Hogy kell megtanítani egy kisgyereket arra, hogy kiálljon magáért?

Adtam már ezt a tanácsot.

Én szoktam a gyerekkel harcolni és engedem érvényesülni néha az akaratát.

Szerintem emiatt mer néha kiállni ellenem is és mások ellen is, amikor egyébként nem ő a főnök.

Harcnál egyenlő felek vagyunk, általában megkergetem, vagy ha ő kezdeményez akkor megcsikizi a talpam vagy kiveszi a kezemből a telefont, a füzetet, tvirányítót ami épp ott van. Szóval csinál valamit, amit nem szabad. Ilyenkor tudom, hogy harc lesz, megkergetem hamm hammal, aztán ő kerget, ha elkapom megcsikizem, belefújok a pocakjába, megharapom a lábujját, vagy csak lógatom, vagy mindet egyszerre. Ő is támad, folytatja a "rosszalkodást" vagy megpróbál belefújni az arcomba/orromba, felcsimpaszkodik a hátamra, próbál rámülni, belenyúlni a számba meg ilyenek. Nagyon vicces, mindketten élvezzük. Ettől függetlenül, ha rászólok más esetben, szót fogad.

Szerintem az is sokat használt, hogy babakora óta dönthet. Nyilván nem nagy dolgokban, de mondjuk választhat zoknit akkor is, ha én már rá akartam adni egyet, mondhat ellent nekem, aminek néha engedek, ha reálisnak látom. Pl teát vagy üdítőt vagy tejet akar inni, én meg mást töltöttem neki.

És ezt mind egy nem beszélő 2 éves teszi, aki visszaveszi(kérni nem tudja), amit elvesznek tőle. Nem mindig ítéli meg helyesen a dolgokat, van, hogy ő az, aki elvesz dolgokat, de megkínálni is szokott más gyereket játékkal.

Bölcsis, de játszótéren én is tanítgatom neki a szabályokat.

3-as totál hülyeséget ír.

Egy alamuszi gyereket nem lehet "megtanítani" erre, főleg nem 2 évesen.

Tudom, mert egy nagyon mulya fiam van. Ha idegen szólítja meg, szoborrá dermed. Lefagy. Mindegy, hogy felnőtt, vagy gyerek.

Én hiába "birkóznék" vele "edzés" gyanánt, én az anyja vagyok, nem egy idegen gyerek. Nekünk más a viszonyunk, nyilván velem több mindent enged meg magának, mint egy vadidegennel.

Ezt nem lehet "tanítani" nekik. Fiam hiáába volt bölcsis 2,5 éves korától, akkor is ilyen volt a játszótéren pl. Most ovis, vegyes csoport 30 gyerek. Valamit "fejlődött", de idegenekkel szemben még mindig tartózkodó.

1: csakhogy a te gyereked nem "félénkebb, visszahúzódóbb", ahogy a kérdező is írja, meg amilyen az enyém.

Ilyen gyereknek nem lehet TANÍTANI ezt.

Szerintem sem tanulja, mint a számokat, vagy a bukfencet, hanem ráragad a küzdés és az egyenlőség, akaratérvényesítés a jellemére, formálja a személyiségét. Beleépül, hogy amit akar, azért küzdjön. Akár szavakkal, jelzésekkel, akár tettel.

Nyilván verekedni nem tanítom, azt nálunk sem szabad, fájdalmat nem szabad okozni, de egy gyerekre anno ráült a bölcsi első hetében pl. Más gyerek meg harapott, nála ez nem játszik. Ütni sem üti a gyerekeket, hanem oddébbtolja őket. Szerintem ezeket a játékunkból "tanulta".

Illetve már csapkod, és egyszer harapott is (gondolom eltanulta bent), de alapvetően más módszerei vannak az akarata kinyilvánítására.

Egyébként mikor babaként vittem először játszótérre 1 éves kora körül, kis puding volt, a nagyobb gyerek lazán elvette a labdáját ő meg nem csinált semmit vagy beelőzte a csúszdánál más.

Nemtudom, hogy ez a korának tudható e be, vagy habitusváltozás történt, de mióta nem kímélem mert nem baba, azóta kiáll magáért.

Egyébként te autózás vagy babázás közben is az anyjaként játszol vele?

Mert ilyenkor én pont úgy viselkedek és játszok, mint egy gyerek tenné. Mintha barátok lennénk, vagy én is idegen gyerek lennék. Ilyenkor egyenlő a viszonyunk, nagyon élvezi, máshogy szólok rá, ha valami nem tetszik, mint általában.

Attól, hogy játszok vele, a személyem még ugyanaz. Ismer engem, az anyja vagyok.

A játszótéren a gyerektől sem a viselkedés miatt dermed le, hanem mert IDEGEN. Aztán meg persze a viselkedésére gyakorlatilag úgy reagál, hogy engem keres, hogy "anya segíts".

Akinek nem ilyen személyiség a gyereke, az nem érti ezt.

Ahogy egyik válaszoló írta, idővel rájön, hogy hogyan érvényesüljön, hogyan reagáljon mások viselkedésére, amikor közösségbe kerül. Már ha akar. Van, aki mindig "csendes figyelő" típus marad...