Mi volt eddig a legnagyobb dolog, amivel a frászt hozta rád a gyermeked?

Megbeszéltük, hogy átmegy a barátnőjéhez játszani, 3-ra várja. Mobilja nála, 5-re jön.

Véletlenül kibukott, hogy nem náluk van. Hívtuk, de ki volt kapcsolva.

Abban a fél órában, amíg előkerült, öregedtem 10 évet, és az egész rokonság meg baráti kör őt kereste.

Egy másik osztálytársával összefutott, hozzá ment át, a telefonját meg "valaki" szétszedte, elmozdult a SIM kártya, azért nem lehetett​ hívni. Elsőre nem értette, mi a gond azzal, hogy máshoz ment át, de elbeszélgettünk.

(Csendes falu, nulla forgalom, fényes nappal, itt teljesen normális, hogy egyedül átmennek egymáshoz vagy ki a játszótérre.)

Akkor volt 10 éves.

Tavaly áprilisban a téren játszottak a fiúkkal. Mi is ott voltunk, beszélgettünk szülők. A fiúk gondoltak egyet, elmentek bicajozni. Mindig csak látótávolságon belül bicajoztak addig. Egy nagyobb fiú elcsalta a fiamat, lementek a parton. Ő a járdán akart menni, de olyan idiótán van megcsinálva, hogy egy oszlop van a járda közepén, ki akarta kerülni, de elesett, nagyon lehorzsolta az arcát, kezét, vállát. Kb. 2 percre tűntek el a szemünk elől. Mikor megláttam, nem tudtam, hogy leszidjam, amiért elment kérdezés nélkül, vagy megölelgessem. Persze az ölelgetés, vigasztalás maradt. 6,5 éves volt.

Most március végén fociedzésen kificamodott a hüvelykujja, hát pont láttam az esetet, elég csúnya látvány volt, de muszáj volt tartanom benne a lelket, mert ő is nagyon megijedt, nekem a gyomrom kb. akkora volt, mint egy szilvamag. Most 7,5 éves. És még mennyi balesete lesz.... :)

2,5 évesen keresem a kapu kulcsát...hosszú fém kulcs... arra megyek be a szobába, hogy a konnektorba bele dugta valahogy. NA most gyerekzáras, nem olyan helyre ahol megrázhatja, hanem valahogy oda a gyerekzár és a bemeneti nyílás közé....de ha nem lett volna benne gyerekzár...bele se gondolok..és soha életében nem nyúlt egyébként a konnektorhoz, nem is értem hogy jött neki...és egyből fém tárgyal...

a másik, a kishúgának 4 hónapos, bele tett egy fél retket a szájába...szerencsére időben odaértem.

harmadik nem rég, autóval parkoltam az úttest szélén, kicsit épp raktam be hordozóstúl, mondtam a nagynak (2,5) ne mozduljon mellőlem, erre átrohant a kocsi túl oldalára ahol ő szokott beszállni, az úttesten meg pont jött az autó, kb. 60-al húzott el mellette fél méterre...az ütő megállt bennem...érdekes az elmúlt 2 évben nem nagyon művelt ilyeneket, most valahogy figyelmetlenebb.

A kisebbre rádőlt egy álló tükör..össze is tört...de szerencsére a babának nem lett bjaa, 7 hónapos volt..ágyról estek le mindketten - szerencsére mindketten puha tárgyra ami ott volt a földön így szintén nem lett baj.

A nagyobb 13 hónapos volt kb, mikor fürdésközben felállt és áthajolt a kád peremén, már esett lefele, úgy kaptam el, röptében...fejjel borult volna..mákom volt...

a kicsi most nem rég 6 hónaposan babahordozóstúl leborult egy székről..s.zerencsére be volt kötve, az megfogta, de a feje előre billent, az állával lefejelt egy széket, kicsit lila lett neki, semmi komoly...

a nagy a betont fejelte meg a mamával 2 évesen, az mélyebb vágást cisnált a homlokán, 1 év volt mire eltűnt teljesen a heg, és mák hogy eltűnt..

na ennyi...jó sok vaj van a fejemen :))

Két éve az akkor 2 éves kisfiam anyukáméknál aludt (imád ott aludni). Késő este anyukám férje hívott, hogy ne ijedjek meg, bevitte a mentő a fiunkat a Heim Pálba. Semmit nem mondott, nem akarta ránk hozni a frászt. Arra kért, hogy azonnal induljunk. Az akkor 4 hónapos kislányunkat betettük a hordozóba, be a kocsiba, és rohantunk a kórházba. A fiunkat épp vizsgálták, a lábán képtelen volt megállni, a szemei fennakadtak, nem tudott megszólalni. Kiderült, hogy anyukám elfelejtette feltenni a szekrény tetejére a gyógyszeres neszeszerjét, a fiunk pedig beszedte anyukám Rivotriljait (akkor tudtam meg, hogy anyukám ilyen nyugtatót szed). A következő 3 napban nem volt egy tiszta pillanata a fiamnak. Az első éjjel teljesen lebénult, a szer teljesen kiütötte, újra bepisilt az akkor már szobatiszta fiam. Másnap reggelinél láttam, hogy nem tudja felemelni a karját, a villa kiesett a kezéből, a kakaó kifolyt a száján. Ez volt az első alkalom, hogy átadtam a fiam a férjemnek, kiszaladtam a vécébe, és leroskadva zokogtam. Azt hittem, örökre így marad. Ráadásul a dokik nem igazán biztattak, ugyanis a saját bevallásuk szerint nem volt még olyan mérgezéses esetük, amikor ilyen kisgyermek ennyire brutál durva, erős nyugtatót szedett volna be, ráadásul több tablettát. Aztán jöttek még durva pillanatok, pl. amikor kezdett kimenni a szer, és jött a remegés, reszketett-jajongott a fiam. Meg amikor először megpróbált lábra állni a begyógyszerezés után, és utána kellett kapnom, mert úgy dőlt el, mint egy darab fa. Jesszusom, még most is megkönnyezem.

A kislányomnak "csak" motoros balesete volt, egy rövid lépcsősoron gurult le, megúszta vérző orral és egy bibivel.

Tavaly nyáron a balatonon voltunk nyaralni. Akkor volt 2,5 éves a lányom. Talált magának egy kisbarátnőt olyan 7 éves lehetett. Mindig szem elött voltak, csak a víz szélére mehetett be egyedül ha beljebb akart menni akkor mondtunk neki szóljon. Illetve a mellettünk lévő homokozóba illetve a kis játszótérre mehetett. Ott láttuk. Épp etettem a kisöccsét ő akkor 1 évea volt. Szóltam anyóséknak hogy figyeljenek rá. Mire felnéztem nem volt sehol. Se a homokozóba se a jatszón, a vízbe se láttuk. Odamentünk a barátnője anyukájához hogy nem e látta őket. Körülnézett majd odavezetett a kijárat melletti csatorna szerűséghez. Hát ott volt lent a lányom épp békát etettek.

Fiam leesett a lépcsőről (3 fok az egész) a homloka a szeme illetve a szeme alatt lett sebes.

Fiam kb 1,5 éves volt ráesett a tesóm palotapincsijére. Ahogy akart kimászni a kuyta alóla lekarmolta a szemét. Ömlött belőle a ver azonnal be az ügyeletre ott kiderölt kb fél centis sérülése lett a szeme alatt.

Uj házba költöztünk. Az olyan, hogy 2 ház van egy hosszú bejárattal, olyan mint a bekötő út. mienk a hátsó ház. Ültünk be a kocsiba a lányom elkezdett kifele laszaladni, de olyan gyorsan, hogy éppen az út szélén fogtam meg. Akkor volt 1,5 éves. Elég forgalmas az az út, 2 gyár is van az utca végén.

Hát a hideg futkos a hátamon ezeket olvasva, bele se merek gondolni, hogy mi minden történhet a mi gyerekünkkel aki most még csak 8 hónapos.

Főleg a Rivotrilos sztori akasztott ki, megkönnyeztem, de a nagyira végtelenül pipa vagyok. Bocs, tudom, hogy semmi közöm hozzá.

Előreszaladt a kisebb 3 éves(kb 7 métert) és egy utcavonalra nyilo nyitott garázsajto előtt legyökerezett a lába. Én oldalrol az ajtonyílásban (ajto es kapufelfa közti résen)mozgást láttam, váltig meg voltam rola győződve, hogy tolat kifelé az auto. Sikítozva rohantam felé(nem is tudtam, hogy van ilyen hangom) hogy gyere gyere el onnan! Persze pillanatok alatt odaértem (ami amugy nem lett volna elég az elkapáshoz, sofőrőn mult volna csak...)es egy kedves idős férfi állt ott aki éppen pakolászott es mosolyogva mondott olyasmit, nincs semmi, nem törtenik semmi. Hirtelen nem értettem a szavakat se, kellett egy szusszanásnyi idő magamhoz térni.

(Csak előtte pont olvastam, hogy valaki így gázolta halálra a saját gyerekét, aki elbujt a kocsi mögé, be is akadt alamje és rátolatott valami lejtős rozoga kijáron)

De ez a hirtelen kiszaladás máskor is volt 2 éves korában, pláne autout felé, pedig kozel voltam, hajoltam utána elkapni, erre kibicsaklott a bokám, de éles fájdalommal mintha eltört volna, a gyereken mult csak, hogy megállt az utszélén csak ugy magátol

Mindkét esetben csendes, alig forgalmas helyen sétàltunk.

De babakorában a nagyobbnak meg a polcra tett kézi sulyzo esett le centivel a feje mellett..

hat a nagyinak se konnyu biztos.teljesen ki volt/van, az en anyam sose bocsajtana meg maganak...ez durva 5os..

utolsoelotti az en szemem ugyanugy kaparta ki szinten egy pincsi jellegu korcs, a papamek kutyaja, jatszani akartam csak vele mikor odakapott...azota is ott a heg a szemem sarkaban

5-ös vagyok, a rivotrilos:-(

Ez az eset ugye 2 éve történt. Furcsa mód (vagy talán érthető) nem nagyon beszélünk róla. Mintha mindenki mélyen eltemette volna magában azt a szörnyű néhány napot. Akkor átbeszéltük, a férjemet többször kellett nyugtatnom, képes lett volna szétszedni anyukámékat. Azt tudom, hogy akkor anyukám nagyon szégyellte magát, iszonyatosan készen volt az azt követő néhány hétben. Az én érzéseim...én ismerem anyukámat, tudom, hogy a világon nincs Nála szerető anyuka/nagymama. Rettenetes, hogy pont az Ő felügyelete alatt történt ez meg (persze, inkább meg sem történt volna). Anyukámért tűzbe mennék, annyira hiszek Benne, még ezután az eset után is. Ternészetesen kellett nekem is néhány hét, hogy túljussak a sokkon, és újra a közelünkbe engedjem anyukámat. Azóta már mindkét gyerkőcünk aludt Náluk, sosem tudom úgy elengedni Őket, hogy ne kérdezzem meg, vajon elpakolta-e jó helyre a gyógyszereit.