Harapás ellen bors a szájba?

Mondd, hogy viccelsz! :)

Ha nem, elvenném tőled a gyerekeket izibe.

Nem értek vele egyet, elég brutálisan hangzik, de kíváncsi vagyok, hogy csinálnád? Megharap és utána szólsz, hogy várjon egy kicsit, csak megkeresed a borsot...? Mire odaviszed, már rég elfelejtette, miért kapja. Vagy bekened magad? :)

Nekem az egyik akkor volt harapós egy-egy időszakra fél-másfél éves kora között, amikor jött a foga. Megbeszéltem vele, hogy finoman lehet, játékból, meg is mutattam. Tetszett neki és pár alkalom után nem volt gond.

A másik meg kb. két évesen harapott néha viccből (amikor pl. oroszlánt játszott), vele is megbeszéltem, ő is megértette. Ha mégsem úgy sikerült, rászóltam mérgesen és komolyan, hogy nem szabad, mert fáj, de neki nem igazán lett szokása.

te hülye vagy hülye vagy? Más opció nincs.

Utána kicsit levágnám a kezed, mert miért ne, olvastam a neten, hogy van, ahol szokás.

Biztos vagyok benne, hogy néhány gyereknél segít a megbeszélés, de nem mindnél. Barátnőm fia is harap, múltkor az én 8 hónapos babám harapta arcon, amikor odakúszott a játékához. Hiába szólt rá többször az anyja, nem használt. Mondta, hogy ezzel küzdenek, egyelőre nem találta meg a megoldást.

Egyáltalán nem korodbeli az én fiam, hiszen 10 hós, de ő is harapott. Nála az erőteljes "Nem!" fejrazassal egybekötve segített. Persze még előjöhet ez a szokás később. Szóval csak annyi, hogy van, akinél használ a megbeszélés, van, akinél nem.

Még egy módszer eszembe jutott. Testvérem kicsiként (kb. másfél éves volt) mindig feltette a lábát ebédnél az asztalra. A raszólás természetesen nem használt, apa ezért azt csinálta, hogy belecsípett óvatosan a lábába, közben viccesen grimaszolt. Vagy néha mondta hozzá, "asztalon a pici láb, megcsípi a bogár". Testvérem nevette is meg nem is ezt. Kicsit fájt is neki gondolom, de a szitu meg vicces volt. Utána incselkedéssé szelídült a dolog : kezdte emelni a lábát, apa "bogár keze" meg már indult is. Kacagta, zsiványul nézte apát. Aztán meg abbahagyta.

Ne érts félre, nem vagyok híve a fizikai fájdalomokozásnak, de nem is hiszem, hogy annyira fájt volna ez a dolog testvéremnek. Sokkal inkább látott benne játékot, ez a reakciójából egyértelmű volt. Én ebből annyit szűrtem le, hogy a játékosság fontos a leszokatásban, esetleg inkább ilyesfélét találj ki. A borsos dolog talán nehezen kivitelezhető.

Gondolom, ha elkezd káromkodni, akkor meg kimosod szappannal a száját. Hát csak gratulálni tudok.

Az én javaslatom is az lenne, próbáld ki magadon.

A büntetés egy dolog. A szándékos kínzás meg egy másik kategória.