Az normális, hogy egy ovis korú gyerek pofon vágja a szülőjét?

Ezt a fiunk is csinálja néha. De ő ezt már nagyon korán kezdte. De ő magát is ütötte egy időben, verte a fejét a falba stb. Szerencsére most már elhagyta ezeket és nagyon ritkán üt felénk is. Akkor ha nagyon fáradt és valamibe nagyon belelovallta magát. De természetesen nincs szó nélkül hagyva és nem mosolygunk rá. Valószínűleg ha ráhagytuk volna korábban is, akkor nem hagyta volna el a sok rossz szokását. Mondjuk nála azzal magyarázták a csapkodast stb, hogy rengeteg légúti betegség miatt a beszédfejlődése lemaradt, az értelme viszont fejlődött, ezért nagyon szélsőséges gesztusokat vett fel. És ebbe a repertoárba sajnos beletartozott a mások és saját maga ütögetése is. Szerencsére ahogy beindult a beszéde, úgy elhagyta ezeket és ma már tényleg elvétve fordul elő, hogy pofon csapna minket vagy egyáltalán elindítsa a kezét és megállítsa ő maga (mert ilyen is van).

Szóval persze lehet fröccsögni, hogy nevelni kell a gyereket stb, de sose tudhatjuk mi áll a háttérben.

Csöppet sem normális.

Nálunk az a tapasztalat, hogy oviba kerülve a gyerek egy csomó mindennel találkozik, amit neki nem szabad, más gyereknek meg igen, pl verekedés, csúnya beszéd, köpködés. Ilyenkor bemutatja a szülőnek az új tudományát, nem érti, miért nem szabad neki, ha másnak igen. Nálunk ütés nem volt, csak csúnya beszéd, és a gyerek, ha nehezen is, de megértette, hogy neki ezt nem szabad, akkor sem, ha a másiknak igen (mert az ő anyja letojja). Addig persze volt felháborodás, egyszer azt is közölte, hogy vigyem el az illető családhoz, akik romák, tizenegy gyerek van, alkoholisták a szülők, toprongyosak a gyerekek egyébként, mert ott biztosan jó, mert nekik bezzeg mindent szabad. Na, ez vicces helyzet volt.

Lehet, hogy aztán hazamentek és jól megagyalta a gyereket. Nem tudhatod.

Mindenesetre egy családon belül nem normális az ütlegelés. Senki részéről. Nem csak a gyerek pofozza a szülőt és a szülő pofozza a gyereket változat létezik, hanem van egészséges középút is.