Miért nem képesek köszönni a mai gyerekek?

Ja, egyébként ez a "kölyközés" a halálom... elég jól mutatja hogy állsz a gyerekekhez. Csinálják amit akarnak a felnőttek, különben neveletlenek. Hogy mi játszódik le bennük, nem fontos.

A gyerekek érzik hogy a felnőttek hogyan viszonyulnak hozzájuk, gondolom félnek tőled.

Nézd, Kérdező, régi közhely, hogy a gyerek csak kicsi, de nem hülye. Az egész kérdésedből sugárzik, hogy te ezeket a gyerekeket mennyire nem bírod, és ezt ők akkor is észreveszik, ha soha nem viselkedtél velük durván, mint ahogy a felnőttek is általában leveszik, ha valaki nem szimpatizál velük. Ezért inkább reménykedik, hogy ha elfut melletted köszönés nélkül, észre sem veszed. Én is voltam gyerek, nem felejtettem még el, voltam így pár felnőttel.

Én vagyok amúgy az egyik lepontozottad, aki írta, hogy fél a gyereke. Ki kell, hogy javítsam magam, nem mindenkitől fél. Aki kedves szokott vele lenni, annak akár az ablakból is kiköszön, ha látja. Akiben viszont nem biztos, akár csak azért, mert nem ismeri, vagy mert érzi rajta az ellenszenvet, attól tart.

Úgyhogy azt javaslom, ha tényleg bánt a gyerekek viselkedése, legyél te az érettebb, és nyiss feléjük! Köszönj nekik te, kezdeményezz beszélgetést, dicsérd meg a bringájukat, bármi. Ha barátságosan közeledsz hozzájuk, biztos, hogy nem fognak elutasítani.

Nem ismer, akkor meg mi a francnak jópofizzon? Mert a köszönés az figyelmeztetés, vagy jópofizás. Amikor kisgyerek voltam, akkor azoknak a néniknek köszöntem az utcában, akikhez anyám át szokott vinni. Aztán amikor ovis lettem, akkor annak is kellett köszönnöm, akikkel az ovi utcájában találkoztunk. Értelme nem volt, ez csak egy udvariassági dolog, anyám mindig megszorította a kezemet ha valakinek köszönni kellett. Nem tiszteltem ettől jobban a felnőtteket, nem éreztem jobban magam, csak muszáj volt.

Később már egyedül sétálva pl az iskolából hazafelé, nem köszöngettem az idegeneknek, csak a közvetlen szomszédoknak. A többiek mind idegenek, semmi dolgom velük, nekik se velem. Egyébként volt egy szomszéd, akinek köszönni kellett, de utáltam őt, mindig hivatlanul beállított hozzánk, meg a szüleimnek mesélte hogy mindig hallja miket játszunk az udvaron. Na neki tényleg nem szívesen köszöntem, csak azért mert muszáj volt.

Akikről te írsz, nekik nyilván meg van tanítva, hogy idegenekkel ne álljanak szóba, és ebbe a köszönés is beletartozik természetesen. Azért fut el, mert nem akarja hogy nézegesd. Én ha az udvaron játszottam, és megláttam hogy valaki befordul az utcán, elbújtam. Ne lássa hogy babázok vagy hogy épp cserebogarat gyűjtök például. Meg a leskelődő szomszéd elől is bementem. A te szomszéd gyereked meg nem akarja, hogy szemét kivitel közben meglásd.

Jobb lesz neked, ha köszön? Nem. Nem vagy a szülei barátja, nem vagy a tanára, nem vagy az ovistársa anyja/apja. Semmi közötök egymáshoz. Akkor meg minek?

Nem fog attól tisztelni, ha kényszerből köszön. Rá lehet kényszeríteni, de csak utálna, mert nem akar és felesleges is köszönni, de neki muszáj, ráadásul jó képet kéne hozzá vágni.

"Mai gyerekek"... Öreganyám gyerekkorában ugyanúgy nem szeretett köszönni, meg a testvérei se, de ha nem köszöntek volna valakinek, akkor az elpanaszolta a szüleinek és a mamáékat elverték fakanállal. Szóval 60 éve ugyanúgy csak kényszerből köszöntek a gyerekek. Csak ma nem kényszeríti fakanállal a szülő a gyereket, hogy "köszönj a nagyorrú Józsi bácsinak is, mert különben megsértődik."

Az hogy elozo osszes felmenoje utalt koszonni attol ez meg megtanithato egy jolnevelt gyerkocnek.

En fiam mindig koszon szerencsere ertelmes jolnevelt gyerek es ez rajtam es a kornyezeten mult. Ismeroseim gyerekei is koszonnek, egyet kiveve de ot pszichologushoz jaratjak mert szocialisan nincs minden rendben (konkretan agressziv es ontorvenyu, veri a gyerekeket ha olyanja van)

"utolsó 3 válaszolónak ment a zöld kezecske, többség kapott egy nagy pirosat... :( "

Miért, bunkókám, mert nem azt írtuk, amit hallani akartál? Na, már tudom, honnan jönnek azok a vadbarmok, akik minden választ lehúznak, hiába, hogy a kérdésre válaszolnak, csak mert valakinek épp nem tetszik. Meg se érdemled, hogy válaszoljanak a kérdésedre, te majom!

AMÚGY: két gyerekem van, a kicsi még baba, nem beszél még, de a nagy, a 9 éves TUD köszönni, és köszön is, de igen, időnként zavarba jön, hogy kinek mit kell mondani. Megesik, hogy csak nagyon halkan köszön, pl. boltban, mert nem tudja belőni, hogy az eladó van-e olyan fiatal, hogy a sziának örüljön, vagy inkább a jó napot kívánok lenne a megfelelő. Egy darabig azt mondtam neki, hogy ilyenkor inkább a magázó formát válassza, az a tuti, de megéltem már én is vele együtt, hogy szinte lebaszarintották azok, akik túl fiatalnak gondolták magukat ehhez, és mi az, hogy őket ilyen öregnek gondolják, amikor ők laza, jófej felnőttek, nekik köszönjön csak minden gyerek sziát.

A három, általad oly nagyrabecsült válaszoló nem azért lett lepontozva, mert köszönnek a gyerekeik, ebben nincs semmi extra. Hanem feltehetően azért, mert azt hiszik, minden gyerek, minden helyzet tök egyforma, és ha náluk valahogy van valami, akkor az mindenkitől, minden helyzetben elvárható. Hihetetlen a számukra, hogy vannak félénkebb gyerekek, vagy kissé szétszórtabb gyerekek, akiknek még nem automatikus dolog a köszönés, és nem azért, mert a büdös bunkó szülő nem tanította meg rá, csak még nem vált számára rutinná.

Amelyik családban a szülő ismeri és alkalmazza az elemi udvariasság szabályait, ott a gyerek is fogja, mert a szülő elsősorban példával nevel, és nem szavakkal. Ott, ahol a szülő tahó, ott valóban vannak bajok, és a gyerekkel is lesznek valószínűleg.

Egyébként kevés dolog mutatja jobban, hogy ki akar akár a gyerek rovására is a külvilágnak vetíteni, mint az, hogy ki kényszeríti a félős gyerekét köszönésre. Mert mi baja lesz az alig ismert Gizike néninek, ha a szomszéd kisgyerek nem köszön neki? Nyilván semmi. Viszont ha Gizike néni kellően rossz fej, fennáll a veszélye, hogy azt feltétlezi, hogy az említett kisgyerek "nincs rendesen megnevelve", ez a tudat pedig egyeszerűen elviselhetetlen egyes szülők számára.

Nyilván nem azt mondom, hogy ne tanítsuk a gyereket a köszönésre, mert a példamutatás mellett lehet figyelmeztetni, bátorítani, dicsérni, de az erőszakoskodás mindenkinek kellemetlen, és teljesen felesleges.

Akinek pedig vidáman köszön a gyereke, örüljôn neki, hogy ezzel legalább nem kell külön foglalkozni. Biztos a ti gyereketeknek is van olyan terület, ahol van még hova fejlődnie, és nektek sem esik jól, amikor mások megszólnak ezek miatt.

Azert 9 evesen fel koszonni a gyerek ..az nem valami jo. Nem kikelni kellene meg lebunkozni a kerdezot (khm..bar a stilusod passzol ahhoz higy a kisamasz gyereked sincs tanutva normalisab) hanem peldat venni masokrol. Azt mondod nincs extra abban hogy 3 valaszolonak koszonnek a gyerekei. De igen van mert latod, a tobbseg gyereke vay nem kszon vagy megijed hogy mit kell koszonni mint egy 3 eves......ez rad nezve ego amugy.

Ez annak szolt ali tragar szoval illette a kerdezot csak mert sajnos neki nevelesi hianyossaga van es ezt a kerdezo szova merte tenni

Kedves kerdezo, feljebb bunkonak meg "te majom"-nak nevezett egy anyuka...na EZERT nem koszonnek a mai gyerekek. Mit tanuljanak ilyen szuloktol? De komolyan.

A gyerekek legtobbje nem azert nem koszon mert ijeszto vagy vagy mert nem tudja hogy mit kell mondani hanem mert maga az anyja sem tud viselkedni, szerencsetlen gyerekek meg csak a peldat latjak. A koszono gyerekek szulei leontozva, a kifogast kereso szuloke meg fel, mert szulobol is tobb a neveletlen. Ez van, mit varsz megis az ilyenek gyerekeitol? :)