Játszótéri konfliktus verekedéssé fajult a gyerekek között. Hogyan reagálnátok le a helyemben a helyzetet?
A fiam nagycsoportos, és van egy ovistársa, akivel folyamatosan konfliktusa van. Elvileg barátok, szeretnek együtt játszani. Viszont a másik kisfiú folyamatosan "szekálja" az én fiamat. Én általában nem szólok bele a kisebb konfliktusos helyzetekbe, hagyom, hogy a gyerekek megoldják. Viszont amikor már jelezte a fiam, hogy őt frusztrálja ez, akkor mondtam neki, hogy szóljon a másik kisfiú anyukájának (akivel amúgy gyakran szoktunk beszélgetni). Akárhányszor szólt neki a fiam, az anyuka úgy reagálta le a dolgot, hogy "Nem szép dolog árulkodni, és hogy az árulkodás is csúnya dolog". Mivel a másik anyuka továbbra sem szólt rá a gyerekére, és a fiamat még mindig szekálja, ezért a fiam elkezdte ütögetni a másik gyereket, ha szekálta amaz. Ez legutóbb odáig fajult, hogy amikor a fiam épít a homokozóban egy várat/vulkánt, akkor a másik fiú odajön, és szórja az építményre a homokot. A fiam többször is rákiabált, hogy ne csinálja, de mivel a másik nem hagyta abba, ezért elkezdte verni a fiam őt.
Nem akarom felmenti a fiamat, megbeszéltem vele többször is, hogy nem szép dolog verekedni stb... Csakhogy a másik anyuka engem vesz elő, hogy beszéljek már a fiammal, mert félti a sajátját.
Múltkor is észrevette otthon, hogy a fia mellkasán van egy karcolás. A gyereke azt mesélte neki, hogy az én fiam szúrta/verte meg bottal. Az igazság az, hogy ott voltam mellettük fél méterre, amikor ez az incidens történt. Elmondtam az anyukának is: A fiam kölcsönadta a botot (amit aznap más barátaival "díszített" ki puskának) a másiknak, majd mikor hazamentünk, visszakérte. A másik kisfiú nem adta vissza, mondván az neki is tetszik, és neki kell. Semmi verekedés nem történt, csak az egyik az egyik végét, a másik a bot másik végét fogta. Én voltam az, aki megfogta középen a botot, és kihúztam a kezük közül, miután a másik kisfiú többszöri szóbeli felszólításomra sem volt hajlandó odaadni azt.
Én eddig azt hittem, hogy szimplán csak neveletlenek a gyerekek, de mint legutóbb kiderült, nem csak erről van szó. Ugyanúgy homokozós eset, ugyanazzal az anyukával, csak most a kislánya volt a másik fél.
A fiam építményéből a kislány egy lapát homokot elvett, hiába kérte szépen többször is, hogy ne tegye. Ezért cserébe a fiam a kislány homokkupacából elvett egy marékkal. A gyerekek részéről ennyivel le is volt tudva, csakhogy itt a kislány (aki kiscsoportos ovis) anyukája rászólt a fiamra, hogy "Nem igaz, hogy nem tudsz adni egy lapát homokot az ...-nak. Csak egy kis homok. Miért kellett neked elvenned az övéből? Nem lesz semmi baja az építményednek attól, hogy ... vesz belőle".
Szerintem vagy elfogadjuk az adok-kapok verziót (azaz ha a kislány elvesz, akkor az én fiam is hadd vegyen el tőle), vagy pedig egyáltalán nem elfogadott az, hogy a másik engedélye nélkül elvegyünk máséból. Utóbbi esetben viszont nem az én fiamat kellene leszidnia, hanem a saját gyerekére rászólnia. Az nem működik, hogy az ő lányának mindent lehet, de a másikénak meg semmit!
Én abban a szellemiségben nevelem a fiamat, hogy tiszteletben kell tartania azt, hogy mi a másé, és ha ő nem akarja, hogy vegyen belőle, akkor azt el kell fogadnia.
Arra sem szeretném rászoktatni a fiamat, hogy elfogadja, hogy bárki azt csinál vele vagy a "tulajdonával", amit akar. Mert szerintem nem így van! Igen is az a kevesebb, mint egy négyzetméternyi hely a homokozóban hadd legyen már az övé, és hadd dönthesse el, hogy kit enged oda vagy kit nem az építményéhez. (itt megjegyezném, hogy sokszor más fiúkkal áll össze építeni, és semmi probléma nincs velük)
Természetesen arra is felhívom mindig a fiam figyelmét, hogy lehet, hogy valaki véletlenül lerombolja (pl ráesik egy gyerek a homokvárra) vagy még kicsi a gyerek, és nem érti (de ilyen esetben anyuka vagy apuka mindig ott szokott lenni a kicsi mögött).
De szerintem a direkt csak azért is veszek, mert nekem ahhoz van kedvem, és tojok a másik gyerek fejére viselkedés nem elfogadott a játszótéren sem!
A kérdésem pedig az lenne, hogy ti az én helyzetemben mit tennétek? Hogy beszélhetném meg az anyukával azt, hogy nevelje már meg a gyerekeit, azok után, hogy végül is az én fiam verte meg az övét?
Az egészhez hozzátartozik, hogy az én fiam sem egy angyal, szokott szájalni más gyerekekkel oda-vissza. Viszont soha nem csinál olyat, hogy más dolgához/építményéhez odamegy, és szó nélkül azt csinálja vele, amihez kedve van! Nem irigy, a játékait (amivel épp nem játszik) odaadja teljesen idegen gyerekeknek is.
válasza: válasza:Előrebocsátom, hogy kicsit kisebb gyerekem van, és szerencsére ilyen helyzetbe még nem kerültem.
Ha jól értem, ovistársról van szó, de ezek délután, játszótéren, óvodán kívül történtek (hisz az anyukák ott voltak).
Nos, teljesen egyetértek veled szinte mindegyik esetben!
A kisfiúval kapcsolatban azt javasolnám a helyedben a fiamnak, hogy ne barátkozzon vele az óvodában. Akkor a másik talán nem vele fog foglalkozni a játszótéren sem.
Konkrét esetekben:
"Ez legutóbb odáig fajult, hogy amikor a fiam épít a homokozóban egy várat/vulkánt, akkor a másik fiú odajön, és szórja az építményre a homokot. A fiam többször is rákiabált, hogy ne csinálja, de mivel a másik nem hagyta abba, ezért elkezdte verni a fiam őt.
Nem akarom felmenti a fiamat, megbeszéltem vele többször is, hogy nem szép dolog verekedni stb... Csakhogy a másik anyuka engem vesz elő, hogy beszéljek már a fiammal, mert félti a sajátját."
Egy vállrándítással elrendezném, hogy akkor ne hagyja, hogy tönkre tegye a fia az én fiam homokvárát.
A bot:
Én eleve nem hagytam volna, hogy bottal játsszanak, pont azért, mert ha huzakodni kezdenek, akkor véletlenül sérülést lehet okozni. Ez most semmi, de pl. az egyiknek a szemébe is mehetett volna a bot.
Kislány viselkedése, anyuka rászólása:
Otthon négyszemközt megmondanám neki, hogy helyesen tette. És hogy a másik anyuka butaságot beszélt. És hogy nincs mindig igaza a felnőtteknek. Ahhoz igazodjon, amit én mondok (meg az anyja), mert mi mindig a javát akarjuk. Más felnőtt szavait ne vegye készpénznek. Ezzel egyébként az idegenek iránti óvatosságra is nevelném, ami szintén fontos.
A másik anyuka bunkónak neveli a gyerekeit. Sokan vannak így, nem tudsz mit csinálni velük.
válasza:Nagyon ellenszenves a stílusod, több konfliktusból is kihúzod magad, egy gyereket küldesz megoldani a gondot egy felnőttel, és csak akkor lépsz be, mikor már verekedésig fajult a helyzet..
Én már az elején szóltam volna a fiamnak, hogy csak azzal játszon, aki szépen tud játszani. Ne a másik anyjának szóljon, hanem nekem, én majd odamegyek él szólok a kisfiúnak, hogy hagyja játszani a gyerekem, a nem az nem. Ha nem hagyja, én szólok az anyjának, és vállalom a konfliktust, nem egy gyereket küldök egy felnőttel szemben.
A most kialakult helyzetre pedig, megvárnám a következő konfliktust, és akkor szólnék. Régi sérelmeket felhozni nem hatékony konfliktuskezelés. Ha nem tudtok megegyezni, megmondjátok a gyerekeknek, hogy ne játszanak együtt, és kész. Nem vesztesz semmit, ha anyuka eltiltja a gyerekeit a tiédtől.
válasza:Én valahogy véletlenszerűen ugy reagálom le az ilyeneket hogy eltereléssel neki állok foglalkoztatni őket.
Pl amikor gyerekem rombolta vki várát, vagy az övét, egyből nekiálltam melléjük egy "parkolot" épiteni a dömpereknek és kértem kiságat zászlonak, stb
Az egyik kisfiu pl a homokalagitakban áramot szerelt amit az én fiam meg mindig betemetett (kisebb volt) és elkezdtem játszani hogy földrengés volt, szervizt kérünk, azaz foglalkoztattam a sértett felet és beválik.
A legtöbb konfrontálodas amugy is abbol ered hogy nincs irányitas (pl ovonő) hanem szabadon játszanak a gyerekek az egyéni "törvényeik" szerint.
Általában mivel a masik fél anyukàja szinte ott sincs, kb olyan szerepbe bujok pillanatokra mintha én lennék 2-3 gyerekkel lent, azaz játékokat eszelek ki ami mindenkinek jo.
A botos sztorinál pl azt mondtam volna a masiknak hogy csinàlkatok egyutt még egy puskát. A gyerekem megmutatja, te hozz falevelet. Egy igazi vadászpuskaaa lesz
válasza:Hát, először is nem egy gyereket küldenék a szülőhöz megbeszélni a dolgokat. Én mennék oda, és kerek-perec megmondanám neki, hogy a "gyereked szekálja az enyémet, szólj rá, de ne csodálkozz, ha a gyerekem visszaszekálja".
Ha mégis a gyerekem ment volna oda szólni, és anyuka ilyen "nem szép dolog árulkodni" szöveggel ledegradálja az ő problémáját, akkor odamennék anyukához és közölném vele, hogy igen is "szép dolog megvédeni a saját érdekünket, viszont nem szép dolog ledegradálni egy gyereket, és nem szép dolog szekálásra nevelni a gyereked".
Én elég őszinte vagyok. Tudom, hogy az ilyen anyukák nem az igazság bajnokai és mindenféle lelkiismeret nélkül megszégyenítenek más gyerekeket, ezért én sem lennék kedves vele.
Az, hogy a fiam megvédi magát, akár verekedéssel, büszke lennék rá. Nem azért, mert verekedett, hanem meg megvédte magát. Persze folyamatosan arra tanítom a fiam, hogy nem szép dolog verekedni, de van, hogy elkerülhetetlen, és igen is van, hogy bele kell állni a vitába, különben alul marad, és tovább folytatódik a szekálás.
Anyuka reakciójára pedig - amikor a kislány elvette a homokot az építményből - kapásból azt válaszoltam volna vissza, hogy "ha az én fiam építményének nem lesz semmi baja, ha elvesz a lányod egy kis homokot, akkor a te lányod építményének sem lesz semmi baja, ha a fiam elvesz belőle egy kis homokot. Ja, hogy ez mát nem tetszik neked. Akkor szoktasd magadat és a lányodat ahhoz a gondolathoz, hogy azt kapja vissza, amit ő csinál mással!"
Tudja már anyuka, hogy hol a helye.
Mindenkinek köszönöm a választ!
3-as, igen, így is lehet nézni a dolgot. És bevallom, többször is úgy érzem, hogy jobban meg kellene védenem a fiamat. Viszont ott van bennem az is, hogy sem kedvem, sem energiám, sem időm nincs arra, hogy más gyerekét neveljem. Úgy gondolom, nem az én feladatom más gyerekére rászólni, főleg nem egy 6 évesre, akinek már rég meg kellett volna tanulnia az íratlan játszótéri (szocializációs?) szabályokat! Nagyjából ugyanolyan habitusú a két gyerek, és az enyém mégis tudja, hogy mit szabad és mit nem... Ez is csak úgy alakult ki, hogy rengeteget beszélgetek a fiammal a napjáról. Milyen negatív/konfliktusos helyzet volt az oviban, és otthon megbeszélem vele, hogy szerintem hogy kell kezelni ezeket a helyzeteket, mi a teendő ha legközelebb ilyen előfordul stb... A játszótéri dolgokkal szintúgy így csináljuk. Vagy ott helyben, vagy otthon nyugodt környezetben átbeszéljük a dolgokat. Tehát nem csak úgy magától tartja be a szabályokat, hanem nagyon sok idő és türelem volt, mire ezt a rendszert bevezettem nála, és mostanra már napi szintűek az ilyen beszélgetéseink. Elsősorban azért is, mert egyedülálló anya vagyok, és nekem nagyon számít az, hogy a későbbiekben nyugodt szívvel el tudjam majd engedni egyedül is bárhová.
Tehát egyrészt egyetértek veled, hogy jobban ki kellene állnom a fiamért. Másrészt viszont ott van az, hogy hiába szólok rá más gyerekére, ha az nem hallgat rám.
Nyilván, az anyja már túlságosan elnéző a saját gyerekeivel (mert minden anya bizonyos szinten elnéző a sajátjával, csak ez már az a szint, amikor mindkét fél kárt szenved belőle).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!