Akinek 4 évesen nem rajzolt a gyereke, iskolás korában tudott írni?

Ha elmaradásban van a fejlődése, esélyesen lelki oka van, ha a szervi problémákat kizárták, akkor biztosan.

De lehet arról is szó pusztán, hogy a kisgyermek anyukájának van lelki gondja, az ugyanis kb 10 éves korig átragad a gyermekekre. Az változó, melyik gyermek miképp reagál arra, és mennyire látszik rajta.

De szoronghat is sajnos, valami miatt a gyermeked. Érhette ú kellemetlenség, lehet szó egy számára kellemetlen állapotról, pl oviban, vagy otthon, amit nem tud feldolgozni, ezért a fejlődésére sajátos módon kihat, akár pl gátlólag.

Ha ennyi helyen voltatok, csodálom, hogy játékterápiával még nem kerestek rá a lelki okokra...

Neked azt tudom javasolni, kedves szülő, hogy minél oldottabb próbálj lenni, kevésbé aggódni (ami nem feltétlen könnyű, de muszáj), hogy ennyivel kevesebb gátló tényező ragadjon át gyermekedre. Valamint oldott légkört biztosíts számára, de elsősorban ősziontét és következeteset! Kellenek ésszerű korlátok a kisgyermek érzelmi biztonsága érdekében!

Az oldott légkörhöz hozzátartozik, hogy játékosan viszonyulj hozzá, pl bevonhatod a házimunkába, játékosan, vagy ha játszol vele SOSE a teljesítményt nézd!

Teljesen lényegtelen, hogy technikailag milyen egy óvodás rajz! Sőt, jó, ha nem erőltetik a technikát, 7 éves kor alatt! Az óvodások rajza ugyanis nem technikai alapú, hanem azt rajzolja az ovis, amiRŐL tud -tehát elbeszélő jellegű az óvodás rajz, NEM technikai alapú-, és ösztönösen kivetíti érzelmeit a rajzain, ami arányokban (pl a virág hatalmas, az ember kicsi, vagy apa 2x nagyobb, mint anya, mert az apját isteníti, vagy épp fél tőle stb) méretekben, változatosságban, és száz más tényezőben megmutatkozik. Ez NEM technikai jellegű, semmi köze a majdani iskolás éveihez, és a majdani technikájához.

Nagy baj volna, ha az óvodás technikai alapon rajzolna, mert akkor az elaborációja (lelki feldolgozóképesség), pszichés, remek önterápiás képessége csorbulna a rajzon.

Hiszen az irreális megjelenítés az egyik eszköze az érzelmei ábrázolására! Ösztönösen. Ez olyan, mint felnőttnél a grafológia. Leli-tudati lenyomat az óvodás rajz, eképpen művészi és önterápiás alkotás is.

(A kamaszkori és felnőttkori művészetben se a technika a lényeg, mivel az csupán -egy lehetséges- művészi ESZKÖZ! Eszköz tehát csupán a technika.)

Attól függetlenül állítom, hogy baj van-e a gyermeked finommotorikájával, vagy ha nem volna avval gond.

A lényeg, hogy NE okozz neki teljesítménykényszert, áttételesen se!

Hanem oldottan játssz vele. Írtak itt konkrét ötleteket finommotorika fejlesztésére játékosan. (Papír tépkedés, csipeszelés.) Ezen felül tehát fontos, h oldott légkört teremts számára, de őszintén, tehát ha valami nyomaszt téged, vagy baj van, oszd meg a kisgyermekeddel, persze csak annyiból, ami rá is tartozhat, pl "hah, kicsi, anya most kicsit fáradt, mert apában vitázunk valamin, de megoldódik ám majd.... mégis olyan jó veled, örülök, ha tudok rád időt szakítani, nézd csak csip-csip-csóka, csipegetünk ezt-azt, látod, nem csak szomorú, hanem mókás dolgok is vannak! :)" ÉS játszatok... Együtt... Mondókázz az ovissal, énekelj neki, de sose akkor, ha azt lelkileg erőltetésnek éreznéd.

Optimum! Ez a kulcsszó.

Őszinte legyél vele, mégis törekedj megoldásokra, örömre, kellemes légkörre, de sose hazug módon. A gyermek érzi úgy is, ami titkolva van előtte, főleg, amíg még kisgyermek...