Lopkod a gyerekem és ez már az iskolában is feltűnt. Mit tegyek?
8 éves, második osztályos.
Jó az anyagi helyzetünk, mindent megkap, amit szeretne. Tehát nem az van, hogy irigykedve nézi, hogy a másik gyerek mikkel játszik, miket használ. Mert ha a nagyszülők előtt kiejt valamit a száján, az másnapra már tuti az övé, de tőlünk is gyakran kap játékokat, vagy amit éppen szeretne.
Viszont ez az utóbbi időben tűnt fel, hogy a sulis táskájában van 1-1 ismeretlen dolog, apróbb játék. Tegnap pl. egy komplett színesceruza készlettel jött haza, és azt mondta, hogy kapta a tanító nénitől, mert hibátlanok lettek a feladatai... Vagy pl. 2 hete is itt aludt két barátnője és másnap hívott az egyikőjük anyukája, hogy nem maradt-e itt a lánya babája, mert nem találják. Én pedig a játéktartók mögött találtam meg, szinte eldugva. Ma reggel pedig megállított a folyosón az egyik tanítónő, hogy írjam már rá a lányom ceruzáira, radírjaira legalább a monogrammját, mert több szülő jelezte, hogy eltűntek dolgok a gyerekeik tolltartójából, padjukból. Én pedig azonnal a lányomra gondoltam és nem értem, miért csinálja ezt.
Mindenből olyan van neki, amilyet ő választott, rengeteget foglalkozunk vele, megyünk erre-arra, játszunk közösen. Ez látszik is rajta, mert nagyon jó képességű, nem olyan gyerekről beszélek, aki ne fogná fel, hogy ez nem jó. Sőt, most is mikor selejteztük a játékait, ruháit, ő mondta, hogy ami nem kell, adjuk oda az egyik kislánynak az osztályból, akik nagyon rossz anyagi körülmények között élnek.
De pl a boltban semmit nem akar így eltenni, még a legkisebb cukorkát is a kosárba pakolja.
Szerintetek mit kéne tegyek? Érdemes lenne pszichológushoz vinnünk, vagy először próbáljunk meg mi beszélni vele?
Nálunk ugyanez volt. Ő se tudta megmondani, miért csinálta, vagy ezekre a vackokra miért volt szüksége.
Elbeszélgettem vele, hogy nagyot csalódtam. És ha ezt észreveszik a suliban, akkor senki sem barátkozik vele.
Azóta nem fordult elő.
De nem értem, hogy mit rontottam/rontottunk el...
Reggel együtt vagyunk mind a hárman (én, apa, a lányunk), közösen reggelizünk, közben beszélgetünk.
Délután is vele vagyunk, tanulunk vele, játszunk, vagy megyünk valamerre, mindig elmeséli, hogy telt a napja, mit csináltak a suliban. Ha különórája van, akkor néha megvárjuk, megnézzük, ha szeretné.
Este is segít a vacsorában, vagy amíg én főzök, sütök, ott van velem és beszélgetünk, vagy közben társasozunk, kártyázunk, vagy apával vannak, esetleg itt van pár barátnő, vagy ő van náluk. Néha iPadezik, laptopozik, de nem az van, hogy hazaérünk és azonnal mással foglalkozunk és nem törődünk vele.
Mindent megbeszélünk vele, bevonjuk a döntéseinkbe is (persze ami érinti). Szóval nem hanyagoljuk el, bár tény, hogy sokat van a nagyszülőkkel is, de ők is imádják és szeret velük lenni, néha külön ő kéri, hogy ott aludjon, ők vigyék suliba, vagy menjenek érte, stb.
Mindenképpen beszélnék erről egy pszichológussal, mert ő is érzi hogy ez rossz és még hazudik is hozá :(
Azt nem tudom mi az oka, de ne magadat hibáztasd hanem a megoldáson dolgozzatok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!