Antiszociális a gyerek. Nevel e valaki úgy kisgyereket, hogy nem megy ki vele sehová, csak nagyon ritkán?

Hát, ez nagyon szomorú, hogy ilyen "anyák" vannak, de a védőnő is emeletes barom, hogy ilyen szöveggel még meg is támogatja az anyát.

Egyébként az, hogy verekedik, meg kötekedik az gyerek, az nem amiatt van,hogy nem jár játszótérre. Sajnos az anya abszolút nem neveli a gyereket, gondolom, mindent ráhagy (ha még babakocsival sem mer közlekedni, akkor gondolom, életében nem mondott még nemet a gyereknek, nehogy hisztirohamot kapjon) A gyerekkori agresszió sokszor figyelemfelhívás is, szegény kissrác nagyon elhanyagolt lehet érzelmi téren (Látszólag persze az anya biztos jól ellátja, gondoskodik róla, még talán játszik is vele, de az biztos, hogy nem biztosítja számára a fejlődéséhez szükséges ingereket.) Egyébként egy teljesen normális, kiegyensúlyozott 3 éves gyerek már nagyon igényli a gyerektársaságot. A kisfiúnak abból tényleg komoly gondjai lesznek, hogy eddig abszolút nem tanulta meg a társas viselkedés alapjait, szabályait.

Hogy mit tudtok tenni? Szerintem itt már csak szakember, pszichológus tudna segíteni. De mindenekelőtt az anyukának lenne szüksége segítségre, mert neki sem 100-as a gondolkodása. Észre sem veszi, hogy milyen károkat okoz a gyerekének. Amíg viszont a szülők hozzáállása nem változik, nem kezdik el NEVELNI (szabályokra tanítani, fegyelmezni, tanítani) a gyereket, addig senki más sem fog tudni csodát teeni. Hozzáteszem, hogy sok anyuka van, aki nem szereti a játszótereket, én sem nagyon, mert zavar a sok önmagával és a pletykázással elfoglalt anyuka, aki rá se hederít a tomboló kölykére, DE ennek ellenére mégis viszem a lányomat ezer felé, játszótérre IS, meg mindenféle más programokra. Annyira jó nézni, amikor boldog a kislányom, és újabb és újabb élményekkel gazdagodik.

Alapvetően az a gond szerintem, hogy a szülők gyengébb személyiségűek, mint a gyerek, és nem tudják kezelni az ilyen típusú viselkedést. Egy nagyon akaratos személyiségű, erős, nagyhangú, eleven gyerek sokszor igencsak fejre állítja azokat a szülőket, akik nincsenek éppen a helyzet magaslatán. Szóval a szülőknek kellene változtatniuk a nevelési eszközökön, mert a gyerek magától nem fog megváltozni... DE!!! Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl éjjel-nappal korlátozni, büntetni kell, hanem meg kell találni azt a megoldást, ami a gyerek személyiségének megfelel. És erre tényleg jó például a közösségbe, játszótérre, más emberek közé vitel, minden napra valami érdekes program szervezése, stb.

Az én - szintén dackorszakban lévő - fiam ugyanezt csinálja, ha pár napig itthon vagyunk bezárva (pl. betegség miatt). Ő is minden hülyeséget megcsinál, hisztizik, ordít, üti-veri az ajtót egész nap. Rövidtávú megoldást jelenthet csak a büntetés, de hosszútávon csak az segít, ha jól megszervezem a napját: játszótér, motorozás, mamáék, kertészkedés, főzés, mindenbe be kell vonni és rá figyelni, beszélni hozzá sokat. És ilyenkor olyan, mint a kisangyal.