3 év körüliek mennyire vannak el "idegen" társaságban?

Az enyém éppen 3 éves kilány, bölcsis volt eddig. Mindig elég nyitott volt, hamar feloldódott ott is a kezdetektől.

Mamákkal heti szinten van fél- 1 napot is akár, ha beteg,akkor is általában a mamákkal van, tehát olykor egy héten 4-5 napig felváltva mamázik. De mint írtam, ha nem beteg a szombati nap, akkor is mamás.

Ebből kifolyólag velük simán elvan. Egy -egy éjszakát akár ott is alszik náluk. Ezen kívül nagynéni van még a képben ilyen szinten illetve van bébiszittere.

Most 5 napot lesz tőlünk külön, mamával lesz.

Foglalkoztam óvodai csoportokkal. Egyfelől gyakorlati tapasztalatból vélekedek, ezen felül kollégák többségének is hozzám hasonló erről a tapasztalata, szakkönyvekben is utánaolvashatsz, bár nyilván létezik pro és kontra érv.

Nevezetesen meglátásom, hogy 4 éves kor alatt a gyermekeknek folyamatosan fontos a szülő jelenléte, míg nagyszülő, vagy más ismerőse a szülőknek csak ritkán helyettesíthető a gyermek számára. A TÖBBSÉGről beszélek, a 4 év alatti gyermekek többségéről.

A bölcsőde pusztán kényszerhelyzetet pótol, illetve kellene pótolnia kizárólag, tehát a munkába járó szülőt helyettesíti.

Például 4 éves kor előtt a gyermekek

nem is játszanak együtt, legfeljebb egymás mellett.

És nem is igazán igényli a többségük, egymás társaságát.

Mondom: a 4 év alattiak TÖBBSÉGE.

Nem mind.

Viszont szülő nélkül lenniük rémisztő. Mondom, a többségükről beszélek a 4 év alattiaknak. (Azért hangsúlyozom, mert ebbe szoktak belekötni, hogy az ő gyerekük nem ilyen, stb; valóban vannak kivételek.)

Az, hogy 2015 szeptemberétől kötelező lett az óvodába járás 3 éves kortól, NEM szakemberek döntése, hanem minisztériumi döntés. Az, hogy kik és milyen érdekből lobbizták ki, abba nem látok bele.

(Feltételezhetően tanítók lehetnek mögötte, hiszen számukra kényelmes, ha erőltetve van az ovi, csak aztán hosszú távon ne csodálkozzanak, az erőltetés miatt... De nem tudom konkrétan, ki van a hibás törvényalkotás mögött, és nem is ez a lényeg most.)

De az biztos, hogy szakmaellenes ez a döntés.

Ugyanis csak 5 éves kortól elengedhetetlen, főleg szociális okokból az óvodába járás, az előtt viszont választhatóvá kellene tenni. Ha a gyermekpszichológiai TAPASZTALATBÓL indulunk ki.

Nyugaton sajnos üzleti okokból erőltetik a társaságot 4 év alattiak számára is, valamint direkt fejlesztéseket, szakköröket -más kérdés, ha éppen csak 5 éves kortól van lehetőség pl óvodába járatni, attól korábbi életévekben meg (keleti) szittereket alkalmaznak, de a direkt módon való fejlesztésmánia akkor is biznisz, és nyugaton hajlamosak erőltetni, akár gyermektársasággal egybekötve-, de a magyarországi szakemberek többsége hasonló a tapasztalta, mint nekem, és őszintén be is valljuk, hogy ez ártalmas hozzáállás, ami nyugaton többségében jellemző.

"Mi az általános tapasztalat, mennyi idő, amíg bekapcsolódik a játékba és ott is lehet hagyni?"

Először is: fokozatos beszoktatás ajánlatos nevelési intézménybe, akár bölcsi, akár ovi. Ideális esetben ez kb két hét.

Az első néhány napban csak egy órácskát van a gyerek bent, mégpedig a szülővel. A következő néhány napban -ha az ideális, a többség számára való beszoktatási ritmust vesszük alapul- ugyanúgy egy órányi időtartam, de szülő nélkül, a szülő elmagyarázza gyermekének, hogy itt marad a közelben, ha baj van, akkor tud érte jönni azonnal - és javasolt is az intézmény falai között maradnia a szülőnek, de a csoportszobán kívül, elérhető közelségben.

A harmadik 3-4 napos ciklusban meg 2-3 órára is otthagyhatja, és akár el is hagyhatja a szülő az épületet.

(A gyerekek kisebb része viszont szinte azonnal beszokik.)

Természetesen a fentiek csak hozzávetőlegesek, az aktuális helyzet határozza meg a következő lépést.

A kérdésed másik felére:

erre már utaltam, tehát a játékba inkább csak a szülőt vonja bele a LEGTÖBB 4 év alatti gyermek.

Azonban a fentiek vonatkozásában a három és fél - négy éves kor közti hónapok a többségnél átmenetet képeznek.

* A kérdésed másik felére:

erre már utaltam, tehát a játékba inkább csak a FELNŐTTET vonja bele a LEGTÖBB 4 év alatti gyermek.

(Olykor testvérek azonban képesek egymással játszani 3 évesen, mert együtt nőnek fel, de 3 éves korig ők is inkább csak egymás mellett játszanak.)

Megint én vagyok, igen, ezt én is hallottam, hogy netán az az EGYIK oka (a döntéshozók részéről), és talán az ilyen helyzetben levő kisgyermek számára talán még mindig jobb, hogy ébrenléti ideje felét egy (jó) oviban tölti.

De az esetek kisebb része szélsőséges, tehát pusztán ez

nem indokolja a kötelezőséget, 3 éves kortól (szakmailag), mert összességében több a hátrány a legtöbb, 4 év alattit óvodába erőltetni, mint előnye.

(És akinek ilyenek a szülei, akkor talán még a beszoktatás is egy újabb trauma volna neki 3 évesen, míg 4 évesen már nem biztos.)