3 éves gyerekkel hogyan bánjak, miket lehet vele csinálni?

Ülj le vele matricát ragasztani, vagy rajzoljatok, vannak társasjátékok ,amit már ennyi idősen megért, még ha nem is játszátok végig.

Vagy játszatok boltosat, orvososat, főzzetek a játékkonyhában. Gyurmázni is lehet, vagy még jobb, ha begyúrsz előre egy linzertésztát, és abból csináltok figurákat, utána megsütitek. Hidd el, nagyon boldog lesz, ha megkínálhatja a szüleit olyan sütivel, amit ő sütött.

Jó ötleteket mond az első. Sajnos nehéz távban igazán felkészíteni bárkit is erre, akinek nincs gyakorlata, se spontán érzéke még a kisgyermekekhez. 20 körül én is gyámoltalan voltak picikkel együtt. Sőt, még 25 körül is valamelyest, amikor pedig már volt hébe-hóba tapasztalatom róluk.

Szóval gyakorlat teszi a mestert, tudod. ;) :)

Ezen felül amit hozzáteszek az elsőhöz, hogy figyelj más felnőtteket, hogyan bánnak a kisgyermekekkel, mégpedig különösen jegyezd meg a gyermek fél év pontos életkorát és nemét, és azt, hogy van-e hangsúlyos sajátsága, pl fogyatékkal él-e és milyen fokon! Ezeket mindig kérdezd meg, ezek a legfontosabb "paraméterek" egy gyermekről, amennyiben a nevelésükről, gondozásukról szeretnél mind inkább képbe kerülni. hiszen ezen alap adatokhoz kell kapcsold mindazt, amit mások példájából tapasztalsz, hogy ők hogyan bánnak a picikkel.

Ugyanis az adott életévre olyan életkori sajátosságok jellemzőek, melyek minden kisgyermekre jellemző közös pontok, persze +- X hónap, akár -+ pár év eltéréssel.

A gyermek életkora még a nemi sajátosságoknál is fontosabb, általában, főleg kisgyermekkorban.

(Mérei-Binét: "Gyermeklélektan" című alap gyermekpszichológiai szakkönyvből is tájékozódhatsz, mivel az elmélet fontos irányadó, kiegészítés a neveléshez!)

A gyakorlat és elmélet egyforma súllyal fontos. A gyakorlat számodra lehet tehát az,hogy jól megfigyeled, mások hogyan bánnak a kisgyermekekkel, és beleérzel, beleéled magad. Persze mindenki más és más természetű, temperamentumú, ezért SOSE RECEPTSZERŰEN okulj abból, mások mit tesznek, viszont egyúttal előnyt is jelent, h a felnőttek is sokfélék, mert pl ha jelentősen eltérő jellemű, temperamentumú felnőttet látsz ugyanolyan életévben levő gyermekkel bánni, akkor az eltérő hozzáállást általad összevetve még előbbre juthatsz. :)

Aztán időnként teszteld magad a gyakorlatban, bár amíg nem vagy elég gyakorlott, fontos, hogy ott legyen a közelben a kisgyermek szülője, vagy bárki, akire a szülő rábízta!

Kedves kérdező, szívesen. :) Figyi, megértem, hogy nem látod gyakran a kis lurkó rokonodat, de 19 vagy, nagykorú, ennél fogva babysitteri munkát simán vállalhatnál.

Van, aki 15-16 éves idegen lányra is bíz gyermeket, bár arra azt kell mondjam, hogy felelőtlenség.

De 18-19 évesre már esetleg lehet akkor is, ha nincs még saját gyermeke - ami jellemző természetesen a mai világban, hogy 18-19 évesen nem gyakori a gyerekvállalás, de ettől még lehet gyakorolnod! :)

Szóval hangsúlyozom: gyakorlat, gyakorlat. :) Egy dolog, hogy hallasz hírt a kisgyermek rokonodról, de az nagyon kevés arra nézve, hogy érdemben tudj picikkel foglalkozni.

Lányként könnyebben kapsz sitteri melót, bár hazánkban inkább csak nagyvárosban (hacsak nem haver, rokon ad rá lehetőséget máshol). Akár válogathatsz is nagyvárosban, pl alkalmanként órabérért besegítsz olyan anyukának, akivel többnyire együtt lehetsz hármasban a kisgyermekével. (Vagy ha több gyermeke van, akkor velük.) És akkor látod, mit hogyan tesz.

Bár persze a szülők nem kis hányada sajnos nem képzi magát gyermekPSZICHOLÓGIÁból, gyermekvállalás előtt, tehát nem kell feltétlen mintának tekinteni egy anyát ,apát, hogyan bánik a gyermekével, de rutin jellegű dolgokat tőlük biztosan elsajátíthatsz egy átlag valamire való szülőtől, pl napirend, etetés, fürdetés stb kapcsán - ilyenekben én se vagyok toppon (nekem inkább pszichés érzékem van a kisgyermekekhez).

De ezen felül megfigyelheted a kisgyermek reagálásmódjait, és akkor is tanulságos lehet, ha tegyük fel, a szülő ügyetlenül viszonyul a saját gyerekéhez. Akkor is tanulságos lehet számodra, ha nem tudod eldönteni, hogy hibázik-e adott esetben a szülő, vagy nem. Meg olykor nézőpont kérdése a hibázás.

Szóval tanulni sok mindenből lehet, a tévedésekből, hibákból is. A lényeg, h legyél picik közelében és figyelj, nyitott tudattal és nyitott szívvel. :)

Aztán jön magától.. Na meg ha már egész nagyocska, pl ovis, vagy kisiskolás, általában maguktól bevonnak ám a játékba! :)

Én pl így kezdtem a kicsikkel való ismerkedést: kisiskolásokkal. Azt se tudtam, mit mondjak, vagy csináljak a társaságukban, de ők simán bevontak engem, kb 20 éves koromban, hogy "juj, figyi, játsszunk ilyet/olyat, ezt így kell, úgy kell csinálni! :)"

Aztán belejöttem. Szerencsére nem egyből mély vízbe kerültem ,hanem nagyobbacskák között aklimatizálódtam, tehát 8-10 évesek között, aztán jöttek az egyre kisebbek, a "sors" így adta nekem. :) Lehet, h neked is ez lenen a sorrend, ki tudja... ;)

Arra mindenesetre figyelj, hogy találd meg az optimumot: ez egy folyamat, hogy milyen téren hol az optimum, de szerintem főleg az irányítás terén vannak eleinte gondban az emberek, ahogy én is. Ki az egyik végletbe esik, ki a másikban.

Egyes felnőttek irányítgatják a gyermekeket gyakorta, ezáltal sajnos elfojtja a gyermeket, az nem jó.

De az se jó, amikor nincs a gyerek lába alatt talaj úgymond, mert nem ismeri eléggé a határokat, a felnőttet simán manipulálja, irányítgatja, de minimum "kóstolgatja", hogy meddig mehet el, és hogy az milyen érzés számára - mint engem eleinte. :D

Szóval nem voltam egy irányítós típus a gyerekekkel eleinte. Aztán amikor pár ovis kislány bepróbálkozott, hogy durván beszólt nekem, meg irányítgatott szinte részeltekig menően, hogyan játsszak vele, na akkor a sarkamra álltam. :D

Persze nem estem a paci túloldalára, hanem elkezdtem kérdezősködni szakmabeliektől, hogy mi volna az optimális. Aztán transzformáltam a saját jellemem vonatkozásában, és változtattam, sikeresen.

Szóval elmondhatom, hogy évek óta elég jól érzem, mikor melyik gyermeket hogyan, mennyiben MUSZÁJ irányítanom, és mennyiben kell hagyni önállóan dönteni. Életkoruktól függ főleg, de egyéniségüktől, temperamentumuktól is.

Első lépésben ezeket gyakorold, ha javasolhatom. :) De ehhez szerezz magadnak babysitteri munkát, akár alkalmit. :)

Amikor a nővérem kislánya megszületett, megvettem az Anya, taníts engem c. könyvet. Ebben életkor szerint le van írva, miket lehet egy babával, kisgyerekkel játszani, mi az, ami érdekli. Nagyon hasznos volt. Amikor már vigyáznom is kellett rá néha (kb. 2 éves korától töltött nálunk egész délutánokat), be is szereztem pár egyszerű, olcsó játékot, kelléket, és tartalmasan töltöttem vele az időt.

Ha egyedül kell rá vigyáznod, keress könyveket, internetes oldalakat gyermekgondozással kapcsolatban. Beszéld meg a szüleivel, milyen játékokat, időtöltéseket szeret. Vehetsz olyan színezőket például, amik tetszenek neki, hozzá zsírkrétát vagy színes ceruzát. Az unokahúgom nagyon örült, ha rajzoltam neki valamit, vagy (szintén őt érdeklő) mesét olvastam neki, képeskönyveket, újságokat nézegettünk.