Miért az első 3 év a legmeghatározóbb a gyermek életében, hiszen arra nem is emlékezünk?

Ez valóban egy igen összetett és érdekes kérdés.

Véleményem szerint is ezek az évek, hónapok a legmeghatározóbbak,(az anyaméhben töltött időt leszámítva) hiszen ekkor alakul ki az igazi kötődés anya és gyermeke között (szoptatás, fürdetés, cirógatás, ölelések, játék, mondókák, stb) ilyenkor még annyira kiszolgáltatottak, hogy tőlünk várják az összes törődést, biztonságérzet-nyújtást és az első érzelmek is ilyenkor alakulnak ki. Ha ezek valami miatt nem működnek, akkor az egy életre szólóan meghatározza nemcsak a gyermek anyjához való kötődését, de ez fordítva is igaz. És ha gondolatilag nem is, érzelmileg biztosan emlékeznek a gyermekek ezekre a pillanatokra, a piciny korban átélt kellemes érzésekre, az anya és apa által folyamatosan, állandóan nyújtott puha melegségre, kedvességre, mély szeretetre. Szerintem ez a titok.

BIZALOM -BIZALMATLANSÁG

0-2 év csecsemőkor. Ezt a szakaszt Erikson az ősbizalom szakaszának nevezi. Ebben a szakaszban kell kialakuljon a gyermekekben a bizalom a szociális környezet irányába, melyet ebben az időben a szüleik illetve a gondozóik jelentik. A krízishelyzetet a bizalom kialakulása illetve ki nem alakulása jelenti, és ez a szülői gondoskodás függvénye. Amennyiben a szülő, gondozó mindig megjelenik ahányszor a gyermeknek szüksége van rá, amikor éhes, fájdalmai vannak, fél akkor a gyermekben kialakul a bizalom, későbbi élete folyamán nyitottabb lesz, megbízik társaiban. Ezzel ellentétes esetben, amikor a gyermek szükségleteinek kielégítése akadályozott, vagy nem akkor elégítik ki amikor igazán szüksége van rá, nem alakul ki az ősbizalom és a gyermek később sem fog ragaszkodni, nem fog tudni bízni embertársaiban. Erikson szerint pozitívan hat a további fejlődésre ha a krízis negatív pontját is megtapasztalja a gyermek. Ahhoz, hogy a kompetencia érzés megjelenjen, a személy kell érezze azt is amikor nem tud hatékonyan megbirkózni a különböző helyzetekkel.

II. AUTONÓMIA

2-3 éves kor, kisgyermekkor. Ezt a szakaszt az autonómia illetve kétségbeesés krízise jellemzi. Ebben az életkorban a gyermek fő tevékenysége az ürítést végző szerveire irányul, ekkor kell megtanulja kontrollálni, szabályozni vizeletét illetve székletét. Az első olyan szakasz amikor nyílt konfliktusba kerül környezetével, hiszen ezek olyasmit követelnek tőle mely nem áll összhangba saját késztetéseivel. Attól függően, hogy a család mennyire jól oldja meg ezt a konfliktust alakul ki a gyermekben az autonómia érzés. Ha a család megértő és időt hagy a gyermeknek a tanulásra, ha nyugodt a légkör, akkor a gyerek tudatában lesz annak, hogy valamit függetlenül is képes elvégezni. Ellenkező esetben kétségbeesik, felnőtt korában pedig antiszociális viselkedési formákat alkalmaz.

Erikson fejlődéselmélete szerint.