is ki-be állok kocsival a kertből, de arra az időre bezárom a kutyát, macskát.

Nagyon sajnálom a kissrácot, hiszen úgy tudtam volna érdemben válaszolni, ha a cica természetes halállal megy el, de ezt hogy lehet megmagyarázni, hogy anyuka vagy apuka felelőtlen és tök értelmetlenül halt meg a kiscica, amit egy icipici odafigyeléssel simán el lehetett volna kerülni.

36 eve van kutyank, macskank es autonk , es a kutyakat mindig bezarjuk ha nyilik a kapu, a ket macskat ugyszinten megnezzuk hol van.

Persze ez baleset, de elkerulheto ha figyelunk az allatra!

Hogy lehet elütni egy macskát otthon?

Persze, nem segít rajta, de te hátha legközelebb körültekintőbb leszel,mikor autóban ülsz!

Mièrt nem lehet figyelni?

2# vagyok

Most ezen kell kiborulni? Hogy hogy üthette el? Azon már nem lehet segíteni.

Nekünk is mindig volt macskánk, én is nagy macskabolond lettem.

Egyszer sajnos apum is átment az egyiken véletlenül. A semmiből került elő, gyakorlatilag kivédhetetlen helyzet. Ráadásul tolatás közben, tehát apu tényleg nem is láthatta. Nem haragudtam rá, elvégre baleset volt, és tízen egy-két évesen is felfogtam.

Sajnos a kisállat tartás része, hogy időnként elveszítjük őket. Ezt meg kell tanulni feldolgozni.